Nem vagy egyedül

Ma, mikor feltettem a kérdést, hogy ki hogyan is tervezi a hétvégét, úgy nézett rám a családom, mintha bolondgombát ettem volna. Pedig totál komolyan gondoltam, hogy ezt a mostani hétvégét is tervezzük meg. Kijárás nélkül.

Egyszerű, keresi a kapcsolatot, használja a környezetét és élni akar. Pál Feri lelki útravalójában ötleteket ad, hogyan viseljük el ezt az időszakot és mit érdemes tennünk a szenvedéssel.

Ma egy rendhagyó, édes-bús napló következik.

Na jó, onnan talán még nem, de máshol mindenütt ott van. Ha bekapcsolom a tévét, ha felmegyek a FB-ra, ha telefonálok az ismerőseimmel... A koronavírus fenekestül felforgatta mindannyiunk életét. Az elmúlt egy hétben, mióta teljes home officera váltottam és a gyerekek is a home schoolra, volt időm gondolkodni is.

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

2020. március 17. 

Olyan sokat meríthetünk egy mély, baráti beszélgetésből, ahol felvállalhatjuk kudarcainkat is, ahelyett hogy megfelelni akarnánk!  Ami bátorít, erőt ad és inspirál. Adunk és kapunk általa. De hogy csináljunk?

Mosolynap, szóböjt, "ne panaszkodj", rendrakás kívül-belül. A lelki felüdüléshez hoztunk néhány ötletet.

Nap mint nap arról beszélünk, hogy a mai fiatalok állandóan csak a kütyük világában élnek, és mi felnőttek, mi hogy élünk?  Mi el tudjuk még képzelni az életünket képernyő nélkül? AL Lapkovsky Disconnection Connection c. képsorozata az International Photography Awards 2018  kategórianyertes alkotásával egy valós tükröt tart a mai világról.

Le lehet mondani a facebookozásról, csokoládéról, ruhavásárlásról vagy a panaszkodásról is. A böjtölés akaraterőt, egészségtudatot, önmagunkra szánt időt és lelki edzettséget is jelenthet. Itt a mi listánk!

„Már a kezdeteknél elromlott valami. Vagy egyszerűen csak megfagyott az évek alatt.” Történet a reményről és újrakezdésről, egy különös lelki utazásról. „Minden hópehely olyan, mint egy meghozott döntés. Ezek a hópelyhek idővel egymásra rakódnak.” A házasságban is ez történik.

Olyan jó lenne mindig minden helyzetben okosnak lenni, csípőből frappánsat mondani! Ha valaki beszól, megbánt, fölényeskedik, intelligensen, de olyan jó határozottan helyretenni. Ugye nem csak én érzem ezt? Miért van az, hogy mindig csak utólag vagyunk bölcsek egy-egy szituációban?