Tűzből keletkező – vendégeink a Debreceni Regösök

A Debreceni Regösök harminc esztendeje „hajtják a régi törvényt”.
De ki is a regös és mit is tesz? Szent István (vagy a Szent Isten) szolgája, aki regölés közben közvetít a fönti és a lenti, teremtett világ között, mint a magyar népdalok révésze, azaz révülő táltosa. Csörgős botjával felveri a földet téli álmából, a Teremtő közegéből, a mennyből lehozva („Száll az Isten házadra”, „Memből jöttünk, membe menünk”), megindítva a majdani tavaszi újjászületéshez szükséges termékenyítő energia folyamatos és fokozatos áramlását. Kinyit egy „csapot”, forrást fakaszt botjával, ami majd az évkör későbbi stációin szabályozott módon áramoltatja az élet számára éppen időszerűen szükséges fény- és energiamennyiséget, hol többet, hol kevesebbet. Innen szemlélve érthető meg a regös énekek egyik fő eleme, a párosító szakasz is, hiszen egy égi eredetű teremtő jellegű (férfi) és egy földi (női), befogadó jellegű működés párosítása, egymáshoz igazítása történik a láncos botokkal ütemesen doboló regölés révén. A „regös-varázslat” nyomán hatalmas erő szabadul fel, melynek működése végig követhető az esztendő fényes felén át, egészen a nyári napfordulóig, azaz a Szent Iván-i szertartásig. Nem véletlen tehát a sok áthallásnak tekintett szövegelem, ami megjelenik a Vízkeresztet követő egyéb, ún. „népszokásainkban” is, pl. a farsangi szövegekben is, holott a regölés szigorúan véve István névünnepének napjától (december 26-tól) Vízkeresztig (január 6-ig) tart. 
Ezért regölnek még ma is, öreg regösként, nagypapaként, hogy a világ ki ne hunyjon…