Mióta foglalkozol fotózással?
Hobbi szinten elég rég óta, azt hiszem 2008 óta. Az egyetem mellett, ha volt időm, akkor legtöbbször gép volt a kezembe, vagy fotós könyv. Ismerkedtem a masinával, a fényekkel, a különböző témákkal, de csak kísérletezgettem, sok esetben nem volt tudatos a végeredmény. Közben lediplomáztam közgazdászként, majd 2010-ben a Budapesti Gazdasági Főiskolára mentem, hogy marketinget tanuljak.
Budapest adott egy lökést. Eldöntöttem, hogy elmegyek egy komoly fotóstanfolyamra, mert éreztem, hogy több van bennem a kerti virágaink fotózgatásán kívül. ( Félre értés ne essék, imádom a virágokat, egyszerűen elbűvölnek a formáikkal, és a mai napig fotózom anyukám kertjének gyümölcseit, csak most már kicsit más a technikával. :) )
Szóval beiratkoztam, kéthetente szorgalmasan jártam elméletre és gyakorlatra és persze egyre jobban tetszett a kattintgatás. Elvégeztem 2 félévet, majd sorra jártam a különböző workshopokat, hogy a nagyoktól tanuljak. 2013-ban pedig jött az első komolyabb felkérésem, ahol azt mondhatom, hogy véget ért a hobbi korszak.
Mi a fő profilod?
Mindig is szeretettem nézegetni az anyukám által gondosan megszerkesztett fotóalbumainkat. Ezekben többnyire a családról készült fotók voltak, ami egy-egy személyes emléket őriznek. Imádom az emlékeket, és azt, hogy ilyen formában meg lehet őket őrizni. Ezért ami engem a legjobban megmozgat és inspirál az maga az emberi lét, és annak hétköznapi és nem mindennapi eseményeinek történései.
Nagyon szeretem az emberek őszinte érzelmeit, ezért szerettem bele az esküvőfotózásba, hiszen az egy egészen érzelmes esemény az ember életében. Az esküvő utáni időszak azonban még izgalmasabb. A párok általában babát terveznek, a nők megélik kismamaságukat, aztán pedig az ölükbe hull egy apró csoda és máris egy új életszakasz kezdődik. Mindez annyira magával ragadó, hogy már giccses, de ez akkor is jó és ezt imádom. :)
De tételesen nézve profilom közé tartozik az esküvő és jegyes fotózás mellett az általam nagyon kedvelt kismamafotózás, az újszülött, a gyerkőc és család fotózás. Illetve olyan események fotózása, amely az emberek számára fontosak, legyen az egy titkos eljegyzés, egy meglepetés szülinap, egy babazsúr vagy keresztelő.
Napjainkban kedvelt téma a baba-, a gyerek- és a családfotózás. Mi jellemzi a te stílusodat? Miben tudsz újat nyújtani?
Jómagam szeretem az élénk, vidám színeket (főleg ebben a témában). Ha tehetem, akkor természetes fénynél, vagy kint a szabadban fotózom. Letisztultság, egyszerűség, természetesség... talán így lehetne legjobban jellemezni a stílusom. De persze ez nem jelenti azt, hogy némely témában, műfajban ne élném ki a romantikus virágos, csipkés vintages, vagy a mezítlábas bohém énemet.
Újat mutatni pedig nem egyszerű, mivel a művészetben sosincs új a nap alatt... :) De talán az éppen előbb említett természetesség az, amit erősségemnek mondanék. Szerencsére hamar egy hullámhosszra tudok kerülni az emberekkel és úgy kommunikálni velük, mintha ezer éve ismernénk egymást. A közvetlen és barátságos légkörben pedig az emberek hamarabb megnyílnak felém, és így igazán őszinte képeket készíthetek róluk.
2015 novemberében született meg kislányod, Liliána. A születése során készült egy különleges fotósorozat, amelyet majdnem végig te magad készítettél, csak a legvégső pillanatokban adtad át a gépet férjednek. Mikor és miért született meg benned a gondolat, hogy megszeretnéd örökíteni ezt a személyes és intim pillanatot? Hogyan készült el a sorozat?
Mikor megtudtam, hogy babát várunk, az első dolgom az volt, hogy a lövök egy selfiet a pozitív teszttel. :D Azután pedig kb. 5 hetente készítettem magamról fotókat, és végül egy budapesti kolléganőm készített rólam kismamafotókat. Mondhatni egészen az elejétől kezdve benne volt a levegőben, de konkrétan az utolsó hónapban gondolkodtam el azon, hogy hogyan is lehetne megoldani, hogy profi képek készüljenek akkor, amikor eljön az idő. Férjem ugyanis nem a fotós szakmában dolgozik, a gépeimet csak ritkán veszi a keze ügyébe, viszont ő is szerette volna, ha ez az élményünk meg lenne örökítve. Ezért először megkérdeztem egy fotós barátnőmet, hogy "el tudna-e jönni velünk szülni". Emlékeim szerint tele volt munkával, de az ötlet nagyon tetszett neki is, és azt válaszolta, hogy ha ráér, akkor nagyon szívesen segít nekünk. Közben érdeklődtem a fogadott szülésznőmnél is, hogy mit gondol meg lehet-e majd oldani a férjemen kívüli plusz egy embert. Kedvesen azt válaszolta, hogy szerinte nem lesz akadálya. Azonban végül ketten maradtunk erre a feladatra a férjemmel, amíg tudtam én fotóztam, aztán átadtam neki a gépet és az instrukcióim alapján ő kattintgatott tovább. (Bizonyos részek/fotók így sajnos hiányoznak a sorozatból, mert nem tudtunk erre koncentrálni.)
A miértre pedig egyszerű a válasz. A kismamaság alatt jöttem rá, hogy valóban egy felfoghatatlan folyamat részese lehetek. A szülés pedig ennek a folyamatnak a csúcspontja, ami egy olyan katartikus élmény volt számomra, amiben eddig nem volt részem. Emellett tudtam, hogy nem fogok tudni visszaemlékezni bizonyos részekre. Amikor hazamentünk Liliánával, a második nap leültem és végignéztem a képeket. Egyértelműen nem bírtam ki pityergés nélkül, mert csordultig volt a szívem a kislányom iránti szeretettel és a férjem iránti hálával, hogy ez a sorozat elkészülhetett és még jobban emlékezhetek.
Milyen fogadtatása volt a rokonok, a barátok, az ismerősök között a képeknek?
Mivel tudtuk, hogy sokan szorítottak értünk és drukkoltak, hogy minden rendben legyen, ezért nem volt kérdés, hogy velük is megosztjuk ezt a sorozatot. Kicsit féltem, hogy mit szólnak majd hozzá, de a kommentek alapján úgy hiszem nagyon pozitív érzelmeket váltott ki belőlük is. Főleg azokból, akik nemrégiben élhették át a szülés élményét.
Csak néhány részlet a családtagoktól, barátoktól kapott kommentekből:
"Évi! Nagyon szép képek! És tök jó volt látni, hogy hogyan lesz két emberből hirtelen egy kis család. Ugyan mi nem csináltunk képeket januárban (eszembe se jutott... :) ), de most ismét átélhettem az egész szülésélményt! A sok várakozás, az NST hangja, minden átjött a képeken! "
"Csodálatos képek! Nem lehet szavakba önteni, nagyon meghitt, bensőséges! Köszönöm hogy megosztottad velünk Évi!"
"Az a durva,hogy tényleg újra átéltem! Mi is elég sokáig bent voltunk de eszembe nem jutott hogy fotózzunk. :) "
"Sikerült megkönnyeznem..."
Szeretnéd más szülőknek is megadni ezt a lehetőséget, hogy egy ilyen megismételhetetlen csodát megörökítesz számukra. Hogyan történik egy ilyen fotózás? Mire készüljön az, aki szeretné saját csodáját megörökíteni?
Azt gondolom, hogy nem egyedül én vagyok az, aki így gondolkodik kismamasággal és a szüléssel kapcsolatosan. Ezért szeretném, ha a profilom között ez egy új szolgáltatásként jelenhetne meg, amely a "Csoda születik" nevet címet viselné.
A fotózással kapcsolatosan általánosságban tudok beszélni, mert ugyan más országokban már elterjedt forma, de itt még nálunk ez kiforratlan. Mindenesetre azt el tudom mondani, hogy ebben a témában a riportfotózásra jellemző technikával dolgozom. Megfigyelőként a háttérbe húzódva igyekszem az őszinte és beszédes pillanatokat lencsevére kapni oly módon, hogy az eredmény visszaadja az aznapi hangulatot. A nap során a főszereplőn, tehát a kismamán kívül készül fotó az apukáról, a kint várakozókról, a nagyobb testvérről is. Emellett mindenképpen készítek olyan fotókat, amelyek visszaadják a szülés helyszínének hangulatát. Részletfotók tárgyakról, berendezésekről, nagy látószögű képek a helységről. Aztán pedig magáról a szülésről, amelyet a kellő érzékenységgel fotózva mindenki számára befogadható teszek. Továbbhaladva az izgalmas részek után elkészülnek a nyugalmasabb képek, ahogyan például anya és kisbabája találkozik vagy éppen apuka mellkasán megpihen az aranyórában. Végül, de nem utolsó sorban pedig elkészülnek az új élet első emlékképei, az apró ujjacskákról, lábakról, hajkoronáról...
A fotózás tehát értelemszerűen ott történik, ahol a szülést tervezik. Így ha kórházban, akkor a mindenképpen kérni kell a kórház és orvos írásos beleegyezését.
Ebből adódóan a következő kérdés merülhet fel: mikortól fotózok? Ez igazából megbeszélés kérdése, de általában a vajúdástól kezdődően, legyen az akár otthon, akár a kórházban. Csak egy telefon és már ott is vagyok (a földrajzi távolságoktól függően és a lehetőségekhez mérten). Továbbhaladva eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy biztosan ott tudok-e lenni?
A szülés várható idejét tekintve az előtte és az utána való 4-5 napban készenlétben állva várom a pár hívását. Viszont sajnálatos módon előfordulhat olyan eset is, amikor nem fogok tudni ott lenni az eseményen. Rossz ezt így megfogalmazni, de ezt a rizikót vállalniuk kell a pároknak, hiszen mint tudjuk egy szülés akár 1 hónappal hamarabb is beindulhat, vagy késhet akár 2 hetet is.
Mivel minden szülés más, ezért ebben az esetben nem tudom pontosan meghatározni, hogy hány képet fogok végül átadni a párnak. De minden esetben egy átdolgozott válogatást kaphatnak tőlem, mivel nyers fotókat nem szokásom átadni, hiszen az én munkám nem ott ér véget, amikor lenyomtam a fényképezőgép gombját. A képek digitálisan kerülnek feldolgozásra. A leválogatás után csak minimális utómunkálatokkal, retusálással módosított képeket adok át. Csak alap retusálást végzek, színek, kontrasztok helyreigazítása, képvágás. A legtöbb ilyen témájú fotóanyag fekete-fehérben éri el a legjobb hatást, azonban minden esetben megkapják a párok a színes változatát is a sorozatuknak.
A Születés Hetén, 2016 június 13.-án 16:00 órától személyesen is találkozhatnak veled az érdeklődők, ahol bemutatásra kerül a fotósorozatod. Hol érhetnek el a későbbiekben a munkád iránt érdeklődők?
Jelenleg zajlik a weboldalam - www.buzaieva.hu - fejlesztése, de addig is a hivatalos facebook oldalamon tekinthetik meg az eddigi munkáimat, Buzai Éva Photography néven megtalálható. Emellett bármilyen kérdést a foto@buzaieva.hu email címre várok, de hívhatnak bizalommal a mobilomon is (általános munkaidőben) .
Köszönöm a bemutatkozási lehetőséget és már nagyon várom a Születés Hetét!
Sok sikert kívánunk!
Buzai Éva elérhetőségei:
+36 30 568 568 3
foto@buzaieva.hu
https://www.facebook.com/buzai.eva.photography/
Előzetes a Születés Hetén (2016 június 13.-án 16:00 órától)
bemutatásra kerülő képsorozatból:
