Jelenlegi hely

Túléltük az első hetet!

Beindult a verkli, elkezdődött az iskola, de mi lesz később? Hogyan folytatódik? Mint tudjuk, a gyereknevelés nagy kaland, de most egy kicsit izgalmasabb a szokásosnál.

Pánik helyett nyugalom?

A múltkor a fodrásznál arról beszélgettek a hölgyek két festés között, hogy milyen jó, hogy nincs iskolás gyerekük, „ezen már túl vannak”, nem irigylik a mostani gyakorló szülőket. Egyikük „biztos forrásból” tudta, hogy hamarosan visszatér a digitális oktatás.

Hát tényleg nagy kihívás ma jó döntéseket hozni, tervezni, pláne nyugodtnak lenni. Ez egy különleges/abszurd év, sok kérdés kavarog most bennünk. Az aggódó szülők egymástól és sokszor egymásnak ellentmondó hírekből (időnként álhírekből) próbálják megtudni, hogy mi a helyzet.

Mindeközben nem árt kitalálni egy B tervet, mert bármelyik nap bejelenthetik, hogy megint otthonról tanulunk. A szokásos back to school vicces képek (pl. örömükben pezsgőt bontó szülők) mellett a „Nevessek vagy sírjak?” típusú humor is megjelent Sci-fibe illő képekkel (üvegburokba zárt gyerekek, szkafanderes tanárok).

A reggeli indulásnál a "betetted a tízórait, tesicuccot?, megvan a kottád?", mellé kötelező elemként a "megvan a maszkod?" kérdés is bekerült és érezzük, hogy a „Vigyázz magadra!” szülői intelemnek most komolyabb a súlya.

Részemről nem vagyok hajlandó aggodalmaskodni (a stressz gyengíti az immunrendszert), inkább mindent megteszünk, ami rajtunk múlik. Betartjuk és betartatjuk az előírásokat (már amit lehet, hiszen vannak betarthatatlan szabályok is…), próbálunk a pozitívumokra koncentrálni.

Azért van néhány örvendetes dolog is, nálunk például ezek:

  • Két kiskamasz gyerekünk titokban várta már a tanévkezdést, láthatóan sokkal jobban megbecsülik, hogy van „igazi suli”, mint korábban
  • Járhatnak „hagyományos” iskolába (ki tudja, meddig?), hiszen nemcsak oktatás, hanem közösségépítés és nevelés (növelés) is zajlik szeretett iskolánk falai között. Zoomon keresztül nehéz értékeket közvetíteni
  • A megszokott osztályközösségükbe tértek vissza (nem lehet könnyű az elsősöknek és az új sulit kezdőknek)
  • Már nagyon hiányoztak nekik az iskolatársak, barátok. Csínytevések, közös élmények, az iskola a lassan véget érő gyermekkoruk fontos helyszíne. A találkozások, a tanári minták átadása online nem igazán működik

  • Az osztályteremben nem kötelező a maszk, hiszen úgy nem nagyon lehet tanítani. Maszkban nehéz beszélni, hiányzik a mimika, a visszajelzések, és persze a mosoly
  • Valódi zeneórák és zenekari próbák (nem skype-os gitáróra), tesiórák, foci, rohangálás az udvaron
  • Még ugyanabba az intézménybe járnak, egyedül közlekednek, egyre önállóbban tanulnak
  • Kisebb a forgalom a metrón, villamoson, mostanában kevesebben járnak tömegközlekedéssel
  • Végre tudok otthon zavartalanul dolgozni, úgy megírni egy cikket, hogy nem szakítanak félbe félóránként

Ami rajtunk múlik…

Még a legoptimistábbak fejében is ott motoszkál a félelem, hogy mindez bármikor megváltozhat. Nagy feladat szülőként úgy bátorítani és erősíteni a gyerekeinket, hogy magunk is bizonytalanok vagyunk. De hát hol kaphatnának biztos hátteret, állandóságot, ha nem a családban?

Próbálunk tehát higgadtak maradni, tudatosan cselekedni, sopánkodás nélkül „normális” életet élni. „A hídon akkor megyünk át, amikor odaérünk” – tartja a bölcs mondás. Megoldottuk a karanténidőszakot, rutinos túlélőként ezt is megoldjuk.

Mit teszünk tehát?

  • Azzal foglalkozunk, ami rajtunk múlik: felvesszük a maszkot, amikor kell, betartjuk a járványügyi védekezés életszerű szabályait
  • Kerüljük a szélsőségeket: szerintem, ha sohasem hordjuk a maszkot, az hasonló felelőtlenség, mint azt hinni, ha rajtunk van, az mindentől megvéd bennünket
  • Megtanítjuk őket megbízható, hiteles forrásból tájékozódni, hogy ne higgyenek el mindent, amit itt-ott hallanak. A neten széles a skála a vírustagadóktól a világvégét vizionálókig, ill. a kamuoldalaknak se dőljünk be
  • Figyelünk egymásra, segítünk, akkor is tartjuk a távolságot a járműveken, boltban, ha mások nem teszik
  • Az iskola intézkedéseit nem bíráljuk felül, nem kritizáljuk, akkor sem, ha néhány dolgot magunk sem értünk. Megbízunk bennük, hogy a legjobb tudásuk és szándékuk szerint járnak el, mint eddig, annyi év alatt. Gyerekeinkkel megbeszéljük az előírásokat (mi az értelme, mire figyeljenek) és arra biztatjuk őket, hogy kövessék ezeket
  • A szokásos "Mi volt a suliban?" kérdésen túl próbáljuk beszéltetni őket az érzéseiről, örömeikről, szomorúságukról, félelmeikről. Próbáljuk türelmesen, közbeszólás nélkül meghallgatni őket

  • Kialakítunk egy napirendet, amit (több-kevesebb sikerrel) betartunk
  • Szedjük a vitamint, igyekszünk egészségesen táplálkozni, hétvégén kirándulni, sétálni menni
  • Milyen jó dolog történt veled ma vagy hallottál róla? - Gyűjtjük a jó híreket (igazi kihívás!), ezeket megosztjuk egymással
  • Együttműködünk a szülőtársakkal, összefogunk a tanárokkal (akiknek tényleg fel van adva a lecke)
  • Elengedjük, hogy mindenkinek meg akarjunk felelni (járványtól függetlenül)
  • Fokozzuk az izgalmakat, készülünk a középiskolai felvételire
  • Nem hagyjuk ki a Gondviselést a történetből. Aki megtartott minket a karantén alatt, most is velünk van!

Nyugodt, örömteli, (lehetőleg offline) tanévet kívánok mindenkinek! Vigyázzatok magatokra!

Halász Kinga
- Budapestimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Annyi mindent el akarok még mondani, és annyi mindent át akarok még élni veled.- levél a lányomnak

Annyi mindent el akarok még mondani, és annyi mindent át akarok még élni veled - levél a lányomnak

A lánygyermekek világnapja margójára...Csak bámultam és gyönyörködtem benned mikor megszülettél, olyan tiszta, olyan nemes és olyan örökkévaló érzés volt. De aztán lement a nap, és mikor felébredtem máris kiskamasz lett belőled. Hová lett az idő, mikor gyorsult fel ennyire? Az édes magabiztos kisdedből lassan egy öntudatos, gátlásos, gyönyörű nagylány lesz.
Imádnivaló makkfigurák egy cseh grafikus apukától

Imádnivaló makkfigurák egy cseh grafikus apukától

Dubánci, avagy Petr Vaclavek MakkMarcijai, a háromgyermekes prágai apuka zseniális szüleményei.
Rajzpályázat Én és az állatok címmel

Rajzpályázat Én és az állatok címmel

A Debreceni Állatkert több mint 17 hektáron szolgál a környezeti nevelés színteréül és biztosít lehetőséget a tantervhez illeszkedő vagy tanórán kívüli foglalkozások megtartására. Az Állatok Világhete alkalmából rajzpályázatot hirdetett.
Hortobágyi Nemzeti Park Alkotópályázata

Hortobágyi Nemzeti Park Alkotópályázata

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság alkotópályázatot hirdet általános iskolás és középiskolás gyerekek, valamint felnőttek számára, melynek témája a LIFE IP GRASSLAND-HU  területek rovarvilága.
Ugrás az oldal tetejére