Amikor egy családtagunk, ismerősünk nincs jól, szenved valamitől és segíteni szeretnénk neki, sokszor nem is olyan könnyű megtalálni a megfelelő szavakat. Még ha támogató szándékkal mondjuk is, olyan érzést kelthetünk benne, hogy nem vesszük komolyan, nem értjük a problémáját.
Ezeket inkább ne mondd!
- Nincs semmi baj!
- Sokkal rosszabb is lehetne.
- Irigylem a problémáidat, bezzeg nekem...
- A bajok nem itt kezdődnek.
- Nem szabad stresszelni!
- Engedd el!
- Majd túl leszel rajta.
- Még jó, hogy nem...
- Nyugodj meg!
- Tudod, mit kellett volna csinálnod?
- A te helyedben én...
- De legalább...
- Mások sokkal rosszabb helyzetben vannak nálad.
- Nézd a jó oldalát!
- Az idő megoldja, hamarosan elfelejted az egészet.
- Szerintem ideje lenne tovább lépni.
- Hát iyen az élet…
- Pontosan tudom, mit érzel.
- Te is hibás vagy egy kicsit...
- Mosolyogj, a sírás nem segít!
- Az önsajnálat nem vezet sehova.
- Inkább legyél pozitív, a negatív hozzáállás csak árt.
- Lehet, hogy ennek így kellett történnie.
- Egyszer lent, máskor fent
- Minden jó valamire.
- Ha annyi dolgod lenne, mint nekem, nem lenne időd ilyenekkel foglalkozni.
De hogyan segítsünk?
Vannak olyan helyzetek, amikor fogalmunk sincs, hogy mit kellene mondani, mert ahol száz szó is kevés, ott egy szó is sok… Pedig a bajban jól jön egy megnyugtató barát, aki valóban odafigyel ránk, aki kéretlen tanácsok és megjegyzések helyett érzelmileg támogat és meghallgat. Aki bátorít, erőt ad és reményt kell.
„Az ember számára éltető erő, ha elfogadják. Nem tanácsokra vágyik, hanem meghallgatásra, megértésre.” (Bagdy Emőke)
Ha nem is tudjuk a válaszokat az élet nagy kérdéseire (miért történt? miért pont velem? mi a megoldás? mit csináljak?), az empátia és együttérzés ilyenkor sokat segít. Ahelyett, hogy beszélnék, cselekedhetek is érte. Egy kedves üzenet, egy néma kézszorítás, ölelés is lelket önthet belé.
Nem vagy egyedül
- Rendelkezésére állok, elérhető vagyok számára, érezze azt, hogy nincs egyedül.
- Értő figyelemmel jelen vagyok, meghallgatom, ha beszélni szeretne valakivel.
- Megvigasztalni nem tudom, de felajánlhatom a segítségemet: Nem tudom megmondani, hogy miért történt ez veled, de bármikor felhívhatsz telefonon.
- Van valami, amit tehetek érted?
- Számíthatsz rám!
- Adhatom az együttérzésemet: Gondolok rád. Imádkozom érted.
- Ez tényleg nem lehet könnyű, akarsz beszélgetni róla vagy elmegyünk sétálni/elkísérjelek valahova, stb.?
- Megértem, ha rosszul érzed magad.
- Nagyon sajnálom.
„A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik.” (Anselm Grün)
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
