Mesélj magadról! Hogyan telnek egy háromgyerekes, vállalkozó édesanya mindennapjai? Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a családdal?
Sűrűn, de csomómentesen. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek túlzsúfolt időszakok. A két fiú már NAGY, ki is kérik maguknak, oviba járnak. A pici lány pedig most kezdi levetni „vekni kenyér” állapotát, mocorog, gőgicsél, véleményt formál. Egy áldott jó lélek, hálás közönség. Egy átlagos hétköznap párom viszi a fiúkat oviba, és Lola délelőtt még sokat vagy sokszor alszik, tudok a saját feladataimmal foglalkozni. Ha valamit intézni kell, akkor pedig jön velem mindenhova. Igyekszem délután négyig magunkat szórakoztatni, váltogatva Lola és az én igényemet, délután pedig többnyire a fiúké a figyelem. Ovi után játszótér, vagy bandázunk valakivel, valakinél. Késő délután csatlakozik be Apa vacsorára, fürdetésre, viháncolásra. Az este hátralevő része vele közös. Ezt általában keveselljük, és ha mód van rá, iktatunk be kettes programot. Olyan szerencsés nagymama-állásunk van, hogy mindkettőnk szülei Debrecenben élnek. Nélkülük nem menne. Ha tűz van, segítenek az oltásban, villámhárításban. Az első fiú születése után úgy éreztem, hogy teli van a nap. Kíváncsian vártam, hogyan fér bele egy második gyermek. És mindig kiderül, hogy vannak még elfolyó, profibb szervezésre váró percek, amelyeket ki lehet tölteni hasznosan. A harmadik gyerkőc pedig olyan lazán simul bele a családba, hogy csak azt érezem sokkal kerekebb lettem vele és lett vele a Világ. Folyamatos eufóriát és hálaérzetet hozott. Így éltem meg az egész várandósságot (de az összest nagyon élveztem), és úgy érzem nagyon jó korszaka ez az életüknek. Nem tudom biztosra, hogy Lola hozta el ezt a konstans kiegyensúlyozott érát vagy azért érkezett közénk, mert pont egy ilyen felfelé szálló ívében volt a család.
A Shumlee márka megálmodója és létrehozója vagy. Mit takar a Shumlee név?
100% fantázianév, és nem volt mögötte „hasznos tartalom” vagy egyéb mozaikszó. Olyat kerestem, amihez még nem kötődik érzelem, asszociáció. Én szeretném megtölteni, felruházni, életre kelteni. Fontos szempont volt, hogy ne pusztán magyar hangzása legyen, és vannak betűk, amelyek leírva vagy kimondva pozitív lenyomatot hagynak bennem. Az S betű különösen. Valószínűleg a nevem miatt. Viszont szűkítette a mozgásterem olyan technikai tényező, hogy legyen üres .hu-ra és .com-ra végződő domain is. Ezt folyamatosan ellenőriztem egy-egy felmerülő ötlet kapcsán.
A Shumlee márka nem szándékszik gyermeknevelés témakörében divathullámok mellett lehorgonyozni. Nem cövekel le görcsösen egyik vagy másik módszer mellett. Nem teremt divatból mániát, nem ítél el egyetlen édesanyát, családot sem nevelési képzete, stílusa miatt. Nem teremt ilyen kérdésekben monomániát, nem hangoztat jelszavakat. A fontos dolgok jelszavak nélkül valósulnak meg. Nem kapaszkodunk egyetlen „gyilkos” igazságba, nem állítunk dogmákat. Szabadságra nevelünk, önbizalmat építünk. Szülőben, gyerekben egyaránt. Hisszük, hogy a jó lehet még jobb, a játék még több, még szabadabb. A Shumlee márka elengedte az egyetlen jó, az egyetlen megoldás illúzióját. Pusztán alternatívát kínál saját hite és meggyőződése alapján.
Mikor fogalmazódott meg az ötlet és hogy született meg a Shumlee?
Sosem állt távol tőlem az alkotás, fabrikálás. Sőt ebben nőttem fel. Hogy alkotnak körülöttem. Édesapám fotóművész, nővérem a képzőművészeti egyetemen diplomázott, húgom a Stílus és Divatiskolában. Én ugyan a közgázon végeztem, és a számok, elemzések most sem állnak távol tőlem. Gyorsította az elgondolást, hogy a korábbi munkahelyem megszűnőben volt. Tudtam, hogy már az első gyerek után sem fogok tudni visszamenni oda. Ekkor jött egy pályázati kiírás is. Iszonyatos igényem van a szépre (ami nem egyenlő a szabályos, habos-babos eleganciával, a giccsel, sokkal inkább a természetes és az apró részletekből fakadó minőséggel bármely területén az életnek), a létrehozásra, átalakításra, az apró részletek összhangjára, a profi megjelenésre. Borzasztó kritikus vagyok magammal szemben, viszont annál elfogadóbb másokkal. Ez azért sokat nyújtott a folyamaton.
Böngésztem kicsit a http://www.shumlee.com/ oldalán. Jól érzem, hogy a Shumlee nem csak egy márka, hanem egy egész életfilozófiát takar?
Örülök, ha ez átsüt rajta. A szlogen (slow life, slow fashion) nem vaktába lövöldözés és hangzatos divattéma. Itthon a négy fal között is ebben hiszek, eszerint élünk. Pl nincs TV a lakásban, szeretek belemerülni abba, amit csinálok vagy azzal, akivel. Olyan rettenetesen szűkös jószág az idő, hogy a lehető legtartalmasabban szeretném eltölteni, és a gyerekeknek is ezt a mintát adjuk át. Nem kell nagyon sarkosan, mereven elképzelni. Mindenhol, mindenben vannak kivételek. De az irány , a szándék fix. Max néha újratervezzük. Sokan, és talán a vállalkozók java része gyorsan dönt, gyorsan dolgozik, gyilkolja a feladatokat, nem sokat tapogat, összehasonlít pikk-pakk, mérlegel, és határoz. Én teljesen másként működöm. Egyelőre. Ezt tévesen a motiváció és az önbizalom hiányának gondolhatnánk. De bennem nem így él. Nálam megszületik egy elhatározás, ami régóta fejben agyondédelgetett képek sokaságából rakódik össze, és abban a pillanatban tudom, hogy megcsinálom valamikor… Fokozatosan ezen a vonalon kezd mozogni minden gondolatom legbelül. Lassan épülök be, szaglászok, olvasok, nézelődök, figyelem a hasonlóval foglalkozókat itthon és külföldön. Ha lehetőségem van, felkeresem helyben is. Követem tisztes távolból, merre mennek, mit és hogy csinálnak, mert ez bennem új ötletet szül. Szeretném legalább úgy, de inkább még jobban csinálni, követni a példájukat. Nem most, nem egyből, majd. Igyekszem az egész hitvalláshoz, fő értékrendbeli vonalhoz minden témában igazodni, okosodni (akár a divat rész, akár gyermeknevelés, akár táplálkozás, használati tárgyak, játékok, lelőhelyek, könyvek, étkezés). Apránként építem a képeket a valóságban, amikor van inspiráció, kedv és hangulat. Amikor tudom, hogy neki kell feküdni, akkor feltűröm az ing ujját, és nagyon neki tudok. Nem állhat távol tőlem az egész elképzelés, hiszen az összes belső kép és megvalósítás én vagyok. Nem tudom megerőszakolni magam. Nem tudok csak üzleti szemmel gondolni egy vállalkozásra. Imádok a tervezéssel, kalkulálással foglalkozni. A nyilvántartásokkal az egyezőségekkel, a minden ponton jól záródó rendszer megalkotásával. Most még kicsiben.
Mesélj kicsit a termékekről! Miből, hogyan és kiknek készülnek?
Gyerekeknek. És tervben van, hogy gyerekek közreműködésével. Nem, nem gyermekmunka ;-).
A ruházat 98-122 méret között készül, túlnyomórészt kislányoknak. Szeretnénk az újrahasznosított vonalat és a kisfiú darabokat erősíteni, mert egyelőre nincs egyensúlyban a mérleg. Fontos hogy természetes anyaggal dolgozzunk. Ez ugyanúgy igaz a közbélésre, mint a márkajelzésre. Csomagolóanyagaink újrahasznosított papírból készülnek. A ruhácskák mellé egyedi tervezésű újrahasznosított kartonvállfa dukál. A fő hangsúly a ruházaton van, ami nem ünneplő viselet. Azt szeretnénk, ha a mindennapi ruhatár részévé, kiegészítőjévé válna. Szeretjük a színeket, a harmonizáló tarkaságot, a mintákat. A ruhákból visszamaradt anyagokat, pedig felhasználjuk a kiegészítők készítésekor.
Milyen fogadtatása van a Shumlee-nak?
Jó érzés, hogy ahogy nő az ismertsége pozitív visszaigazolással találkozunk. Egyre növekszik a megerősítés és szélesedik az út, hogy jó vonalon mozgunk, de még gyermekcipőben.
Hol találhatnak meg személyesen is az érdeklődők?
A fő profil a webshopos értékesítés, de nyáron több alkalommal is tervezzük a WAMP design vásárt Budapesten, valamint a Pici Piacot, és kacsintgatunk Bécs felé.
Milyen terveid vannak a jövőt tekintve?
Azt amit elkezdtem a lehető legtökéletesebb formában űzzem a képességeim és lehetőségeim határain belül és azt folyamatosan tágítva.
Sok sikert kívánunk nektek!
Ha te is szeretnéd jobban megismerni a Shumlee kínálatát, látogass el a weboldalukra!
