Az apa és a gyermekvállalás
A férfiak hosszú ideig ki voltak zárva a várandósság, szülés és gyereknevelés körüli dolgokból. Az anyákat tapasztalt asszonyok támogatták, kísérték és segítették végig a szülés körüli (perinatális) időszakban. Hol példaként, követhető modellként szolgálva, hol jól használható tanácsokkal látva el az anyát, hol egy érintéssel és biztató szóval erőt öntve bele, vagy egyszerűen csak a jelenlétükkel biztonságot adva.
Mára a társadalmi fejlődés olyan jelentős szemléletbeli változást hozott, hogy a születés körüli időkben a férfiak is egyre aktívabb szerephez jutottak. Kezdetben a szülész-nőgyógyász férfi orvosok, majd az apák jelenléte is egyre természetesebbé és megszokottabbá vált a szülés körüli időkben. Az apák elkísérik társukat a vizsgálatokra, ott vannak a felkészítő foglalkozásokon, kapcsolatba lépnek és foglalkoznak a nő méhében fejlődő babával és a születés során egyre gyakoribb rítus, hogy az apa vágja el az újszülött gyermeket az anyával még összekötő köldökzsinórt. A szülés miatti szabadság az apákat is megilleti, sőt a gyermekgondozás aktív időszakában (0-2 év) az apák is otthon maradhatnak, míg az anya válik aktív pénzkeresővé. Svédországban például a gyermeke gondozásába, nevelésébe aktívan besegítő férfi vált a férfiideállá, külön névvel is illetik őket, „Latte-apák”.
A várandós apa
A kultúránként eltérő várandóssági és szülési szokásokra, rítusokra jó példa az ún. couvade rituálé, amikor törzsi szokások keretein belül a férfi produkálhat olyan viselkedésformákat, amivel hasonló törődést élhet át, mint várandós vagy éppen szülő párja. Ennek tradicionálisan az a célja, hogy a szellemek és gonosz erők figyelmét elterelje az anyáról és a gyermekéről. Valójában lehetőséget ad arra, hogy az apa megélje és kifejezze az apává válással kapcsolatos ambivalens érzéseit. Segíti az apát a gyerek iránti elköteleződésben az anyával és a babával való tudattalan azonosulás révén.
A mai társadalmakban többnyire nincs ilyen kulturális rituálé, de sok férfi pszichoszomatikus tünetképződéssel (couvade szindrómának hívják) a várandósság tüneteit éli át, néha intenzívebben, mint valóban megfogant és magzatot hordó párja. A lehetséges tünetek: idegesség, alvászavar, hízás, derékfájás, fejfájás, emésztési zavarok, vizelési kényszer, étvágytalanság, émelygés, hányinger…
A férfiak 20-60 százaléka átélt hasonló tüneteket párja várandóssága idején, gyakoribb a jelenség, mint gondolnánk.
A „férfi gyermekágy” – couvade – lehetővé teszi az apa számára, hogy a kínzó testi tünetekben megélje ellentmondó érzéseit, feldolgozza esetleges elutasítását a babával, vagy az apa szereppel kapcsolatban és megkapja érte a testi tünet okozta büntetést. További nyereségként törődést és figyelmet vív ki magának, és a „betegség” időt ad neki a készülődésre, a felelősséggel való szembenézésre.
Az apává válás lélektani lépései
Az apává válás – az anyává váláshoz hasonlóan – hosszú folyamat, amely a gyerekkorban, sőt magzatkorban indul, hiszen a fiúk éppúgy átélik a méhen belüli létet és a születést, mint a kislányok. Élő tapasztalattal és érzésekkel átszőtt élményekkel rendelkeznek a születésről és a korai időszakban megélt anyai gondoskodásról. Sok apa ezen pozitív élményeit aktiválva tud hatékony segítője lenni párjának, míg más férfiakat a negatív érzelmek, emlékek, élmények gátolhatnak a várandós párjuk és gyermekül felé fordulásban.
Ugyanakkor a férfiaknak jelentős lélektani lépéseket kell megtenniük az apává válás útján.
1. Az eddigi fiúszerepből a saját gyermek várása során, az ifjú apa szimbolikusan elfoglalhatja saját apja helyét, hiszen a nagyszülői generáció felé tolja el őt. Ha a férfi felismeri és megéli saját életteremtő erejét, az segítheti őt a saját apjával és a belső apaképpel való viszony rendezésében, átminősítésében.
Aki nem tud megbékélni a belső apával, akit a valós apával kapcsolatos érzésekből, élményekből, emlékekből építünk fel, az szexuális problémákkal, társas és munkahelyi nehézségekkel, pszichoszomatikus tünetekkel találja magát szemben a párja várandóssága, vagy gyermekük születése kapcsán.
2. Áthangolódik az anyjukhoz, sőt az egész nőiséghez való viszonyuk. A várandós feleség változó testalkata a férj számára egyértelművé teszi, hogy az addig imádott nő anyává vált, ami kettejük kapcsolatát átszínezi. Megváltozhat a férfi számára a nő szexuális vonzereje, ugyanakkor több intimitás, mélyülő szeretet és gyöngédség jelenik meg a párkapcsolatban.
A várandósság előrehaladásával normális jelenség az, hogy a férfi szexuális izgalmi szintje csökken, kevésbé kívánja a szexet, aggodalmai vannak a babával kapcsolatban. A magzatot, mint jelenlévő, zavaró harmadikat érzékeli, vagy fél attól, hogy fájdalmat, sérülést okozhat a gyereknek a szeretkezés. Ugyanakkor sok férfi számára a szex a párkapcsolat működésének és/vagy a szeretet kifejezésének eszköze és a változások során segítséget igényelhetnek párjuktól új módszerek megtalálásához, amivel ki tudják fejezni egymás felé törődésüket, gyengédségüket.
3. A várandósság idején vagy a szülésnél megjelenhet a férfiban az asszonyi- és anyai hatalommal kapcsolatos szorongás, félelem is. A női teremtő erő nagyságának megélése, megtapasztalása frusztráló lehet a férfi számára, tehetetlenség érzést, dühöt, indulatot, netán féltékenységet, irigységet válhat ki belőle. Erre utalhat az, ha az apák túlzott figyelemmel követik a baba fejlődését, sőt kontrollálni igyekeznek például az anya testi történéseit, életmódját, ők szabva meg, mit egyen a nő, milyen vizsgálatokra menjen, stb. Máskor a teljes kivonódás jelezhet szorongást az apaszerep vállalásával kapcsolatosan – amikor a férfi nem ér rá odafigyelni a várandós párjára, netán a szülés körüli időszakra időzíti a legsürgősebb, legjelentősebb munkahelyi dolgait. Esetenként kisfiússá, vagy kamaszosan lázadóvá válik az apa szerepre még nem érett férfi, a belső konfliktusok feldolgozatlansága miatt.
Az érzésekről való beszélgetés, a felmerülő külső - belső konfliktusok nyugvópontra jutása, a belső apakép tovább építése, az apaszerepre való tudatos készülődés segíti a férfi érését, az apává válás folyamatát.
A férfi félelmei a várandósság, szülés, gyermekvállalás kapcsán
A férfi félelmei, szorongásai normális és elfogadható velejárói az apává válásnak. A lelki áttetszőség időszaka a férfi lelkét is átjárhatóbbá, nyitottabbá teszi, így készítve őt az új szerep elfogadására.
Egyrészt a férfi félti a párját a fájdalomtól, kiszolgáltatottságtól, testi épsége megsérülésétől. Másrészt félti a gyermekét ugyanettől, de félhet attól is, hogy fog-e rá hasonlítani a születendő baba (igazolva ezzel az apasága tényét), és nem szorítja-e őt ki az anyává vált nő szeretetéből, gondoskodásából, törődéséből. Bizonytalan lehet saját szerepét illetően – hogyan boldogul családfenntartóként, milyen apa válik belőle. A szülés kapcsán megjelenhet a tehetetlenségtől, feleslegességtől, a fizikai rosszulléttől való félelem.
Jó, ha ezek a félelmek szóba kerülnek a pár között, az apa számára lehetőséget adva a szülésen való részvétel eldöntéséhez is. A jó választás az, ami mind az apa, mind az anya számára megfelelő és senkit nem hoz olyan helyzetbe, ami számára elfogadhatatlan.
Az apa jelenléte a szülésnél
Az „apás szülés” vagy „együttszülés” ma már elfogadott, sőt divattá lett. A részvételről jól átgondolt, alapos döntést érdemes hozni, hiszen a férfinak joga van önmaga védelmére, és ezt tiszteletben kell tartania a nőnek. Ugyanakkor utólag sok férfi bánja, hogy kimaradt a születés csodájából, és érzi úgy, hogy ha jelen lett volna, megvédhette volna a negatív élményeket átélt anyát, gyermekét.
A szülésnél többféle módon lehet jelen egy apa. Az is egyfajta jelenlét, amikor az apa az anya kezét fogja és passzívabb, megfigyelő szerepben van. Máskor a férfi minden testi erejét latba vetve tartja, masszírozza a fájdalommal megküzdő nőt. Néha arra van szükség, hogy szerelmes suttogással oldja asszonya szorongását, csodálatát kifejezve sokszorozza erejét. A megváltozott tudatállapotú, befelé figyelő nő helyett ő tarthatja a kapcsolatot a szaksegítséggel, gyűjtheti be az információkat a tájékozott döntéshez. A szülést követően az apa tanúvá lép elő, aki a szüléstörténetet az anya számára hiányzó, kiesett részekkel egészítheti ki.
Ugyanakkor a kórház az apák számára furcsa hely, olyan látványokkal, hangokkal, szagokkal, orvosi eszközökkel, amelyek szorongást ébresztenek vagy ijesztő (gyerekkori) emlékeket idéznek fel. A vajúdó, összehúzódásokkal és fájdalommal küzdő nő is új, addig ismeretlen jelenség az első gyermekét váró apa számára.
Az érzelmek intenzitása, a történések szokatlansága, az orvosi környezet ismeretlensége mellett az átélt stressz sok apának nehéz helyzetté teszi a vajúdást és a szülést. Néha épp az apák azok, akik kimondva-kimondatlanul sürgetik, várják a beavatkozásokat, biztatják a párjukat a fájdalomcsillapításra, a szülés természetes idejének rövidítésére, vagy próbálják átvenni a folyamatok feletti irányítást. Az apák szülőszobai helyzetének megkönnyítésében, saját szerepük megtalálásában sokat segíthet egy dúla jelenléte. A dúla kiegészíti és egyben erősíti az apa szerepét, bátorítja az apát, segíti őt abban, hogy oly módon segítsen párjának, ami számára is elfogadható (a többit rábízhatja a dúlára).
Az apa és a gyereknevelés
Mai tudásunk szerint a gyermekhez való kötődést nem az határozza meg, hogy az apa ott volt-e a szülőszobán, hanem az, hogy milyen a hozzáállása, érzései, beállítódása születendő/megszületett gyermekéhez. A kötődés biológiai programja az apában is jelen van, a baba kötődési viselkedése (sírás, mosoly, hangadás, tekintet keresése) az ő apai ösztöneit is beindítja.
Az apa azonban olyan élményhez tudja juttatni a gyermekét, amit egy anya kevésbé vagy egyáltalán nem nyújt, kiegészítve az anyai gondoskodást.
Jellegzetes apai hatás az, ahogyan egy apa foglalkozik, játszik a gyermekével (pl. földobja, elkapja, repülteti), a gyermekben azt az érzést erősítve, hogy a bizonytalanság után feloldásként mindig ott van a biztonság az erős apai kezek által.
Az apák tettrekészsége a dolgok kipróbálására és a problémák megoldására sarkallják a gyereket. Ők képeznek hidat a gyerek és a külvilág között, segítik kiválni a gyermeket a szoros anyai kötésből. Szeretetük feltételes jellege miatt bátorítják a gyereket a készségek, képességek elsajátítására, dicséretüket, elismerésüket a sikerhez igazítják, erősítve a gyerekben a vágyat teljesítmény iránt.
Az apa erkölcsi értékeket, normákat testesít meg, ő adja a gyerek lelkiismeretének alapját., készíti fel a gyermeket a tekintélyszemélyekkel való kapcsolatra.
Mindezekre nem csak az egészséges testi-lelki-szellemi fejlődéshez van szüksége a gyereknek, de felnőttként is komoly hasznát veszi az apától kapott gyerekkori hatásoknak.
Amikor egy baba születik, egy család születik, ahol mind az apának, mind az anyának jut szerep, felelősség és feladat. A szülőpár egymást erősítve, kiegészítve és támogatva saját szerepének, személyiségének és érettségének megfelelően neveli gyermekét, útnak indítva őt az életbe.
Irodalom:
Andrek Andrea – Léder László: Apa – füzet A Három Királyfi Három Királylány Mozgalom kiadványa
Corinne Antoine: A terhesség és az anyaság pszichológiája Saxum Kiadó, 2010. 60-65. o.
Joan Raphael – Leff: Más- állapot A várandósság pszichológiája Háttér Kiadó Budapest, 2010. 101- 119. o.
Dr. Komlósi Piroska: Babavárás kettesben SCA Hygiene Products Kft. Budapest, 2004.
Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek Jaffa Kiadó Budapest, 2010. 227- 231. o.
Varga Katalin – Suhai Gábor: A szülés és születés Lélektanon innen és túl Pólya Kiadó, Budapest, 2010. 166-179. o.
Várom véleményeteket, észrevételeiteket, megkereséseteket:
Ferenczi Bea pszichológus – családterapeuta – dúla
06 30 833 5562
http://pszichologus-dula-debrecen.blogspot.hu
