Jogi státuszt kaptak a méhek
Első alkalommal a történelem során illet meg rovart, ráadásul a méheket mostantól jogi védelem. Mindez Peru középső részén, az Amazonas vidékén Satipo városában jóváhagyott rendelet alapján.
Ez a jogszabály fordulópont lehet a természettel való kapcsolatunkban, az Amazonas történetében mindenképp.
A fullánk nélküli méhek az amazonasi növényfajok beporzásáért, mint őshonos élelmiszernövények, az őserdő növényzete és fái, a nemzetközi piacokon is keresett gyümölcsökért felelősek. A Malipona nemzetség tagjai az Amazonas menti sötét esőerdőkbe is bemerészkednek, amit a háziméh nem szívesen tesz, és gyűjtenek nektárt, készítenek kevéske mézet. A ökoszisztémában elfoglalt helyük mellett tevékenységükkel a helyi, szívesen méhészkedő békés indián törzseknek is táplálékot, bevételt biztosítanak.
A méhek újdonsült jogi alanyként védelemre számíthatnak a hatóságoktól, szigorúbban léphetnek fel érdekükben, ha élőhelyük vagy kolóniájuk veszélybe kerül. Az új jogszabályok értelmében a természetvédelmi törvények már nemcsak a tájakat, hanem azokat a fajokat is védhetik, amelyek fenntartják ezeket a tájakat.
Indiánok harcolnak értük
Az Amazonas középső részén élő asáninka közösségek számára a fullánk nélküli méhek a mindennapi élet részét képezik.
Ez az őslakos népcsoport állítólag a legkedvesebb és legbarátságosabb amazóniai közösség. Peruban és Brazíliában élnek, nyelvüket szintén asáninkának hívják, és egyik legerősebb hagyományuk, hogy tisztelik a természetet, a békét és az erőszakmentességet. De kénytelenek harcolni az illegális fakitermelés, a drogmaffia ellen és földjeik jogaiért.
A családok évszázadok óta gondozzák a fullánk nélküli méheket, mézet és viaszt gyűjtenek élelmiszernek, gyógyszernek, tárgyak készítéséhez. A fák, a madarak, az időjárás és a méhek ismerete generációról generációra öröklődik, és kapcsolódik az erdők egészségének megőrzéséhez is.
Az erdőirtás, a növényvédő szerek, a föld használatának megváltoztatása, az invazív fajok és az éghajlatváltozás (áradások, aszályok) megviselik őket. És ahogy a méhcsaládok száma csökken, a hagyományos méhészeti gyakorlatok fenntartása egyre nehezebb.
A természetvédelmi törvények jellemzően a föld védelmére vagy az erőforrások szabályozására összpontosítanak. Ezek az eszközök azonban gyakran nem védik meg a beporzókat a kumulatív károktól, vagyis ha sok kisebb kár éri őket, és nem egy nagy katasztrófa.
De az új jogi szabályozás ahelyett, hogy a fullánk nélküli méheket erőforrásként kezelné, jogi alanyként ismeri el őket és ökoszisztémáikat.
A törvény értelmében mostantól jogosultak:
- a létezéshez és a boldoguláshoz;
- az egészséges népesség fenntartásához;
- a szennyezéstől mentes élőhelyhez;
- az ökológiailag stabil éghajlati viszonyokhoz;
- természetes ciklusaik regenerálódásához;
- jogi képviseletre fenyegetés vagy sérelem esetén.
A hatóságoknak ez lehetővé teszi a beavatkozást, ha bármi veszély fenyegetné őket. A beporzók károsodása mostantól jogi kárt jelent. Ez közvetetten védi az indiánok területeit, életmódját is.
Forrás; eredeti cikk forrása; Rainforest Foundation; Listakép: Pixabay / Herbinisaac Right
ADL - Debrecenimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
