Székrekedés, székletvisszatartás
A székletürítés gyakoriságával kapcsolatban nagy egyéni eltérések lehetnek. Ugyanakkor amikor látható székelési inger ellenére sem történik meg a kakálás, vagy napok telnek el két ürítés között, vagy csak kis mennyiségű kemény széklet távozik, esetleg az alsónemű szennyezett, akkor gondolhatunk problémára ezen a téren.
Azokban az esetekben, amikor a kisgyermek székrekedése, vagy székletvisszatartása mögött nem áll biológiai, orvosi ok, illetve áll, de annak megoldásával nem enyhül a probléma, a háttérben pszichés és/vagy életmódbeli nehezítő tényezők állnak. Ahogy telik az idő, a probléma gyakran egyre súlyosbodik, a szülők egyre drasztikusabb segítő módokat találnak (erőltetett ültetés, hashajtó, beöntés, műtét), ami állandósítja a zavart, mélyíti a szülő és gyerek közötti konfliktust.
Túlzott testvérféltékenység
A testvér érkezése minden esetben megzavarja a már kialakult családi egyensúlyt. A testvérek közötti féltékenység az élet természetes része, mértéke az egyéni adottságoktól, a szülők viselkedésétől és a körülményektől is nagymértékben függ. Megjelenése a gyerek azon vágyából ered, hogy kizárólagosan birtokolja szülei figyelmét, szeretetetét.
Az átlagost meghaladó mértékű féltékenység, a szülőkben aggodalmat keltő, és/vagy a testvér fizikai biztonságát veszélyeztető viselkedés esetén beszélhetünk zavarról.
A féltékenység formái:
- burkolt, amikor az álmokban, regresszív viselkedésben (már meghaladott fejlődési szintre visszacsúszás), pszichoszomatikus tünetekben (kiütés, asztma...)jelenik meg,
- nyílt, amikor a gyerek szavakkal, tettekkel fejezi ki haragját testvérével, vagy a szülőkkel kapcsolatban.
Túlzott dac, kontrollálhatatlan dühroham
A dackorszak, az önálló akarat érvényesítésének határozott megjelenése a jól fejlődö, egészséges gyermek jellemzője. Igazi aggodalomra inkább megjelenésének elmaradása adhat okot. Mégis az esetek többségében nehézséget okoz a szülőknek. Zavarról akkor beszélünk, ha a szülő számára kezelhetetlenné válik a helyzet és/vagy a gyermek viselkedése, a dührohamokat, a “hisztit” kontrollálhatatlanság jellemzi, extrém, önsértő viselkedések jelennek meg, a dacoló viselkedés nagymértékben eltér az átlagostól, a viselkedésben agresszív elemek vannak. A szokatlan mértékű, személyekre, tárgyakra, önmagára irányuló agresszió problémát jelez.
Túlzott elválástól való félelem (szeparációs szorongás)
Minden kisgyermek számára nehézség a gondozótól, anyától való elválás. A nyolc-kilenc hónapos csecsemő szorongása az anya hiányától, az egyedülmaradástól a normál fejlődés része, a kötődés kialakulásának fontos állomása.
A gyermek két éves kora után tartósan és intenzíven fennmaradó szorongás már problémajelzés lehet, a magáramaradottság, elhagyottság érzését, az ettől való félelmet jelzi.
A szeparációs szorongás megjelenési formái:
- viselkedéses tünetek: enyhe félelmi reakciótól a pánikig bármi előfordulhat,
- testi panaszok: fejfájás, hasfájás, hányinger, hányás, szédülés..stb.,
- elalvási, visszaalvási nehézségek,
- éjszakai rossz álmok, amik az elválás témájához kapcsolódnak,
- egyedülléttől való félelem, akár otthoni környezetben is.
Kötődési problémák, zavarok
Normál körülmények között minden kisgyermek kialakít legalább egy kötődési kapcsolatot egy felnőttel. A kötődés minősége lehet biztonságos, vagy bizonytalan, de mindkét estben kialakult, létező kötődési mintázatról beszélünk. Vannak olyan helyzetek, amikor erre sajnos nincs lehetősége, vagy kialakul kötődés, de a szülő és a gyermek közötti kapcsolat jellemzői súlyos viselkedési problémákat okoznak a gyermeknek. Ezekben az esetekben általában a szülő veszélyezteti a gyermekét, elhanyagolja, bántalmazza őt.
A zavarok hátterében álló veszélyeztető tényezők
Rizikófaktorok a gyerek oldaláról
Ezek a születéstől adott biológiai, élettani és érzelmi sajátosságokat foglalnak magukban, ami jelentős mértékben nehezíti a szülők számára a gyermek gondozását:
- a zavart fiziológiai repertoár, vagy homeosztázis ( szabálytalan légzés, fuldoklás, felriadás…)
- zavart mozgásaktivitás (hirtelen mozdulatok, állandó vagy szegényes, hirtelen, petyhüdt mozgás )
- fokozott ingerlékenység, nehéz megnyugtathatóság,
- koncentráció-, figyelem-, impulzivitás zavarai ( ADHD )
- autizmus spektrum zavarai,
- a méhen belüli érzelmi károsító hatások ( anyai stressz, elutasítás, abortusz gondolata, ikervesztés )
- magzati ártalmak ( dohányzás, alkohol, drog, gyógyszerek, fertőzések, sugárzás, anyai táplálkozás, kezeletlen anyai betegségek, Rh összeférhetetlenség )
- nehéz születés ( koraszülöttség, szülésindítás, császármetszés, eszközös szülésbefejezés )
- életet veszélyeztető oxigénhiányos állapotok,
- születés közbeni és utáni fertőzések,
- születés utáni elválasztás az anyától,
- műtétek, orvosi, egészségügyi beavatkozások,
- kromoszóma rendellenességek,
- anyagcserezavarok,
- fejlődési rendellenességek.
Szülői rizikófaktorok
1. A szülői szerepet érintő korábbi traumák, sérülések pl. a korai anya-gyerek kapcsolat zavara, rossz szülői bánásmód (elhanyagolás, bántalmazás), a szülő elvesztése (válás, halál, gyermekvédelmi gondoskodásba vétel).
2. A szexualitást érintő korábbi traumák, sérülések pl. szexuális bántalmazás átélése gyerekként, nemi erőszak áldozatává válás.
3. Veszteségek, feldolgozatlan gyász pl. korábbi terhességmegszakítás, vetélés, gyermek halála, szülő halála, bármilyen olyan veszteség, ami komoly érzelmi megterheléssel járt és feldolgozatlan maradt.
4. A várandósság, illetve a gyerekvállalás elutasítása pl. nem kívánt, nem várt, kikényszerített terhesség, a változásoktól való félelem.
5. A szülői szerepre vonatkozó szerepválság megléte, felkészületlenség a szülőszerepre pl. fiatal vagy túl idős anyai életkor, nem várt vagy rosszul időzített terhesség, saját szülővel feldolgozatlan konfliktus, követhetőnek ítélt szülői minta hiánya.
6. A nőiség megélésével kapcsolatos problémák pl. önmagunknak, mint nőnek az el nem fogadása, a saját női test, a nőiségben rejlő értékek elutasítása.
7. A személyes és a családi előtörténetben a szülés – születés körüli komplikációk szerepelnek pl. saját traumatikus születés - szülésélmény, női hozzátartozók negatív szülésélménye, újszülött, vagy anyai halál előfordulása a családban.
8. Sajátos személyiség tényezők említhetőek, amelyek nehezíthetik a szülő szerepben való megfelelésérzést pl. tökéletességre törekvés (perfekcionizmus), túlzott megfeleléskényszer, erős dominanciatörekvés, a kontroll elvesztése miatti félelem, magas szorongásszint.
9. Aktuális párkapcsolati válság, az érzelmi támogatottság hiánya.
10. Traumatikus szülésélmény - poszttraumás stressz szindróma.
11. Szülés utáni anyai depresszió.
Környezeti rizikó tényezők
Ezek az anyát és a babát körülvevő szűkebb és tágabb rendszerek sajátosságaiból fakadnak:
- anyagi – társadalmi tényezők pl. szegénység, lakhatási probléma, munkanélküliség, tartós betegség,
- gondozói környezet vagy személy gyakori változása a baba korai életkorában,
- elsődleges gondozó (anya ) elvesztése,
- rossz szülői bánásmód ( elhanyagolás, bántalmazás )
- szülők párkapcsolati konfliktusa, válása,
- a társas támogatás (rokonok, barátok )hiánya.
A regulációs zavarok nem vezethetőek vissza egyetlen okra, inkább több rizikófaktor kölcsönhatásával magyarázhatóak.
Csak az anyákat tenni felelőssé gyermekeik problémáiért felesleges bűntudatot keltő, bűnbakképző álláspont. A gyerek egy családba születik, ahol a szülők gyermekükre adott reakcióit a saját gyerekkorukban átélt élmények, és azok aktiválódása mellett a tágabb család transzgenerációs öröksége, az adott társadalmi – kulturális szokások , maga a gyermek sajátosságai, a várandósság, a szülés – születés jellemzői, az anyát körülvevő társas támogatottság mértéke egyaránt meghatározza.
Mégis az anya az, aki az első években a legtöbb időt tölti gyermekével, főszereplőjévé válva gyermeke történetének. A kettejük közötti kölcsönös kapcsolat minősége, az anya érzékenysége, ráhangolódása a babára és a gyermek problémáira való fogékonysága, törekvése az esetleges (ismert-tudatos) nehézségek és ártalmak korrigálására segíti a fenti zavarok kialakulásának elkerülését, azok gyógyítását.
Többnyire az anyák keresik a segítés lehetőségeit és keresik fel a szakembereket.
Hogyan segíthetünk?
A gyermek első éveiben az anya, vagy az anya és a baba együtt, vagy az egész család vonható be a pszichológiai segítség különböző formáiba. Az anyával való külön foglalkozás segíthet a várandósság, szülés negatív élményeinek feldolgozásában, a múltbeli problémák jelenre való hatásának felismerésében, tudatosításában. Az anya – baba tanácsadás és terápia során az anyát foglalkoztató kérdések, témák, problémák a baba jelenlétében hangoznak el. A baba reakciói és az anya által elmondottak közötti összefüggések felismerése, az anya és a baba közötti interakciók megfigyelése lehetővé teszi a baba érzelmi tehermentesítését, az anyában dúló belső feszültségek oldódását, a megértést és ezáltal a saját megoldások megtalálását. A családterápia a családot élő rendszerként tekinti, ahol a rendszer szerkezeti és működési jellemzőinek megfigyelése, a családi egyensúly kialakításának elősegítése történik.
Nem minden szülő és nem minden probléma igényli a pszichológiai beavatkozást. Ugyanakkor jó hallgatni a szülői megérzésekre arra vonatkozóan, hogy saját és gyermekünk életében mit érzünk „normálisnak” és mi esik a tűrőképességünk határán túlra, mi okoz tartós és kezelhetetlennek tűnő gondot.
Felhasznált irodalom:
XII. CSALÁDBARÁT KONFERENCIA 2010.
Pszichoszomatikus betegségek csecsemő - és kisgyermekkorban Regulációs zavarok
Őrzők Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve. Koragyermekkori program Országos Tisztifőorvosi Hivatal Budapest, 2014.
Hédervéri – Heller Éva: A szülő – csecsemő konzultáció és terápia. A viselkedésszabályozás zavarai csecsemő és kisgyermekkorban. Animula, Budapest, 2008.
Bertrand Cramer – Francisco Palacio- Espasa: A baba – mama pszichoterápiák gyakorlata Módszertani és esttanulmányok Medicina, Budapest, 2012.
Ferenczi Beáta
klinikai gyermek szakpszichológus, családterapeuta, dúla
(30) 833-5562
http://pszichologus-dula-debrecen.blogspot.hu
