Anyaként külön fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne csak gazdag mesei örökségünkkel találkozzanak a nekik szóló előadásokon, de minél több kortárs darabbal, mely kicsiny életük mindennapi problémáiban segít eligazodni. Így még egy pont a Vojtina Bábszínháznak, hogy A Csúnya kislány meséjéhez nyúlt.
Könnyű megszeretni a Csúnya kislányt, hiszen valamennyiünkben bújkálnak kétségek, és kerültünk már a közösséggel szembe. Szerettünk volna mi is elfutni, mikor csúfoltak minket. Az előadásban a kicsúfolt, maga is gonoszkodó Csúnya kislány ezt meg is teszi, és szembesül a neki tükröt tartó közösség hiányával, a kívülállással. Szerencsére akadnak olyan helyzetek az erdőben, menekülésének helyszínén, melyekben megmutathatja kedvességét. Így nem csoda, hogy drukkolunk neki, hogy tallja meg a barátait. A gyerekek világa sokszor kemény és ösztönös, gyorsan kiközösítik a számukra furcsát, eltérőt. Ugyanígy gyorsan megbocsát is.
A játszószínház intimebb közege a kevés, időtlenséget sugalló kellék segít a kicsiknek a tiszta képekre és színekre, a mesére koncentrálni. Az előadás zenéje szerves része a történetnek, nevetésre ingerli a kicsiket a ritmus és mozgás humoros egysége. Akár a csúfolódások vagy a Csúnya kislány játszópajtásainak jellemzése. A főszereplő és a többi szereplő is "hétköznapi" bábok, a történet időtálló konfliktusát a gyerekek otthon is el tudják játszani hasonló babáikkal, plüssállataikkal. Nem titkolt célja a darab kortárs formavilágának, hogy a hasonló óvodai, játszótéri közösségekben kialakuló konfliktusokat a gyerekek kibábozva magukból megtanulják kezelni, megoldani.
ADL - Debrecenimami
