Egyes kutatások szerint mára az okostelefonunk hasonló érzést vált ki belőlünk, mint az otthonunk. Ez főképp azoknak a közösségi alkalmazásoknak köszönhető, amelyeknek hála bárhol, bármikor kicsekkolhatunk a minket körülvevő valóságból, és helyette azonnal ott lehetünk, ahol lenni szeretnénk: egy családtaggal vagy baráttal közös chatablakban, egy kedvenc kisállat Instagram oldalán, egy közkedvelt influenszer YouTube-csatornáján, vagy akár épp egy, a világűrből jelentkező élő közvetítésen. Ugyanakkor a kijelzőn keresztül nemcsak az otthon óvó melege vesz körül minket, hanem a külvilág zavaró ingerei is bárhol, bármikor utat találhatnak hozzánk: egy késő esti munkahelyi email, egy zaklató üzenet vagy komment, vagy akár a hírek és álhírek folyamatos és felkavaró áradatának formájában.
A közösségi média működési mechanizmusa éppen ezért szélsőséges állapotok előidézésére alkalmas: egyszerre képes korábban elképzelhetetlen közösségi összefogást, szolidaritási akciókat generálni, ugyanakkor a kirekesztés, a megfigyelés, a versengés és a megbélyegzés melegágya is egyben. Logikája alapjaiban formálja át azt, ahogyan interakcióba lépünk nemcsak magánszemélyként, de szakmai szereplőként is, és nemcsak egymással, hanem vállalatokkal, politikai döntéshozókkal, mesterséges intelligenciákkal is. Tesszük mindezt egy publikus színpadon, ugyanakkor csak ritkán teljesen tudatában annak, hogy megosztott információink kihez, milyen formában jutnak el, és az ezekből kitermelt adatok kinek is hajtanak végül hasznot.
Ezeket az állapotokat ragadja meg a kiállítás címe is: az #IFeelSeen (azaz kb. figyelnek rám, ismernek, a vesémbe látnak) hashtaget főként olyan szituációkban használják a felhasználók, amikor egy jellemzően vicces példában önmagukra ismernek – mintegy jelezve: lebuktam, én is szoktam ezt csinálni. A kifejezés ugyanakkor egyéb jelentéseket is hordoz magában: egyszerre utalhat arra a boldog állapotra, amikor az ember végre úgy érzi, tartozik valahová, szabadon megmutathatja valós énjét, ugyanakkor azt a baljós és kissé paranoid érzetet is, amely akkor jelentkezik, amikor úgy érezzük, valaki figyel bennünket. A csoportos kiállításon fiatal magyar képző– és médiaművészek munkáin keresztül többek között az összeesküvéselméletek és a megfigyelési kapitalizmus, az eszközeinkhez fűződő, fétisbe hajló viszony, az agresszió és zaklatás, a közösségi média által újradefiniált testkép, az online térben átalakuló kapcsolatok módozatai vagy épp az eszképizmus kérdései kerülnek górcső alá.
A kiállítás a MODEM fiatal kurátoroknak szóló pályázatának keretében valósult meg.
MEGNYITÓ
2021. Július 17. szombat, 15.00
A kiállítás 15 órától már szabadon megtekinthető
Program:
16.00: Kurátori tárlatvezetés Sárai Vandával és a jelenlévő művészekkel
17.00: LADY/BIRD DJ session a belső kertben
Művész lista:
Biró Dávid
Éliás Tamás
Kútvölgyi-Szabó Áron
Horváth Gideon
Lázár Dóri
Papp Sándor Dávid
Váczi Lilla
Kurátor:
Sárai Vanda
