A Vojtina Bábszínház darabjainak jellemzője, hogy erősen merít a népmesei motívumokból és történetelemekből, művészi igényességű színpadképet és bábszereplőket formálva hozzá. Szinte hangszerként használja színészeit, hangjuk, minden testrészük az előadás szerves részeivé vállik.
Most sem csalódnak azok, akik ilyen darabra vártak: a lineáris történet ívén keresztül a két főszereplő, Gergőce és Máriskó próbatételein át végigjárjuk az emberi élet fontos stációit.
Galuska László Pál meséjét Lázár Zsigmond néhol franciás könnyedségű, balkáni, magyaros dallamokra visszhangzó zenéje és dalai színesítik. A darabot Kovács Géza rendező és Boráros Szilárd álmodta-tervezte színpadra. A mesében találkozunk tündérrel, gonosz boszorkával, csúnya lánnyal, ördöggel, farkassal és szárnyat kapott szamárral, postással és katonával, cirkusszal és esküvővel.
A főszereplők személyisége korukkal változik. Csínytevőkből érett felnőtté, majd együtt megöregedő párrá válva szembesítenek minket a próbatételek során a mindennapok hősiességével. A szeretet, a hűség, a bátorság és a kitartás erejével.
A darab díszlete minimalista: a mindenhol-tér, központi eleme a multifunkcionalitásában lenyűgöző taliga – csúzda - cirkuszi színpad - kapu a pokolba és a mennybe.
Nem(csak) gyerekeknek való mese ez, bár a gyermekek is szerethetik. Akad néhány, számukra nehezebben érthető szimbólum, mint a behívó-levél drámai súlya, vagy a darab végén a megöregedett főszereplő-bábok emberré változása és bőröndökkel való kivonulása; az elvágyódás, a menni vagy maradni érzetek.
Fontosak a mesék, és az ilyen mesék, hogy a napról napra változó értékrend- trendek között a gyerekek azonosulva a szereplőkkel, átéljék az ember legalapvetőbb tulajdonságait megkövetelő emberpróbáló helyzeteket.
Fotók: vojtinababszinhaz.hu; debrecenimami.hu