A Z és Alpha generáció
Ennek a generációnak jellemző problémái a mozgáshiány, az iskolával együtt járó kényszeres testtartás, esetleg a növekedéssel felbukkanó vele született apróbb rendellenességek, melyek kellemetlenséget, esetlegesen fájdalmat is okozhatnak már az egészen kicsiknek is.
Zákány Norbert Pilates-, gerinc- és hatha jógaoktató, callanetics és sportoktató a Z–módszer kidolgozója és vezető oktatójával beszélgettünk a fentiekben szerzett tapasztalatairól.
Zákány Norbert
- Ennyiféle mozgásformát használva széles körű tapasztalataid lehetnek, jól gondolom?
Tíz éve tartok javarészt tartásjavító foglalkozásokat, s immár negyedik éve gyerekekkel is dolgozom. Ezeknek az éveknek a rutinját és gyerek torna tapasztalatait szeretném átadni a szülőknek és a gyerekeknek.
- Mi az az életkor, mikor érdemes már kifejezetten tornára vinni a gyerekeket?
Alapvetően az 5 éves kor a bűvös határ.
Az ok egyszerű: 5 éves kor körüli gyerek már rendelkezik annyi testtudattal és koncentrációs képességgel, ami lehetővé teszi az érdemi közös munkát.
Előtte inkább játékos, utánzó feladatok tudják csak lekötni őket, ha le tudják egyáltalán.
Természetesen, mint mindenben, ebben is vannak kivételek. Volt olyan 3 éves vendégem, akivel anyukája kérésére foglalkoztam. Meglepő volt ez az igen magas fokú koncentrációs képesség és még inkább érzelmi érettség a kicsinél. A feladatok kapcsán tanúsított és folyamatában javuló törekvése pedig óráról órára lenyűgözött oktatóként.
A célirányos munkában és az osztott óravezetésben hiszek, abban, hogy megszólítva érezze magát minden gyakorló kortól függetlenül.
- Milyen szerepe lehet a nevelésnek, ha a mozgásról beszélünk?
Hiába a legmodernebb oktatás, ha a klasszikusok, a „nagyi stratégiája” működik a legjobban. Elmagyarázom mire gondolok. A motiváció fenntartása felnőttnél sem egyszerű, gyereknél meg különösen. Ha ehhez még társul akár magatartásbeli gond, akkor kikértem anonim kis vendégem kapcsán a nem kevés tanár-vendégeim véleményét, melyek gyakran nem eléggé hatékonyak. Ellenben a nagyiktól kapott stratégia mindig működik. Ők azok, akik már felneveltek egy generációt, látták az ő nevelésük kapcsán felmerülő bajokat és látják most az Ő gyerekeik gyermeknevelési hibáit is.
Szerintem a legeredményesebb nevelési modellek azok, ahol kellően következetes mindkét szülő, és nem jön létre a „jó zsaru, rossz zsaru” felállás, a gyereket partnerként kezelik, pontosan tudja a viszonyulásait a környezetéhez.
- Hogyan és milyen problémákkal találnak meg a szülők?
A legtöbben ajánlás útján találnak meg, mert anya, vagy egy ismerős már tornázik, tornázott nálam. Többen pedig gyermekorvosi „beutalás” alapján találtak meg.
Határozottan látszik, hogy egyre fiatalabb korban jelenik meg mozgás közben az ellenérzés, sőt akár a fájdalom. Közös volt ezekben a megkeresésekben a gyenge izomzat, amit a mozgásszegény életmód hozott.
Csak nézzünk szét az utcán: nyegle, hanyag tartású fiatalok macskanadrágba préselve...
Nem mondok újat, hogy a telefonok, tabletek, játék konzolok előtt aszalódó reménységek bár remekül szórakoznak, de nem azt kapja a fizikai testük, amit az igényelne. Sokoldalú mozgás hozta terhelés helyett időelőtti kifáradás jelentkezik, ez mind annak a jele, hogy amit tesznek vagy hagynak nekik, hogy tegyenek a testükkel, nem jó nekik. Emellett ott a gyors biológiai fejlődés és mellette a már említett elmaradó izomzat.
- Bent lehet a foglalkozáson a szülő? Ő hogyan lehet része a folyamatnak?
Igen, kétszeresen is. Egyrészt látja az oktató és a gyerek közös munkáját. Mindkettőt navigálhatja és segítheti az eredményesség érdekében. Ill. így az oktató erősítheti a szülőben, hogy ahogy javítja vagy korrigálja a gyerek mintáit az mind a munkát segíti. A szülő tárgyalástechnikáján és a gyerek megértő belátásán is sok múlik.
A család felelőssége kiemelten fontos ebben a folyamatban. Nagyon sok pozitív és követendő példa mellett sajnos láttam ellenpéldát is a félreértelmezett együttműködésről és szülői szeretetről. Az orvosilag elrendelt diétát a szülői jóindulat felülírta, attól tartottak, hogy éhezni fog a 18 éves „kicsi”.
Persze azt is tudom, hogy az eredményekért bizony dolgozni kell, és időt, energiát kell beletenni a kisembernek is.
- Hogyan épül fel egy jó gyerektorna?
Az alkalmazott feladatok kapcsán a gyerekprogramoknál is szempont, hogy legyenek célirányosak, szórakoztatóak, játékosak. Kiemelten fejlesztendő terület a koordináció, egyensúly, ügyesség, szenzomotoros képesség.
A közös munka szinte mindig a túl feszes izmok lazításával kezdődött, szimultán erősítő feladatokkal és mindennek a magyarázatával. Felnőttek kapcsán is hiszem, hogy nem idegen kifejezések vad kalárisába kell a szakmaiságomat túlmagasztalni, hanem könnyen érthető és megérthető szinten kell elmagyarázni a testi működésünket, azt, hogy mi változott meg, és mit tehetünk, hogy ez visszatérjen az ideálishoz.
- Miben különbözik a gyerek és a felnőtt torna?
A gyerek torna is csak egy vonzó hívó szó lett az utóbbi időben. A gyakorlatokban eltöltött idő kb. fele már jónak mondható, és ha a formatökély is hasonlóan marad el a felnőttek elvárásaitól, megint jó úton vagyunk. Minél fiatalabb a gyermek annál játékosabb és koncentrációt rövid időkre megfogó gyakorlatokra van szükség.
Jó hír viszont, hogy a kor előrehaladtával nő a pontossági iránti vágy és hajlandóság, a bevonhatóság, amit folyamatában javít a sok bátorítás és dicséret az oktató részéről is.
- Hogyan viszonyulnak a gyerekek a foglalkozásokhoz?
A gyerekek a minták után mennek. Ha azt látják, hogy a szülő éjt nappallá téve dolgozik, ne csodálkozzunk, ha a gyerek is túlprogramozott célirányos napirend szerint él: zene, hangszer, nyelvóra, egy versenyeztethető sport, felvételi előkészítők …
Két klasszikusnak is mondható helyzetet látni rendszeresen: amikor a gyereknek kedve sincs az egészhez, mégis csinálja, hogy imponáljon a szülőnek. A másik szélsőérték ezen a tengelyen, amikor a gyerek jobban akarja ezt a versenyistállószerű hangulatot. Előfordult nem egyszer, hogy a gyerekek engem kértek meg, hogy beszéljek a szülőkkel, hogy legalább egy pár programot elhagyhassanak.
A gyerekek egyik sajátossága, hogy terapeutának is használják az oktatót (akárcsak a felnőttek). Ami semmiképp nem baj, de egy-egy átlagos oktatóképzés erre nem készíti fel minket, oktatókat. Ennek a szakmának az egyik szépsége, hogy megannyi oldalról kell támaszt adni.
- Debrecenimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges