A csecsemő számára a saját élettani működésének és érzelmeinek a szabályozása válik központi feladattá. Az elalvás – alvás – ébrenlét, a szopás – szoptatás, táplálás -táplálkozás, az ürítés, a ki-be légzés saját ritmusának kialakítása az anya és gyermeke közötti kölcsönös kapcsolat (interakció) eredménye.
A kötődés minőségének alakulása, az anya ráhangolódása a baba szükségleteire, a kettejük közötti illeszkedés meghatározó a baba önszabályozása szempontjából. Olyan kérdések foglalkoztatják ebben az időszakban az anyát, hogy mikor, mit, hogyan eszik a gyermek, milyenek az ürítési szokások, hányszor és mi található a pelenkában, mennyit és miért sír a baba, hogyan lehet őt megnyugtatni, elaltatni, hány ébredéssel alussza át az éjszakát...stb.
Az önszabályozás (reguláció) kialakulása hosszú folyamat, amelyben átmeneti zökkenők előfordulása természetes, ezek többnyire beavatkozás nélkül megszűnnek. Ugyanakkor ha egy probléma megjelenési formája, intenzitása, vagy tartóssága meghaladja a „normál” fejlődés határait, vagy ha a szülők számára extrém nehézséget okoz, kezelhetetlennek tűnik és túlmegy a tűrőképességük határán, akkor már csecsemőkori regulációs zavarról beszélhetünk.
A regulációs zavarok nagy részénél (alvás, evés, gyarapodás, sírás, szobatisztaság, fejlődés problémák) orvosi kivizsgálás szükséges, hogy a probléma biológiai, orvosi hátterét kizárjuk, illetve megismerjük.
A csecsemő- és kisgyermekkori regulációs zavarok
Sírás problémák, krónikus nyugtalanság
A sírás a kommunikáció veleszületett formája, amely a babát gondozó személy hívására szolgál. A sírás okai között szerepelhet: a fájdalom, a harag, a bánat és meglepő módon az elégedettség (Winnicot). Egyes feltételezések szerint az első hetek, hónapok sírása a csecsemő gyászáról szól – a baba sír az otthagyott „éden”, az anyaméh után. Ilyenkor a sírás okára nem találunk magyarázatot, de az anya együttérzése, a gyermek veszteségének elfogadása, az együtt átélt jó és nehéz időszakokra – szülés nehézségei, elválás – való közös visszaemlékezés segíti a gyermeket a megnyugvásban.
Zavarról akkor beszélhetünk, ha a csecsemő sírásának mennyisége jóval több, mint az átlagos, illetve nem, vagy csak nagyon nehezen megnyugtatható. Igen gyakori, hogy az intenzív sírás a koraesti órákban jellemző. Az első három hónapban figyelmet érdemel, ha a baba valamikor legalább három héten át, hetente legalább három nap, naponta legalább három órát sír. Nyilván az ettől eltérő időtartamok is nyomasztóan hatnak a szülőkre.
Sokszor társul alvásproblémákkal, éjszakai, vigasztalhatatlan sírással, ami a későbbi időszakokban tartóssá válhat, próbára téve a szülők tűrő- és állóképességét.
Alvásproblémák, zavarok
A normál alvás során kétféle alvási állapot váltja egymást: a nyugodt, mély alvás és a nyugtalan, vagy REM- alvás. Ilyenkor a baba grimaszol, csukott szeme mozog, összerezzen, könnyen megébred, légzése szabálytalan. A REM alvás időtartama a születést követően az alvás 80%- a, ami a hatodik hónapra csökken kb. 30%-ra, majd később, illetve felnőttkorra 15-20% lesz.
Az ébrenléti állapot két típusa jellemző a csecsemőkorra: az izgatott figyelem, amikor a baba reagál a külvilág ingereire, de könnyen válik izgatottá, síróssá, ami gyakran a túlingerlés jele. Az éber figyelmi állapotban teljes érdeklődéssel és figyelemmel fordulnak a külvilág, főként szüleik felé, keresve a kapcsolódás lehetőségét. Két-három hetes korban ez akár napi 20-30 perc is lehet, a hetek múlásával egyre hosszabb és gyakoribb jelenséggé válik.
Nehézségek adódhatnak a nappali altatásnál, alvásnál, problémák az esti fektetéssel, altatással, elalvással, az éjszakai átalvással kapcsolatban- az elalvás, átalvás csak szülői segítséggel történik, az elalvási fázisok legalább 30 percet vesznek igénybe, az éjszakai ébrenlét is meghaladja a 20 percet. Ide tartoznak a kialakulatlan alvás-ébrenlét ritmus, a nagyon gyakori felébredések, visszaalvási nehézségek, az éjszaka és nappal felcserélődése. Ebben az esetben is meghatározó a szülők elvárása, elképzelése a normál alvásról, a zavar mindig ennek fényében válik valóban zavaróvá.
Evés, etetés körüli problémák, zavarok
Az evés az életben maradás feltétele, alapvető fiziológiai szükséglet. Az anyák számára talán épp ezért központi jelentőségű a baba táplálása.
A csecsemő az első négy-hat hónapban folyékony, a hatodik hónaptól pépes, majd félszilárd, később szilárd ételeket fogyaszt. A szoptatás a baba természetes táplálásának formája, számos előnnyel, de nem kizárólagos etetési lehetőség. Sok anya számára a szoptatás nehézsége bűntudatot okoz, saját anyai képességének kudarcát jelenti, ami komoly ártalmat jelent a babával való kapcsolat alakulása szempontjából. A baba etetésében a szükségletekhez való igazodás, az etetés adta interakciós és intimitási lehetőség kihasználása a táplálék minősége mellett szintén fontos tényező.
A szoptatás, evés. etetés, gyarapodás kapcsán számtalan probléma merülhet fel. A csecsemő, kisgyermek keveset eszik; elutasítja az ételt; csak bizonyos ételeket eszik meg; van rágófoga, de csak folyékonyat, vagy pépeset eszik.
Az első hónapokban a napi hányás (bukás), az étel visszautasítása, szopási, nyelési nehézségek, elhúzódó etetések- 45 percen túli- az egyes etetések közötti két óránál rövidebb időtartam jelezhet problémát. A hatodik hónap után az étel visszautasítása, a szilárd táplálkozásra való átváltás elakadása, rágási, nyelési gondok, bizarr szokások, étvágytalanság okoznak problémát. Az első életévekben alakulhatnak ki a tartósabb evészavarok, gyakran fejlődésbeli elmaradást is okozva.
Nem organikus fejlődési visszamaradás
Időre, egészségesen, normál súllyal született csecsemő gyarapodás elmarad az átlagostól, vagy nem gyarapszik, egy éves kor után a mozgásos és értelmi fejlődésben is kezd lemaradni a többiektől. Az ételt nem feltétlenül utasítja el, gyakran szívesen eszik, és nincs neurológiai, vagy egyéb orvosi ok a probléma hátterében.
A cikk II. részében a gyermek életének második életévében megjelenő problémákról lesz szó.
Felhasznált irodalom:
XII. CSALÁDBARÁT KONFERENCIA 2010.
Pszichoszomatikus betegségek csecsemő - és kisgyermekkorban Regulációs zavarok
Őrzők Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve. Koragyermekkori program Országos Tisztifőorvosi Hivatal Budapest, 2014.
Hédervéri – Heller Éva: A szülő – csecsemő konzultáció és terápia. A viselkedésszabályozás zavarai csecsemő és kisgyermekkorban. Animula, Budapest, 2008.
Bertrand Cramer – Francisco Palacio- Espasa: A baba – mama pszichoterápiák gyakorlata Módszertani és esttanulmányok Medicina, Budapest, 2012.
