Jelenlegi hely

Nekünk hogy sikerül? Beszámoló a Debrecenimami szerkesztőitől

Egy éve, a műanyagmentes július keretében elhatároztuk, hogy sokakkal együtt mi is nekivágunk az útnak és megpróbáljuk elhagyni életünk sok területéről azokat a tárgyakat, eszközöket, amelyek feleslegesen terhelik műanyaggal és szeméttel környezetünket. Hogyan sikerült a Debrecenimami szerkesztőségének? Beszámoló tőlünk.

A Műanyagmentes Július keretében készült 2018-as 15 nap – 15 lépés a Műanyagmentes élet felé mini családi tréningünket sokan követték. Célunk az volt, hogy végig gondoljuk, egy átlagos magyar családban hogyan lehet és milyen változtatásokkal elindulni egy műanyagmentesebb élet felé. Természetesen mi is, a Debrecenimami szerkesztői is próbáltuk változtatni. Megpróbáltuk most összeszedni, nekünk mi és hogyan (nem) sikerült.

Tanyasi élet a nagyváros szélén, homeoffice, három lány- egy nagykamasz, egy kiskamasz, és egy hisztikorszakos ovis, na és egy semmi újra nem nyitott férj.

 Kálmánczhey Edit - főszerkesztő

Környezetünk tisztasága, az állatok és a növények védelme mindig is alapvető fontosságú volt számomra. Gyermekeimet is ebben a szellemben neveltem - ne bántsák az állatokat, ne tépjék, ne tapossák le a növényeket, ne szemeteljenek. Érdekes módon korábban, ennél mélyebben nem gondoltam bele, hogy sokkal többet is tehetnénk. 

5-6 éve az internet által megnyílt a világ, számos olyan kérdést és problémát előtérbe állítva, amely elgondolkoztatott. Mára a globális felmelegedés hatását szó szerint a bőrünkön érezzük, a jóslatok nem éppen kedvezőek. Ha így haladunk, gyermekeinknek igen komoly problémákkal kell megküzdeniük 20-30 éven belül, pont akkor, amikor nekik is gyerekeik lesznek és próbálnák megélni azokat az örömöket, amiket most mi élünk meg velük/általuk. Azzal a céllal, hogy nekik, és az ő gyerekeiknek (a mi unokáinknak) is boldog jövője legyen, mára egy teljesen más szemlélettel éljük az életünket, amely sajnos még közel sem a legoptimálisabb, mert számos nehézségbe ütközünk nap mint nap.

A tervtől a megvalósításig

A legnehezebb feladat, hogy a hétköznapokba is beépüljenek azok a lépések, amelyeket elterveztünk. Ezért igyekszünk fokozatosan átállni.
  • Az első dolog - ami tulajdonképpen már évek óta része az életünknek - az a kulacs használata. Mindenkinek van a családban, igyekszünk magunknál tartani, előszeretettel töltjük a csapvizet bele, bárhol is járunk.Sajnos ritkán de előfordul hogy otthon marad.
  • Nem használunk szívószálat, eldobható evőeszközöket, poharat. Van üveg- fémfedeles poharuk a gyerekeknek, visszük magunkkal, ha olyan helyre megyünk, ahol tudjuk, hogy pohárba kínálnának. 
  • Évek óta rendszeresítettem  a textil bevásárló táskák használatát. Egy fonott kosár és több láda is állandó részese a kocsinknak, de a kistáskámba is mindig lapul egy apróra összehajtható textil szütyő.
  • Az elmúlt egy évben - a 15 lépés kampányt követően -  valósult meg, hogy a nejlon zacskók helyett textil tasakokat varrtam. Volt, amit nem használt párnahuzatból hoztam össze, és volt, amit professzionálisan alakítottam ki hálós anyagból – kevéske varró tudományomat bevetve.

Eredetileg egy másik cikkhez illusztrációnak készült a fotó - az általam varrt textilszütyőbe vásárolok, míg Adél fotóz

Ami kezdetben nehézség volt, hogy minden alkalommal vissza is kerüljenek a táskába, és a kocsiba ezek a szütyők, hogy a legközelebbi vásárlásnál is velem legyenek. Volt rá példa, hogy nem volt ott, ilyenkor egyből a kosárba pakoltam, és a fizetésnél egyenként raktam ki a pultra. Nem sikerült még beépíteni a vásárlási szokásaimba, hogy a henteshez menet a húsáruhoz dobozt is vigyek magammal viszont előre kicsomagolt húst sohasem veszek.

Amit sikeresen alkalmazok:

  • A bevásárlást korábban is, de most még inkább tudatosan igyekszem végezni. Listát írok, felesleges dolgokat nem veszek. Tartózkodok az impulzus vásárlástól.
  • Nem használunk folpackot, helyette méhviaszos kendőt vagy fedeles dobozokat, üvegeket használunk.
  • Ruhatárunk a legszükségesebbeket tartalmazza, szeretünk turizni, és szoktunk csereberélni is ismerősökkel, családtagokkal. A gyerekek is örökölnek egymástól.
  • Mivel sokat főzök, kész ételeket nem vásárolunk. Igyekszek mindent magam elkészíteni, sütni, főzni, a kertből mindent befőzni, elrakni.

Barackbefőttek a télre várva

Számomra a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a város külső peremén lakva, nincs lehetőségem csomagolás nélküli termékek vásárlására. A belvárosba vannak csak olyan boltok, ahol kimérve kaphatok tejfölt, tejet és sok más általunk használt terméket, de a nagycsaládos feladatok közé egy ilyen célzott bevásárlást még nem tudtam hétről hétre beiktatni. Még nagyobb nehézség az is, hogy a számomra - ételallergia miatt - szükséges termékek csak kicsomagolva kaphatók.

Az egyértelműen látszik, hogy a bevásárlást még inkább tervszerűen kell végezni, alaposan felkészülni, beiktatva a napi/heti tervbe.

Szelektálás

  • A papírt korábban is külön gyűjtöttük. Ezek a szelektív gyűjtőbe kerülnek.
  • Az ételmaradékok, és a zöldhulladék a háziállatok révén hasznosul.
  • Próbálkozunk a komposztálással is, ez még tanuló fázisban van.
  • Amióta szelektíven gyűjtjük a szemetet, szinte alig kell a kukát üríteni. Heti egy sárga zsákunk mindig van.
A szelektív zsák tartalma jól mutatja, hogy miből fogy sok, és milyen irányba kell a tudatosabb vásárlás irányában haladnunk. Nálunk a legnagyobb mennyiséget a tejes dobozok és a tejfölös dobozok jelentik.

A szelektív gyűjtésben számunkra az a legnehezebb, hogy ahol lakunk, onnan nem viszik el a szelektíven gyüjtött zsákokat. Egyenlőre egyik családtag viszi el magához és teszi ki a háza elé, ahonnan heti rendszerességgel viszik el a szelektív hulladékot.

Ami még hátra van

  • A környezetünket fokozatosan próbáljuk átalakítani. Kipróbálás alatt vannak természetes, általam elkészített tisztítószerek. Apránként lecseréljük a kozmetikumokat is.

Szemléletmód megváltoztatása

A magam megvilágosodása, és elhatározása után rögtön szembekerültem az első nehézséggel, méghozzá, hogy a családom is hasonlóan érezzen és gondolkodjon. Mivel a gyermekeimmel sokat beszélgetünk mindenféléről, így őket nem volt nehéz meggyőznöm a dolgok fontosságáról. Hasonlóan gondolkoznak más családtagjaim (ahol szintén több gyereket nevelnek), és anyukám, aki modern lévén nyitott minden új kipróbálására.

Nálunk a család férfi tagjait a legnehezebb meggyőzni, főleg az idősebb korosztály az, aki nem akar már a megszokásain változtatni. Ők azok  – sok millió emberrel együtt a világon - akik a legnagyobb sajnálatomra nem akarnak kilépni a komfort zónájukból. Számomra ez a legnehezebb pontja a dolognak.

Zöldülő élet két kisiskolás fiúgyerekkel, egy elfoglalt férjjel és jó pár befogadott macskával

Deli Adél - marketing és szerkesztői feladatok

Iskolai tízórai, munkahelyi ebéd, kávéfüggés

A kész ételek és szendvicsek szállításához az évek alatt beszereztünk tartós műanyag illetve bambusztetejű üvegedényeket, kulacsokat és kávéspoharat. A gyerekek a kisebb-nagyobb műanyagokban hordják a szendvicseket, gyümölcsöt, zöldséget, kekszeket az iskolába. A gyerekek - félelmeimmel ellentétben - még egy dobozt és kulacsot sem hagytak el, és indulás előtt maguk töltik meg vízzel.

A munkahelyi ebéd melegítést igényel, így erre a célra bambusz tetővel rendelkező jól szigetelő üvegedényeket választottunk. A biztonságos szállítást egy erre a célra varratott bélelt pasis szállítótáska garantálja.

A kávéfüggőségem már több gondot okoz, naponta többször különféle helyzetekben szembesülök vele: egy váratlanul hosszabbra nyúlt intézkedős nap, külföldi utazások közben, közeledő fejfájásnál. Akárhová indulok, biztos, hogy beteszem a táskámba a műanyag, lecsavarható tetejű kávéspoharam és a kulacsom. Már 8 éve hurcibálom magammal viszonylag következetesen a kávéspoharat. A legtöbb benzinkútnál, büfében, kávézóban értékelik a poharam és a tudatosságom. De mivel nem fér mindig a főző alá, így elővesznek egy papírpoharat, mert az befér, lefőzik a kávét, majd átöntik, és íme: újra van egy elhasznált nem lebomló pohár! Szégyenlem, de migrénszerű heves fejfájás esetén – ha véletlenül nincs nálam a pohár – kényszerültem már rosszabb döntésekre. Bizony volt már papírpohár is a kezemben, de legalább műanyag tető és kanál nélkül.

 

Kulacs és uzsidoboz gyűjteményünk egy része

Vásárlás, főzés

Talán ebben van szükségem a legnagyobb tervezésre és tudatosságra, ez a leggyengébb láncszem. Nagy álmom, a textilszütyők beszerzése még várat magára. Ritkán adatik meg henteshez eljutni a dobozaimmal, de a műanyagba csomagolt húsból legalább a nagy kiszerelésűt választom.
Nagy textilszatyrok, kosár mindig az autóban. Spontán vásárlásnál inkább egy kiüresedett papírdobozba pakolok. Húsbeszerzésnél a hűtőtáskát favorizálom. Sokat főzünk, előre nagy adagokat (pl. 2-2,5 kg-ból készül a bolognai), amelyek mennek a mélyhűtőbe. Így nem vásárlok kis adag húsokat, évente 2x rendelünk házhoz kész kaját végveszélyben, és egyadagos ételeket sem veszünk. A maradékot vagy fagyasztjuk, újramenedzselésre kerül, vagy a macskáké, és a végső esetben öntjük a wcbe.

Rengeteg előkészített élelmiszer kerül be a családi biokertből üvegekbe, mélyhűtőbe a gyümölcsöktől a zöldségkrémekig, szárított gyógynövényekig és fűszerekig. Környékbeliektől vesszük a friss tojást, frissen vágott tanyasi csirkét, nyulat, bárányt.

Újrafelhasználás, értékmentés

A recycling matador élet is a műanyagmentesség és annak folyományaként a szemétmentes élet egy köztes állapota. A már meglévő tárgyakat újrahasználni, felhasználni, újragondolni vagy továbbadni olyannak, akinek hasznos lehet - nagyon fontos. Adományboltban, garázsvásárokon, turkálókban és használtcikk piacokon vásárolni is a környezet tisztelete. Hiszem, hogy kreativitással a régi tárgyaknak új élet, funkció adható. Ezt tartom szem előtt lakberendezés, kézműveskedés de még játék közben is.

Egy korábbi költözés előtti garázsvásár plakátja

És ha mégis marad szemét: szelektálás

Régóta gyűjtjük a szemetet szétválogatva, a pár hónapos kendőbe kötött kicsivel cipeltük az üveget, papírt a gyűjtőszigetekre. A gyűjtés módja változott, de az elvek nem. Így az utóbbi években 2-3 hét is eltelik, míg a kommunális kuka tele lesz. Sajnos szelektív heti egy zsák és havonta egy kartondoboznyi papír is összegyűlik, van még mit javítani.

Mi az, ami nagyon zavar?
Az iskolai rendezvényekkor elhasznált és kidobásra kerülő egyszerhasználatos műanyagok. Egy kis összefogással és tervezéssel az osztályonkénti 1-2 zsák szemetet ki lehetne váltani névre szóló poharakkal, kancsós szörpökkel, szelektív szemétgyűjtéssel...  A jelenlegi helyzet a rendszer kényelméről szól, nem a gyerekek igényeiről. De a legfontosabb: a gyerekek közben megtanulnák, hogy milyen kevéssel mennyire nagyot lehet változtatni.

Tiszta lakás, arc, fog… avagy Takarítás kívül belül

Az ecet, mint a környezetbarát tisztítószerek alapja, eddig sem volt ismeretlen számunkra. Öblítő helyet a mosógépbe, vízkőeltávolításhoz egy kis citromsavval rásegítve, befőzéskor fertőtlenítéshez, ablakpucoláshoz… számtalan területen jó. Öko mosogatószereket veszek, és a takarékos adagolás miatt a mosogatószereket egy-egy kifogyott pumpás tárolóba tartom. Lebomló szivacsot használunk a mosogatáshoz, és textilkorongokat az arctisztításhoz. Kipróbáltuk az indiaiak gyökérfogkeféjét, de még nem lettünk rajongók. Tisztálkodószerekben szappan és műanyagmentesség, natur termékek a vezérelv.

A gyökérfogkefe első használatkor: az íze vállalható (citromos, enyhén mentás), de hozzá kell szokni, hogy más jellegű fogtisztaságot ad

Nem elég a belső változás, a környezetemre is szeretnék hatni. Szűkebb családom, húgomék, szintén aktívan zöldülnek, édesanyám biokertje gyönyörű még a legnagyobb szárazságban is. A kertészkedés pedig vonza a komposztálást, szelektív szemétgyűjtést, műanyagmentes életvitelre való törekvést. Tágabb családunkban nálunk is az idősebb korosztály az, akit nehezebb meggyőzni, hiszen 70 évnyi szokás- és gondolkodásrendszert kell megváltoztatniuk, úgy, hogy ők még újdonságnak és jónak élték meg a modern kor változásait sokkal kényelmetlenebb gyerekkori életük után.

Mindketten szomorúan és  nehezen éljük meg, hogy a körülöttünk élő emberek legnagyobb része nem vesz tudomást a környezetszennyezésről, az eldobható műanyagok problémájáról, a halmozódó szemétről, a szennyezett vizekről, a pusztuló természetről. Érthetetlen számunkra ez a közöny. Ők hol élnek? Ezeknek az embereknek nincsenek gyerekeik, unokáik? Vagy értük majd jön egy űrhajó és elviszi őket egy másik bolygóra? Akkor nem indulhatnának most?

Írta: Kálmánczhey Edit és Deli Adél

 

Te hogy érzed? Tehetünk valamit gyermekeink jövőjéért? Ha szeretnél hozzászólni a témához, most megteheted. 

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!