Az önfeledt szórakozás közben azonban gyakran kirobban kisebb-nagyobb konfliktus, hiszen más-más elképzeléseik vannak a játék menetéről, pont ugyanarra a játékra fáj a foguk, esetleg ők kimaradnak a játékból és kirekesztettnek érzik magukat, netalán verekedésbe keverednek. Mit tegyen ilyenkor a szülő, felnőtt?
Konfliktusok a kisgyermekek között
A konfliktusok jellege és a szülő feladata elsősorban a gyermek életkorától függ. A kisebb gyerekek például kezdetben még nem értik azokat a fogalmakat, hogy enyém-tiéd, amit megszereznek maguknak, azt sajátjukénak tekintik, ami a játszótéren gyakori konfliktusokhoz vezethet.
Kb. három éves korig játékmódjukra is az egymás mellett játszás jellemző, így nem várhatjuk, hogy együtt fognak játszani egy tárggyal, ellenben egymást utánozzák, figyelik, és az életkor növekedésével egyre inkább hat saját tevékenységükre az, hogy mások mit tesznek körülöttük. Így tehát sokszor jön az ötlet, hogy ő is ugyanazzal a tárggyal szeretne játszani, amit épp a másik kezében lát. Ez nehezen feloldható helyzet, ha nem áll másik ugyanolyan darab rendelkezésre és gyakran csetepatéhoz vezet.
Vegyes életkorú gyerektársaságban, testvérek között sokszor előfordul, hogy a kisebbek mindenáron a nagyok játékába akarnak bekapcsolódni. Ez szintén konfliktusokat szülhet, amelyben mindkét fél frusztrált lesz. Ilyenkor fontos, hogy a szülő szükség esetén közbelépjen és segítsen a gyermeknek a közös megoldás megtalálásában.
A modelltanulás a legfontosabb tanulási forma ebben az életkorban, így segíthet, ha gyermekünknek megmutatjuk, hogyan kell az adott helyeztet kezelni. Például odamenni egy másik gyerekhez és szépen elkérni tőle a játékát vagy fordítva: visszavinni az elkobzott tárgyat és bocsánatot kérni. A közös, de egyszerre csak kevés gyerek által használható játékok, például egy trambulin esetén érdemes egyszerű szabályokat felállítani, és ezek betartását segíteni (pl. mindenki másfél percet ugrálhat, utána át kell adni a soron következő gyereknek).
A gyerekek közti konfliktusokba nem érdemes rögtön közbeavatkozni, hanem, hagyni, próbálják meg maguk rendezni a helyzetet. Amennyiben ez nem sikerül, nekünk kell segíteni ebben, ezáltal is példát mutatva. Sokszor erre a gyerekek is felkérik a felnőtteket: „Anya, tegyél igazságot!”. Az igazságkereső játszmába nem érdemes belemenni, hiszen általában mindkét félnek van némi igazsága, védhető az álláspontja, ráadásul önmagában a bűnös megtalálása nem vezet előbbre a megoldásban.
Ehelyett érdemes a helyzetbe moderátorként belépni, lehetőséget adva, hogy a gyerekek maguk számára is értelmezzék a helyzetet: mindkét fél mondhassa el mi történt, de leginkább abban segíthetjük őket, hogy meg tudják fogalmazni és egymás felé kommunikálni, hogy mit szeretnének, ezáltal ők is jobban meg tudják érteni a másik fél nézőpontját. Ezután jöhet az egyezkedés, ki mit tudna tenni, engedni, hogy létrejöjjön a mindenki számára elfogadható megoldás. Ha az indulatok már nagyon elszabadultak, akkor nem fog működni a higgadt megbeszélés stratégiája. Ilyenkor az átmeneti fizikai különválasztás sokat segíthet, hogy megnyugodjanak a kedélyek.
Ha a gyermeket bántás éri…
Ha ez már nagyobb gyermekkel, óvodában, iskolában történik, fontos, hogy észrevegyük gyermekünkön, ha baj van. Ehhez elengedhetetlen, hogy ismerjük gyermekünket, beszélgessünk vele. Ehhez segítség lehet, hogy ha a rutinszerű „Mi volt ma az iskolában?” kérdést sokkal konkrétabb, személyesebb kérdésekre cseréljük, és ezeket természetesen olyan helyzetben tesszük fel, amikor van is idő odafigyelve meghallgatni a választ. Néhány ötlet: „Mi volt ma a legjobb dolog, ami történt?” „Milyen apró siker ért?” „Volt-e, aki megdícsért?” „Mi az, ami nem volt ma olyan jó?”, stb.
A nagyobb gyereknél tudatosan fejleszthetőek azok a szociális készségek, hogy miképp állhatnak ki sikeresebben magukért, hogyan cselekedjenek, ha mások provokálják őket. Amennyiben azonban a bántás már folyamatos zaklatássá, válik, úgy mindenképp be kell vonni más felnőttek, szülők, tanárok segítségét.
Bullyingnak azt hívjuk, ha valakit ismételten, a megbántás szándékával zaklatnak, bántanak akár fizikai, verbális vagy szociális erőszakkal, személyesen vagy online és a két fél között egyenlőtlenek az erőviszonyok, az áldozat nem tudja megvédeni magát. A bullying témája megér egy külön cikket, de ha ilyesmiről tudomást szerzünk, akkor mindenképp közbe kell avatkozni, és a gyerekekkel, a pedagógussal, a többi szülőtárssal vagy más szakemberrel összefogva megállítani az igen káros és súlyos következményekhez vezető folyamatot.
Általánosságban
Gyermekünk viselkedésére az van a legnagyobb hatással, amit a környezetében lát. Hiába beszélünk nekik arról, hogy legyenek kedvesek másokkal és viselkedjenek türelmesen, ha ennek ellenkezőjét tapasztalja, például mi is rendszeresen hangosan dühöngünk vezetés közben vagy állandóan türelmetlenkedünk, veszekszünk gyerekünkkel vagy házastársunkkal. A kisebb gyerekek még nem tudják kontrollálni és megfelelő módon kifejezni negatív érzéseiket, tehetetlenségüket, melyre sokszor dühvel, agresszióval reagálnak.
Ilyenkor a felnőttnek kell segítenie a gyermeknek, hogy meg tudjon nyugodni. Emellett fontos, hogy legyünk türelmesek. Sok gyermekek közötti konfliktus az életkori sajátosságaikból fakad, az érthetetlen odacsapások, hajhúzások, a saját tárgyakhoz való, önzőségnek tűnő ragaszkodás a gyermek érésével lassan eltűnik és a helyét – jó esetben – a kívülről látott jó példa alapján elsajátított, tudatosabb viselkedés veszi át.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
