A Kodály Filharmónia 2018 októberétől indítja el új, családi programsorozatait: „házi” gyerekkoncerteket Debrecen szimfonikus zenekarának próbatermében, valamint mesés családi hangversenyeket a Belvárosi Művelődési Ház Pódiumtermében. Domján Viktória fuvolaművész – a Kodály Filharmonikusok tagja, a családi sorozatok egyik fő ötletgazdája – mesél arról, milyen élményekkel gazdagodhatnak azok, akik ellátogatnak az új alkalmakra.
– Azt talán mindenki tudja, érzi, hogy a komolyzene hallgatása fontos és jó hatású felnőttre és gyerekre egyaránt. Meg lehet fogalmazni, hogy miért?
– Sokkal érzékenyebbek leszünk általa a világra. Szociálisan, érzelmileg… Régi közhely, hogy a komolyzene hallgatása intelligensebbé tesz. Ha ez így lesarkítva nem is igaz, de vannak kutatások, amelyek bebizonyították, hogy aki kisgyerekkorában zenét tanul vagy sok zenét hallgat, annak még a matematikai készségei is jobban fejlődnek. A zene harmonizálja a testet-lelket, oldja a feszültséget, fogékonnyá tesz a szép befogadására, formálja az ízlést és a magatartást. De a legfontosabb mégis az érzékenység kérdése. Hiszen ez különböztet meg minket a gépektől. A művészetek – akár a festészet vagy a zene – közelsége, művelése érzékenyebbé tesz minket más emberek iránt, a világ iránt, és ez a fajta érzékenység a siker és a kerekebb élet egyik kulcsa a mai korban és vélhetően a jövőben is az lesz, amikor a mostani gyerekek felnőttek lesznek.
Domján Viktória fuvolaművész; Fotó: Kodály Filharmónia
– A szimfonikus zenekari koncerteket nemcsak hallani, látni is jó.
– Az élő zene sokkal nagyobb hatást vált ki. Élőben látni és hallani egy hangszert varázslatos dolog. Főleg a gyerekeknek. Kézzel fogható lesz számukra, hogyan működnek a hangszerek, hogy melyik hangszerhez milyen hangzás tartozik. Egy szimfonikus zenekari koncertet látva tudni fogják, milyen sokféle hangszer van jelen a színpadon. Megértik az összefüggéseket, például, hogy mi a karmester feladata, hogyan tudja a mozdulataival irányítani az egész zenekart. Egy CD-t hallgatva ezt el sem lehet képzelni.
– Sokat számít, ha valaki „otthonról” hozza a zenét?
– A szüleim nem zenéltek, én előttem ilyen családi példa nem volt. Az óvodai csoportunkba bejött egyszer egy tanító néni, és megkérdezte, hogy ki szeretne majd az iskolában énekléssel, zenéléssel foglalkozni. Én elsőként nyújtottam fel a kezem. Az óvónénim örömmel újságolta az anyukámnak, amikor délután megérkezett értem, hogy „beiratkoztam” zeneiskolába. És ez tényleg így volt, én akkor eldöntöttem, hogy zenész leszek. Annyi előzménye azért volt a zeneszeretetemnek, hogy megkaptam az összes Halász Judit lemezt, ezeket imádtam, és mindig énekeltem rájuk. Természetesen biztattak is a szüleim, hogy szép hangom van, és ez a megerősítés sokat számított. Énekelni egyébként szinte minden gyerek szeret. Még ha nem is a tanult dalokat, de a játékukat megéneklik, mintegy improvizálnak.
– Hogyan indíthatjuk el gyerekeinket a komolyzene szeretetének irányába?
– A legfontosabb alap, hogy otthon sokat énekeljünk, mondókázzunk, verseljünk a kisbabánknak, kisgyerekünknek. Még a saját magát „legbotfülűbbnek” tartó anyuka hangja is a legkedvesebb és a legfontosabb kapocs a gyermeke számára a zenéhez és persze az érzelmi fejlődéséhez. Van több olyan csoportos foglalkozás Debrecenben is, ahol az anyukák támogatást kaphatnak ehhez, ötleteket és bátorságot meríthetnek belőlük az otthoni dúdolgatáshoz.
– Zenekari munkád mellett régóta zenélsz gyerekeknek is.
– A gyerekekkel való zenei kapcsolatom egy óvodában kezdődött, ahol két évig zeneovit tartottam. Kezdőként „borzasztóan” lelkes voltam, így a kicsikkel nem csak körjátékoztunk, hanem megtanítottam őket szolmizálni és kétnegyedes ütemben tudtak ritmust is olvasni. Aztán megszülettek a gyermekeim, megint előkerültek a Halász Judit lemezek, meg melléjük az újabbak, például Gryllus Vilmoséi, és jártunk koncertekre is, amikor csak voltak. Olyan instrumentális élő zenével viszont, ami kifejezetten gyerekeknek szól, nem nagyon találkoztunk. Megfogalmazódott bennem először az igény, majd pedig az ötlet, hogy legyen egy klasszikus zenészekből álló csapat, akik a gyerekek által ismert dalokat játsszák, de szimfonikus hangszerelésben. Megkérdeztem néhány kollégámat, barátomat a Kodály Filharmonikusok közül, lenne-e kedvük ebben részt venni. Azonnal igent mondtak, főleg, mert nekik is kisebb-nagyobb gyerekeik vannak. Így állt össze a Sokszínvirág Zenekar. Fuvola, hegedű, brácsa, cselló a hangszereink, mely összeállítás elég érdekesnek, és ami fontos, nem is túl soknak bizonyult az ovis vagy kisebb korosztálynak. Az ünnepkörökhöz kapcsolódó produkcióink vannak, amelyek alapját a bölcsődében, óvodában tanult dalok, versek adják, de merítünk műdalokból is, mint például Sebő Ferenc feldolgozásaiból.
– Ebben az évadban négy koncertet adtok a Kodály Filharmónia családi programjában.
– Rendeztünk egy beöltözős farsangi mulatságot a zenekarban, ahol a kollégáknak, s a gyerkőcöknek is bemutatkozhatott együttesünk. Ezen részt vett Somogyi-Tóth Dániel igazgatónk is a kisgyerekeivel, akinek nagyon megtetszett a koncertünk, és akkor született meg az ötlet, hogy ilyen alkalmaknak részesei lehessenek az arra érdeklődő debreceni családok is itt, a próbateremben. Októberben őszi, decemberben karácsonyi, februárban farsangi, márciusban tavaszköszöntő témák köré csoportosulnak majd a koncertek.
Sokszínvirág Zenekar (a Kodály Filharmonikusok művészei); Fotó: Kodály Filharmónia
– Nem mindennap juthat be az ember a Kodály Filharmonikusok próbatermébe…
– A helyszín valóban különleges. A függöny mögött ott rejtőznek az ütőhangszerek, még az is lehet, hogy bent maradnak a nagybőgők, de a zongora biztosan ott lesz a sarokban… Meg lehet nézni, hol áll a karmesteri pulpitus. Gyerekként mit nem adtam volna, hogy bejussak egy igazi szimfonikus zenekar próbahelyiségébe, hogy egy kicsit bepillanthassak a kulisszák mögé!
– Ez a program szól a 6 év alatti gyerekeknek. A nagyobbak viszont már szimfonikus zenekari koncertélményekkel is gazdagodhatnak.
– Családi bérletben három előadást kínál idén az intézmény, melyeken a zenekar, a Kodály Filharmonikusok létszáma egyre nő, ezáltal is finoman vezetve be a gyerekeket a szimfonikus zenekar és hangzás világába. Novemberben kamaraegyüttessel a Zenés tízórai című, első bérletes koncerten négy mesét fogunk előadni: régebbi és ma élő zeneszerzőktől jó ismert, és kevésbé ismert történeteket, például Maros Rudolftól A falánk kiskacsát, vagy Kocsár Miklóstól a Jancsi és Juliska mézeskalácsházikóját. Márciusban jön a Két bors ökröcske, mely egy rajzfilmzene szintén kisebb apparátussal. Májusban az Állati zenéken már nagy szimfonikus zenekart láthat a közönség a színpadon. Ez egy programzene jellegű koncert lesz, amelyen a humor is nagy szerepet játszik majd.
– KJE –
