Jelenlegi hely

Azt csinálom, amiben hiszek, és nem érdekelnek a hangzatos trendek

Debrecenimami-interjú Zákány Norbert pilates-, jóga- és sportoktatóval.

Minden nő életében elérkezik az a pillanat, amikor rádöbben arra, hogy törődnie kell magával. Vagy azért, mert megérti, hogy nem lesz fiatalabb, és bizony az idő „megrágcsálja” a testét: már nem olyan csinos, nem olyan feszes, talán már itt fáj, ott fáj benne valami. Vagy azért, mert anyaként túlságosan háttérbe szorította magát (és a testét is), és a sok-sok elmaradt „énidőt” egyszer csak be akarja pótolni – tegyük hozzá: az egész családja érdekében. A Debrecenimami csapatának egyik tagja nemrég Zákány Norbi, debreceni pilates oktató segítségével döbbent rá erre. És arra is, hogy milyen pehelykönnyű változtatni, ha egyszer elhatároztuk. Zákány Norbit pedig most kifaggattuk arról, miben rejlik a titka, azaz hogyan tud átütő sikereket elérni vendégei életében.

Gyerekkorod óta kísér a sport?

Z.N.: Egyáltalán nem voltam örökmozgó és aktív gyerek. Korán diagnosztizálták a gerinc „problámám”, ami miatt fel is mentettek a testnevelés alól. Akkor nem néztünk utána ennek, az orvosi diagnózis, a konzervatív terápia elégnek tűnt. Elég is volt 2005 környékéig, amikor feljött rám némi túlsúly és háti fájdalmaim lettek. A nyugati medicina „iránymutatásaival” nem tudtam azonosulni, ezért több dolgot kipróbáltam, például jógát és a pilates-t, callanetics-et. Ezek kombinálásával pedig az akkora már görnyedt hátam kiegyenesedett, és a fájdalmaim elmúltak.

Ma már a fitnesz a hivatásod. Az eredeti szakmád pedig ettől távol áll…

Z.N.: Elég sokáig „langyos vízben” éltem. Biztonságos, nyugodt otthoni háttérrel végeztem el a közgazdasági szakközépiskolát, majd közgazdászként diplomáztam. Stabil volt a munkám is, ami napról napra ugyanazt a mintát hozta 7 éven át. A családban azonban történt egy számomra is nagyon fájdalmas haláleset, ami által szembesültem azzal, hogy a nyugati orvoslásnak megvannak a határai, és az életünk elrepül egy pillanat alatt. Ekkor döbbentem rá arra is, hogy egész nap csak papírokat tologatok, pedig arra vágyom, hogy hassak mások életére, hogy egészségesebben, boldogabban éljenek. Néhány hónap múlva elkezdtem callanetics oktatóként dolgozni. Hamarosan jött a jóga. Majd, mivel lesérültem – és nem akartam abbahagyni a tanítást – elkezdtem a pilates-t oktatni, és még inkább gyakorolni. Hamarosan úgy éreztem, hogy egyik módszer sem tökéletes, ezért kombinálni kezdtem őket: a nagy kontrasztok elmosásával, az arányok, ütemezés megváltoztatásával, az instrukciók pontosításával, és olyan módosításokkal, ami által még inkább növekedik a mozgásélmény és a gyakorlat hatékonysága, még jobban illeszkedik a mai kor emberéhez és civilizációs problémáihoz.

Ha jól gondolom, téged nemcsak a gyakorlatok, hanem a mögöttük lévő filozófia is izgat.

Z.N.: Valóban. Nekem az a hiteles mozgásforma-kidolgozó – testkutató, ha úgy tetszik –, aki maga is beteg volt, önmagát hozta helyre, és korszakos elvekkel szállt szembe. Joseph Pilates, Paula Garbourg, Callan Pinckney… Róluk például mindenki lemondott. A nagy fitneszguruk életének utána szoktam olvasni. Elsősorban a motivációjuk és a látásmódjuk érdekel, nagyon inspirálóak tudnak lenni a „hogyan kezdtem” kezdetű gondolataik is.

A te óráid sem szokványosak, sőt igencsak eltérnek az átlagtól.

Z.N.: A gyakorlatok kombinálásán, az arányokon, hangulatokon van most a hangsúly. Úgy rakom össze őket, hogy te az óráimon mindvégig jól érezd magad: harmonikusnak, elegánsnak és eredményesnek. Ezért is van az foglalkozásaim elnevezésében egy + jel, hogy mutassa azt, ebben már benne vannak az én tapasztalataim, meggyőződéseim, kreativitásom, saját gondolataim is, amit az adott mozgástípushoz hozzáadok.

Egyszerre maximum négy emberrel dolgozol.

Z.N.: Ennek pszichológiai megfontolásai is vannak. Tartottam nagyobb létszámú órákat is, de meggyőződésem, hogy nagy tömegben az ember nem fejlődik, sőt elvész. Nekem fontos, hogy az óráimon valódi csoportdinamika legyen, mindenki meg legyen szólítva, bevonva. Hetedik éve dolgozom, több mint 10 ezer megmozgatott ember van mögöttem, ami körülbelül 2300 megtartott foglalkozást jelent. Ennek tapasztalataiból adódott ez a forma, s ez elmúlt egy év egyértelműen igazolta, hogy jó döntés hoztam.

Kik közül kerülnek ki a vendégeid?

Z.N.: A legtöbben 35 és 50 közöttiek. Fiatalabbak is vannak, de az óráimhoz szükség van egy magasabb fokú koncentrációs képességre is, amire kevesebb fiatal képes vagy kevesebbet érdekel. Azonban pont ezért van jó hatással arra, aki lelkileg épp kicsit instabilabb, stresszesebb, vagy éppen egy nehezebb periódust él meg. Az órák elvonják a figyelmét a gondjairól, mert másra – önmagára –kell koncentrálnia. Néhány gyereket is oktatok – ők speciális problémákkal érkeznek, illetve vannak nagyon lelkes és kitartó nyugdíjasaim is.

Mi a tapasztalatod a fiatal anyákkal?

Z.N.: Sajnos az, hogy a kis- (sőt nagyobb) gyerekes anyák többsége fájdalmasan elhanyagolja magát. A teherbeesés után 12 hétig nem szabad mozogni, ezt (remélhetőleg) tudjuk. Ezután speciális, nem hasközpontú programokat lehet végezni, erre vannak szakemberek. A szülés után 6 héttel már lehetne mozogni, ám ilyenkor a nők többsége belekerül egy mókuskerékbe. A legtöbb kisgyerekes vendégem valahol a gyerek néhány hónapos kora körül jelent meg nálam, de nagyon kevesen tudták rendszeressé tenni a mozgást. A gyerek nagyon erősen felülír mindent, pedig meg kellene hozni egy döntést, hogy hetente legalább egyszer mozogni fogok. Sokan azonban nem kapnak segítséget ehhez a párjuktól vagy a családtól. Gyakorlatilag a gyerek 6 hetes korától 14 éves koráig tarthat az az időszak, amikor teljesen háttérbe szorítják a nők magukat. Nem véletlenül alakult ki fitneszben az apatest és anyatest kifejezés… Majd jöhet a felismerés, hogy már az alakja, a bőre nem olyan, mint volt, a párkapcsolatban is adódhatnak gondok, itt fáj, ott fáj…  És a döbbenet, hogy itt van egy nagy gyerek, akinek egyre kevésbé van rá szüksége, ő pedig mindennel foglalkozott az elmúlt években, csak magával nem. Tízből nyolc nőnek ekkor azonban sikerül megint magára lelnie, de történhetne ez sokkal hamarabb is, amikor még könnyebb és fájdalommentesebb.

Mi a helyzet az apákkal?

Z.N.: Bár járnak hozzám férfiak is, de a vendégeim nagy része nő. A hozzám járó férfiak leginkább a „klasszikus derékfájást” akarják megszüntetni, vagy az ülőmunka következményeit ellensúlyozni. De még a törzsközönségem sem mutat érdeklődést az intim egészége kapcsán.  A nők ilyen terű egészségükkel kapcsolatban még csak-csak tájékoztatva vannak az éves szűréseken, és eljutnak hozzájuk információk. A férfiak azonban nagyon nem törődnek magukkal, főleg az intim egészségükkel, vagy potenciájuk megőrzésével. Az intim tornának nemcsak a nőknek, a férfiaknak is nagyon fontosnak kellene lennie.   A férfiak akkor találnak meg, ha alacsony a spermaszám, ha a prosztataproblémáikat akarják rendezni, vagy elodázni a műtétet, ha merevedési zavaraik kezdődnek, vagy vizelettartási gondjaik vannak. Ez azonban tűzoltás, nem megelőzés – sajnos.

Az óráidon mennyire vagy szókimondó a vendégeiddel szemben?

Z.N.: Szenvedélyes karakter vagyok és az óraadás magával ragad. Sok energiát fektetek abba, hogy kigondoljam egy-egy óra menetét; a hatékonyságuk és a vendégeim pozitív visszajelzése pedig még jobban motivál. Onnantól, hogy rádöbbentem arra, hogy ha nem vigyázunk az életünkre, hirtelen elillan, szerettem volna erre másokat is ráébreszteni. Nem szoktam magam visszafogni, hogy ezt a vendégeimnek is elmondjam, vagy személyre szólóan felhívjam a figyelmét valakinek arra, hogy az a csapás, amin halad,hová vezet. Az emberek elszoktak az egyenes beszédtől, finomkodással pedig nem lehet elérni érdemi változást.

Meddig nem késő életmódot váltani, egyáltalán elkezdeni mozogni?

Z.N.: Sosem késő, de ha valaki végre belevág és elkötelezi magát a mozgás mellett, mindig bánja, hogy miért nem kezdte el már sokkal hamarabb. Az emberek testileg és lelkileg is meg tudnak változni, hihetetlen átalakulásokat láttam már.  Volt, akit a válási időszakán segített át a mozgás. Volt, aki utólag vallott színt, hogy szuicid gondolatait segített feloldani a rendszeresség.

Mikor lesz kész a saját módszered?

Z.N.: Folyamatosan dolgozom rajta, nagyszabású terveim vannak, Debrecenen kívül is. Többször volt olyan, hogy ellátogatott hozzám egy már régóta pilates- és/vagy jógagyakorló,aki azt mondta, hogy másabb az, amit nálam kap, mint amit megszokott. Ez eleinte zavart, de aztán rájöttem, hogy az én egyedi értelmezésem miatt kapott új színezetet mindez. Pár éve egy oktató társammal jöttünk haza egy közös bemutatóról. Azt mondta, hogy évek óta figyeli a „pályám” és elismerően szólt az eddigiekről. Jól esett az is, hogy azt mondta: meg mertem azt csinálni, amire kevesen képesek, mert azt csinálom, amiben hiszek, és nem érdekelnek a hangzatos trendek. Praktikusan már most a saját módszerem szerint oktatok, mert kiforrott koncepció alapján épül fel egy óra: az arányai, a hangsúly, az ütemezése, a módszerek sokszínűsége már most egyedivé teszi. A vendégek ragaszkodása, a visszajelzéseik pedig megerősítenek, hogy jó az, amit csinálok.

Sinka Judit / Debrecenimami

Fotók: zakanyfitness.hu

További információk a Zákány Fitness honlapján vagy Facebook-oldalán!

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!