A mai folyamatosan és rohanva változó világunkban egy rugalmasabb felfogást és munkamódszert képviselő iskolarendszert nehéz a didaktikus oktatáson felnőtt szülőknek értelmezni. Sok a kérdés, és szokatlan elem. A BPS Debreceni iskolájának leendő igazgatójával vagy ahogy ők hívják, operátorával, dr. Mars Éva Csillával beszélgettünk az új iskoláról, a tanítási-tanulási módszerükről, a konfliktuskezelésről és egy kicsit róla is.
- Úgy tudom, ősdebreceni vagy, igaz?
Igen, itt születtem, az összes iskolámat itt végeztem és életem legnagyobb részét is itt éltem. Mérnöknek tanultam, majd egy különleges és izgalmas kutatóprojektnek köszönhetem a doktorim és az első állásom is. Kereskedelmi igazgatóként hagytam ott a munkám 2010-ben, első gyermekem születésekor. A fiaim növekedésével aztán egyre jobban a nevelésük, oktatásuk felé fordult az érdeklődésem. Így már nem tértem vissza a vezető pozíciómba, inkább saját céget alapítottam, hogy a lehető legrugalmasabban tudjak a családunkkal foglalkozni.
- Azért egy család menedzselésétől a BPS iskola alapításáig gondolom nem volt egyszerű a váltás?
Valóban, a felismerés nem egy pillanat műve volt, de nagyon egyértelmű. A gyermekeink óvodás évei alatt belevágtam egy 3 éves Extra lesson képzésbe, amely különleges irányba terelte gondolkodásomat mind a gyermekeket, mind a taníttatásukat, nevelésüket illetően.
(Az Extra Lesson a Waldorf-pedagógiából, az antropozófiából forrásozó segítő eljárásrendszer, amely mozgás, rajz és festés gyakorlataival segíti a tanulásban, vagy viselkedésben nehézséggel küzdő gyermekeket. – a szerk.)*
Gyerekeink magántanulók lettek, vizsgákra való felkészítésüket, kiscsoportos sport- és művészeti tevékenységeken történő részvételüket az általam 2017-ben életre hívott Debreceni Tankör működése segítette. Az egyesületként működő tankör sokféle családdal került kapcsolatba. Egy hihetetlenül izgalmas lehetőség volt, hogy a gyerekeink fejlődési, tanulási folyamatait együtt éljük meg, visszajelzéseket adhassunk és kaphassunk egymásnak és gyermekeinknek egyaránt.
A tanulókör működtetése elszántságot, hitet és igen sok energiát és időt igényelt, de az oda járó gyerekek, és a fiaim is nagyon szerették. A szükséges és esedékes vizsgáik mindig nagyon jól sikerültek, egyértelmű volt, hogy a magántanulói rendszerben történt állami változások ellenére is keresni fogjuk a jövőben az alternatív oktatás lehetőségeit.
- De szinte megszűnt Magyarországon a magántanulói státusz…
Igen, az egyéni munkarend váltotta fel, de nagyon beszűkültek a lehetőségek. A Debreceni Tankörben hozott döntéseim súlyát gyakran magam is utólag tudtam értékelni, hogy milyen merész lépések voltak. Tevékenységünket nem reklámoztuk, de így is mindig megtaláltak minket a családok. Éreztük a jótékony hatását, a gyerekek sikerélménye, boldogsága pedig gerjeszti tovább a folyamatokat.
Évek óta figyelemmel kísértem a Budapest School fejlődését, így mikor megkapta az állami akkreditációt, nem volt kérdés, merre kell indulnunk. 2020 novembere óta tart ez az alakulási folyamat, nagyon összetett és egyszerre izgalmas is.
- Mennyire más a Tankörhöz képest a Budapest School?
Itt kötöttebbek a lehetőségeink, hiszen egy már létező rendszerhez kell viszonyulnunk. A tanulmányi költségekhez való hozzájárulás sem könnyíti meg az elfogadásunkat, az itt élők nagyon árérzékenyek. Talán szokatlanok még a szülők számára a BPS működési elvei és modellje is, de előnye, hogy ennek minden része megismerhető, elérhető és publikus. De talán sokkal szokatlanabbak a szülők számára a Tankörhöz képest sokkal publikusabb működési elveink.
- A BPS gondolkodásmódja miben tér el egy hagyományos berendezkedésű iskoláéhoz képest?
Hagyjuk a gyerekeket kibontakozni és olyan léptékben fejlődni, ahogy az ő irányultságuk is igényli, és nem nyomjuk agyon őket sem tanórákkal, sem iskolai idő utáni házifeladatokkal, vagy éppen a felkészülésüket és a lépéstartást biztosító korrepetálásokkal, különórákkal. Nálunk ezek a különórák például az iskolában fognak megvalósulni.
A Budapest Schoolban a gyermek-szülő-oktató „szentháromság” az alap. Az oktatóknak éppúgy van mentoruk, mint az operátoroknak vagy a gyerekeknek. Nagyon sokat segít, hogy egy helyzetben érintett pl. diák egy külső szemlélővel beszélgetve újra tudja értékelni helyzetét, könnyebben megoldja problémáját.
Fontos a kitűzött tanulási cél, hogy tisztában legyen azzal, hogy milyen úton halad, s hogy lássa, könnyedén vagy nehézségekkel és mennyi idő alatt érte el azt. Ezért vannak a negyed éves értékeléseink. Egészen kicsi kortól kezdve beszélgetünk a gyerekekkel, hogy megtanulják értékelni saját magukat és munkájukat.
- Hogy kezelik ezt a szülők? Mennyire tudják magukévá tenni ezt a gondolkodást?
Úgy tűnik, itt Debrecenben, hogy nem könnyen. Nagyon beleégett ebbe a generációba is a hagyományos oktatási modell, bizonytalanok, hiszen a váltás felelősség. Sok a kérdés, szerencsére kérdeznek is. Erre kitűnő lehetőség a nyílt nap, májusban több is volt, és tervezünk június hónapra is.
- Az online ismerkedési keretek mellett személyesen is lehet találkozni Veletek?
Igen, a felvételi az átlagos iskolákhoz képest kicsit hosszabb de mindenképpen személyesebb is, az egész családdal megismerkedünk. A felvételi folyamatának része egy próbajáték. Nemcsak mi figyeljük meg a gyermeket, hogy játszik, kommunikál, válaszol és kérdez. De a szülők, a család is kap egy benyomást, hogy milyen a tanító néni. Közben mi is látjuk azt, hogy milyen irányultságok csírái vannak már meg a gyermekben, amikre rá lehet erősíteni. Ezt fogalmazzuk meg folyamatos tanulási célként.
Ha a gyerek olyan érdeklődő, és jól halad az általa kedvelt tárgyban, például fizikában, kémiában, akkor akár jóval fiatalabbként is csatlakozhat a nála „magasabb osztályba járók” tanulmányaihoz, modulokhoz, hiszen azt a szintet igényli, ő már ott tart.
Például amikor magántanulóként a fiaim a főnévi igenévről tanultak, a felkészítő tanítójuk a veterán autókról, Trabant, Uaz, Volga szóló filmek segítségével ismertette meg őket a tananyaggal. Nemcsak a nyelvtanban haladtak jól, hiszen a kedvenc témájuk, az autók segítettek nekik ebben, de bizony komoly műszaki paramétereket, a működésük motorikus sajátosságait éppúgy megtanulták közben.
- Ehhez különleges gondolkodású tanárok is kellenek…
A debreceni iskola leendő tanári kara kezd összeállni, jelenleg 6 tanár felvételi folyamata zajlik, akik közül néhányan a Debreceni Tankör volt tanári karából érkeznek, de általam „ismeretlenek” is lesznek. Ha jó a tanár, ha el meri engedni a fantáziáját, nem szükséges még a tankönyv sem.
Egy egyszerű paprikás krumpli főzése közben beszélgetve a burgonya felépítésétől Mezopotámián át Amerika meghódításáig szélesedik, ott van benne a földrajz és történelem. Így tágul a gyerekek ismerete a világról, látószöge akár egy átlagos kirándulásunkon.
Nem biztos, hogy oda jutnak ahova indultak. De mi sem tudjuk, hogy hova tart a világuk, hogy milyen lesz a felnőttkoruk. Egy dolog biztos, a változás, amire fel kell készíteni őket. Saját célok szükségesek és annak megtapasztalása, hogy ez az "én egyéni felelősségem”.
- Ehhez azért a gyerekeknek is kell bátorság.
A mai világ ezt a gyerektársadalmat beszippantja, ha nincs a stabil szülői és iskolai háttér. Ezért van nálunk például a boldogságóra, hogy tanuljanak a háláról, a szeretetről, az apró jócselekedetekről, a mindennapok öröméről, a célokról és azok elérési módozatairól.
- Ideális iskolának tűnik. Fegyelmezni nem is kell?
Konfliktusok mindenhol akadnak. Az oktatókat arra kérem, hogy kerüljék a „Nem” szót a gyerekek fegyelmezésére. Probléma esetén beszéljük meg a gyerekekkel, miért csinálta, mit érzett közben, mi lehetne a megoldás, van-e olyan megoldás, amit mindenki el tudna fogadni?
A legtöbb probléma abból fakad, hogy a gyerekek nem tudnak együtt játszani, dolgozni, mert a mi társadalmunk mozgatórugója egymás tiltása, a nem: ne csináld, ne mond, ne hozz rám szégyent, ne így, ne úgy… ezt a kommunikációt másolják a gyerekek is: nem akarok veled játszani, nem akarom így …
De ha ez a kommunikáció pozitív, akkor megtanulnak problémát megoldani, és a nézeteltérést annyiban megélni, hogy Te és én ezt másként látjuk, de én azért még szertelek Téged. Elfogadom hogy nem vagyunk egyformák, de nézzük meg, hogy tudunk-e együtt játszani, alkotni… Aki megengedő, azzal a másik is az lesz. Megtanulnak szeretni adni.
Ez az, amiről a mi generációnk nem annyira tud, és nem engedjük meg magunknak, hogy elhiggyük, hogy így is lehet tanulni.
- És az értékelés? Hogy viszonyul a NAT-hoz?
Mikor leül egy mentortanár a szülőpárral és a gyerekkel, legtöbbször döbbenten veszik észre, hogy a tárgyakban kitűzött célnál jóval messzebb jut. A kevésbé kedvelt tárgyaknál se érzi a kényszert, a saját tanulása, fejlődése az ő kezébe kerül. A gát olykor maga a szülő, hogy ne követeljen a gyerektől.
A mentor tanárnak legtöbbször már nincs más dolga, csak lejegyzetelni a sok jót: hogy a diákja együttműködő, figyel a társaira, akkor a magatartás ötös; kommunikál, kooperál, figyel, hozzászól, fejlődik, akkor a szorgalom is ötös. Élményalapú, szabadelvű tanulás, könnyen jönnek a jó eredmények.
- Idén az alsósokkal kezdtek, lesz jövőre felsős osztály indítás?
A Budapest School Debrecen rengeteg lehetőséget tartogat a gyerekeknek, Debrecenben idén még csak az alsó osztályoknak, de jövőre már a felsőről is beszélünk. Nálunk a legnagyobb mérce a továbbtanulás. Ha tudjuk, hogy hova megy majd a gyermek, akkor arra fókuszálunk, amit nem suli után kell majd finanszírozni és külön időben leszervezni, hanem az iskolában fog megtörténni, mert ide fog jönni a felkészítő tanár iskolaidőben.
„Ha egyetemre szeretne menni, akkor őt arra fogjuk megtanítani, hogy egyetemre menjen. Ha asztalos szeretne lenni, akkor ő lesz a legjobb asztalos.” Szokta mondogatni Halácsy Péter a BPS alapítója.
- Minden BPS iskolának van valami helyi sajátos filozófiája. Úgy sejtem, Neked is van...
Abban hiszek, hogy lehet minőségi életre nevelni a gyerekeket, lehet őket vezetni, segíteni. Legjobban az önismeretre kell nevelni: megismerje önmagát, belső ambícióit, működését, legyen tisztában az erejével, az akaratával de a határaival sőt fejlesztendő gyengeségeivel is, és ugyanezt ismerje fel a másikban.
Ha a Budapest School-os iskolák közül valami helyi sajátosságot ki kell emelnem, akkor itt ez lesz az, ezen lesz a fókusz. Hogyan tiszteljék egymást és a természetet, hogyan kommunikáljanak egymással, hogyan ne bántsák egymást sem szóval, sem tettel, ezek nagyon fontosak a napirendben, a napi munkában. Hogy ránézünk a napra reggel és délután, hogy megtanulják ellenőrizni az életüket.
Ha több információt szeretnél megtudni, kérdéseid vannak, érdeklődj a 06-30/7900-288 vagy a 06-30/905-8268 telefonszámon.
ADL - Debrecenimami
