Az anyaság pszichológiája

 

Utódot nevelni a természet rendje, mindannyiunk veleszületett programja. Miért válik mégis a gyermekvállalás és nevelés életünk sokszor legküzdelmesebb, legnehezebb feladatává? Miért adatik meg néha olyan nehezen a gyermekáldás, miért nem felhőtlen az örömünk a várandósság időszakában, még akkor sem, ha várva vártan történt a fogantatás? Hogyan válik traumatikussá a szülésünk élménye és milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy a születés utáni időszakban depressziósok leszünk-e, vagy sem? Egyeseket megerősítenek az átélt nehézségek, a párkapcsolatban a kettőből hárommá válás valódi családot teremt, míg mások kapcsolata válással végződik veszteséget, hiányt és csalódottságérzést hozva magával.

Szülővé válni az egyik legmeghatározóbb élettapasztalat. Az egyén és a pár életében egyaránt mindent megmozgató élmény, hiszen nem csak egy gyermekkel találkozunk a gyermekvállalás révén, hanem szembesülünk önmagunkkal, korlátainkkal és tudatos vagy tudattalan lelki tényezők sokaságával, amelyek egyéni élettapasztalatunkból származnak, de az előző generációk, őseink élettörténetével is kapcsolatban állnak.

 

A szülés körüli időszak (a gyermek utáni vágytól a fogantatáson, a várandósságon és a szülésen át a gyermek egyéves koráig terjedően) egy nő életében fontos lelki-érzelmi fejlődési folyamat.

Mindez kellemes érzésekkel jár, de időnként szorongások és negatív érzések is kísérhetik a folyamatot. A testi és hormonális változások sora, az önmagunkról kialakított testi és lelki képünk módosulása, a rég elfeledett gyermekkori élmények és konfliktusok előbukkanása, a párkapcsolat átalakulása ellentmondásos helyzetekhez vezet. Bár ezen időszak természetes velejárója ez az ambivalencia, mégis szükségessé válhat, hogy az anya vagy a pár együtt külső segítséget vegyenek igénybe, akár azért, mert fel kívánják dolgozni újra felfedezett problémáikat, akár azért, mert készülődnek a szülői szerepre, amelynek része a tudatosság, felelősségvállalás és az ellentmondásos érzések megértése, akár azért, mert szenvednek felmerülő érzéseiktől. A tartósan fennálló, feldogozatlan, vagy sokszorozódó problémák a szülés után depressziós tünetekben vagy a csecsemővel való kapcsolat nehézségében, esetleg kapcsolati problémákban nyilvánulhatnak meg.

 

A segítségnek sokféle formája lehet, néha elegendő egy jó beszélgetés a barátnőnkkel, vagy a várandósságot követő egészségügyi szakemberekkel, máskor egy egészségesebb és nyugodtabb életstílus kialakítása – mozgás, ellazulás, étrend – adja a megoldást.

A pszichológiai segítség lehetősége talán kevésbé merül fel bennünk – szinte hallom a sokat emlegetett mondatokat: „nem vagyok elmebeteg… nincs időm a lelki dolgokra… úgysem értene meg egy idegen…”, stb.

 

Az úgynevezett perinatalis (szülés körüli) időszak lehetőséget ad a problémák felismerésére, a korrekcióra, a későbbi nehézségek megelőzésére, összességében a személyiségünk érlelésére, fejlődésére, anyaként való megfelelésérzésünk megtalálására.
 

Szeretnék az írásaimmal segíteni abban, hogy együtt áttekintsük a lelki tényezők szerepét a szülés körüli időszak során, megismerhessétek a legújabb pszichológiai elképzeléseket, amelyek ezen tényezők hatásait elemzik, mind a szülővé válás, mind a babánkkal való kapcsolatunk alakulása, mind lelki egészségvédelmünk szempontjából. Szeretném azt is, ha megtapasztalnátok, hogy a pszichológia rólatok szól és értetek van.

 

Ferenczi Bea pszichológus, családterapeuta, dúla

06 30 833 5562

 

Tervezett témák:

 

– Az anyává válás folyamata

– Fogantatás, meddőség, vetélés, abortusz

– A magzat és az anya közötti kapcsolat

– A várandósság, mint a lelki áttetszőség időszaka

– Baba születik – család születik

– A szülés lélektana, a szülés mint élmény

– A kötődés (a szeretetkapcsolat) kialakítása a megszületett gyermekkel

– Szülés utáni pszichés problémák – felismerés és kezelés