Gyermeknevelés

Az elmúlt hónapokban lezajlottak a középiskolai felvételik, és bár még csak kevesen tudják, bekerült-e a hőn áhított iskolába a csemetéjük, azzal sokan szembesültek, hogy már a szóbelire sem jutott be a gyerek, vagy az iskola által felállított rangsorban nagyon hátul szerepel, és szinte esélytelen a bejutása.

Csak a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálatán idén elérte a 15 ezret az ellátásra szorulók száma. A szakemberek szerint az elsődleges ok, hogy később kezdenek beszélni a gyerekek.

Mintha tegnap lett volna, amikor a tengerparton süttettük a hasunkat, koktélt iszogattunk és a legnagyobb gondunk az volt, hogy a fürdőruha nyomot hagy a szép barnaságunkban, most meg már az én fiam locsolja meg az ő lányát húsvétkor. Ha szentimentális lennék, elérzékenyülnék, és még pityeregnék is. És mivel szentimentális vagyok, jól el is érzékenyültem és talán még egy kicsit pityeregtem.

„A tehetség nagyon sokféle és nagyon érzékeny. Rengeteg kiemelkedő adottság nem tud kifejlődni a környezet igénytelensége, merevsége, tudatlansága miatt. Bizonyosnak mondható, hogy a nem megfelelő nevelési-oktatási környezet nagy veszteséget okoz a kiemelkedő képességű gyerekek esetében. Ezért szeretnénk tehetségbarát környezetet kialakítani, és segíteni másokat, hogy másutt is így legyen. A legfontosabb „környezeti tényezők” a tehetségekkel foglalkozó pedagógusok, ők bírnak a legtöbb befolyással a tehetség alakítására (akár szakértők, akár nem). Szemléletük, gondolkodásmódjuk, bánásmódjuk meghatározó a tehetségek sorsára. Mi ezt szeretnénk formálni.” (Papp Judit)

Minden hónap elején az oviban a faliújságra kikerül, hogy milyen témában mi mindent fognak csinálni a csemeték, mit kell vinni, mihez kérik a kedves szülő segítségét. Március hónapja – sok más mellett persze – a március 15-i ünnep jegyében telik. Kokárda készítés, zászlófestés, megemlékezés.

Az állami iskolák mellett vannak sajátos tantervvel rendelkező, a hagyományos iskolától részben vagy egészében eltérő módszerekkel dolgozó intézmények. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány alternatív pedagógiai irányzatot mutatunk be. 
 

Minden szülő szeretné a legjobban ismerni a gyerekét, és ha ő lenne az, akit a gyermeke beavat a gondolataiba, érzelmeibe, ha neki teszi fel azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatják.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy ilyen szülőként tekintsen ránk a gyerekünk?

Amióta az eszemet tudom, imádom a szülinapokat. Az enyémet vagy a másét, számomra teljesen mindegy. Némi összefüggésben lehet ez azzal, hogy úgy vagyok a sütivel, mint Gombóc Artúr a csokival. Mentségemre legyen, hogy a meglepetésekkel is jóban vagyok. Nem csak azt szeretem, ha engem lepnek meg valami kedves dologgal, jó szóval, de én is igyekszem szeretteimnek örömet okozni. 

Irigykedve nézed azokat a családokat, férjeket és feleségeket, akiknek mindennapi életük része a sport?

Hasznos útmutató arra az esetre, ha egy földönkívüli egyszer megállítana bennünket az utcán és arra kérne, magyarázzuk el neki, mi is az az anya. 

Felmérések szerint a gyermekek évről évre egyre több időt töltenek a televízió előtt. Mit tehetünk szülőként? Tiltsuk, engedjük, korlátozzuk?