Jelenlegi hely

A háziasszonyok dicsérete

Valójában mit jelent háziasszonynak lenni? Ha be tudnánk lesni az emberek fejébe, hogy valóban az őszinte véleményüket kapjuk meg, akkor valami ilyesmit találnánk: sütni-főzni, mosni-vasalni, takarítani, rendben tartani. Hát vágyhat ennél többre egy modern, öntudatos nő 2025-ben?

Legyünk realisták! A házimunkát néhányan szeretik.

Időnként tényleg tud jól esni. De oka van annak, hogy ekkora lendülettel gépesítjük a háztartásunkat. Mosógép, mosogatógép, robotporszívó, konyhai robotgép – és hangozzék bármennyire is hihetetlenül, a sarkon túl már toporognak a humanoid háztartási robotok. Akik majd kiviszik a szemetet, meglocsolják a virágokat és letörölgetik a port.

Lehet, hogy a háziasszony kihalóban lévő faj?

De álljunk meg egy pillanatra! Biztos, hogy ez az egész csak ennyiről szól? A rendről, a tisztaságról, a mosott ruháról meg arról, hogy legyen mit enni? Vagy ennek az egésznek van mögöttes oka is. Valami, ami a háziasszonykodás lényegét jelenti.

Szerintünk határozottan van. És vadul, habzó szájjal küzdünk az ellen, hogy a háziasszony a házicseléd szinonimája lenne. Még ha sokszor így is tűnik. A gépesítési láz pedig jól mutatja, hogy ezzel maguk a háziasszonyok sem szeretnének azonosulni.

A háziasszony az otthonteremtés szakértője.

Ő teszi a különbséget a “lakóhely és az otthon között. Ő hozza létre azt a minőséget, amire úgy hivatkozunk, hogy “otthonosság”.

Az otthonosság nem a bútorokon, a tárgyakon, a falak színén múlik. Ezek olyanok, mint a színházi díszlet. Hozzá tudnak adni a darabhoz, de nem helyettesítik. Ezért nincs az a belsőépítész, az a lakberendező, aki képes lenne egy lakásból otthont varázsolni. Az ő mágiájuk kevés ehhez.

És még valami. Egyenlőségjelet tenni egy lakás berendezése és az otthonteremtés közé kb. olyan, mintha egyenlőségjelet tennénk az esküvő és a házasság közé. Aki sosem próbálta, az is beláthatja, hogy a kettő nem ugyanaz. A házasság fenntartása folyamatos munkát, erőfeszítést igényel. Akárcsak az otthonteremtés.

Egy világhírű zongoraművész mondta egyszer, hogy az igazi művészt nem a hangok különböztetik meg az átlagzongoristától, hanem a hangok közötti csend.

Valahogy így van ez az otthonteremtéssel is. Nem a bútorok, a függönyök, a tárgyak, a színek adják az otthonosság érzését. Hanem az a láthatatlan, megfoghatatlan valami, ami összeköti őket. Mint a csend a zongora hangjait.

A háziasszony ennek a művésze. És ez olyan művészet, ami sokkal nagyobb megbecsülést érdemel. Amikor találkozunk valakivel, az biztosan nem sugárzik róla, van-e saját lakása, háza. De az igen, hogy van-e otthona. Amikor azt mondjuk, hogy a Marázplast a háziasszonyok diznilendje, akkor ezt igen nagy büszkeséggel mondjuk. Büszkék vagyunk rá, hogy azokat szolgálhatjuk, akik képesek erre a varázslatra.

Marázplast - A háztartás 1000 arca
marazplast.hu

- KAPOSVÁRIMAMI -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Egy pillanatnyi meggondolatlanság miatt akár a jövőd is tönkremehet. Tippek és tanácsok, mit kell és érdemes ilyenkor tenni.
Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

„Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.” – Idézetek a láthatatlan maszkjainkról.
Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére