Nehéz dolga van a szülőknek manapság, ha tiszta dolgokat szeretnének mutatni csemetéiknek. Sok csatornán (televízió, számítógép, tablet, mobiltelefon) rengeteg féle „mese” ömlik a gyerekekre nap mint nap, és sajnos sok esetben ezek a történetek nemhogy „útba igazítanák” a kicsiket (és nagyobbakat) az élet dolgai felől, hanem feszültségeket keltenek bennük. A Vojtina Bábszínház Szerencsés János című előadása ezért is a „kincskeresők” öröme lehet.
Az eredeti, Grimm testvérek gyűjtötte népmese (Az ördög három arany hajszála) a Vojtina színpadán némileg átalakítva, és egy másik Grimm mesével ötvözve (A szerencsés János) jelenik meg. A két mese hőse különbözi: míg Az ördög három arany hajszálában a „szerencsegyerek” szerencséje eleve elrendeltetett, ő mintegy sodródik az eseményekkel; addig A szerencsés Jánosban a hős szerencséje ironikusan jelenik meg: inkább balga ő, mégis szerencsésnek érzi magát. A Vojtina Szerencsés Jánosa azonban mindkettejüktől különbözi. Az ő jellemét a választott „bábműfaj”, a vásári bábjáték alakítja, ami pedig igencsak öntudatos hősökkel dolgozik, akik valamilyen cél érdekében bejárnak egy utat, s megvalósítják vágyaikat, elhatározásaikat. E tiszta forrásokból táplálkozik tehát Markó Róbert előadása, aki a darab írója és rendezője is egyben. Az ő Szerencsés Jánosa is egy cél érdekében cselekszik, még a poklon keresztül is véghezviszi akaratát: megszerzi az ördög három arany hajszálát, hogy szerelmét feleségül vehesse.
A népmeséket nem kell magyarázni, nem kell „feldolgozni”. Csak egyszerűen hagyni kell őket hatni: a gyerekek – legalábbis az én hároméves fiam – is ezt tették/teszik, amikor szájtátva nézik végig az előadást. A történetet direkt nem mondom el (nézzétek meg inkább!), csak azt, hogy mivel gazdagodhatnak csemetéink általa:
Például azzal a gondolattal, hogy néha le kell mondanunk dolgokról, hogy valami újat vagy szükségeset megkaphassunk a helyébe. Vagy azt, hogy akár háromszor, négyszer is neki kell veselkednünk valaminek, mire célhoz érünk (például, hogy bejussunk egy kapun). Vagy, hogy a kedves szó, az udvariasság aranyat érhet. Nagyon szép tanulsága az előadásnak az is, hogy a „rosszat”, a gonoszságot nem irthatjuk ki teljesen a világból.
E felsorolt esszenciák azonban nem direkt módon jelennek meg: a gyerekeket és felnőtteket is magával ragadja a kiváló bábjáték (játsszák: Telenkó-Oláh Tímea, Schneider Jankó), a sok humoros szó- és játékfordulat. Arany Zoltán pedig csodálatos zenével tölti fel, s emeli „égig”, lélekig hatóig a Vojtina előadását.
– SJE –
Fotók: Vojtina Bábszínház
