2015. május első hetében egy családi wellness hétvégére mentünk Galyatetőre párom szüleivel, és két húgával, valamint az ő családjukkal. Az első estén a kisebbik húgáék nagy bejelentéssel készültek: második babájukat várják! Volt nagy öröm, bár én kicsit elszomorodtam, hogy nekünk lassan fél éve nem jön össze. De anyósom gyorsan megvigasztalt: neki a jósnő megmonda, hogy Kittiék a családi hétvégén fogják bejelenteni, nekünk pedig ott fog megfoganni a baba. Szuper hétvégénk után bő 10 nappal a nem várt menzesz napján hajnalban csináltam is egy tesztet, vártam öt percet, de nem jelent meg a második csík. Szomorúan hagytam a tesztet a mosdó szélén és visszafeküdtem aludni. A reggeli zuhany után vettem csak észre, hogy mintha halványan lenne ott a teszten egy második csík, szaladtam is vele páromhoz hogy ugye ő is látja, majd gyorsan kikukáztam a használati utasítást és csalódottan olvastam, hogy 5 perc eltelte után nem számít a látott eredmény. A kisördög viszont csak nem hagyott nyugodni, így délután beszereztünk egy érzékenyebb tesztet és mivel türelmetlenségem határtalan másnap hajnal 3-kor meg is csináltam, amelyen azonnal kivágódott a második csík. Végreee, sikerült!!! Be is ugrottam az ágyba párom mellé, aki megerősítette az eredményt, majd mint aki jól végezte dolgát átfordult a másik oldalára és aludt tovább – még úgy kb. 20 percet – aztán reggel hétig megterveztük az elkövetkezendő néhány évet, kezdve csemeténk bölcsibe, oviba, iskolába íratásától a nevelési elveinkkel bezárólag mindent. A bejelentéssel vártunk a nagypapa szülinapjáig, amikor is egy könyvbe rejtett ajándékkártyán kívántunk neki boldog szülinapot, legkisebb, hetedik unokája nevében.
Gyerekkorom óta azt hangoztattam én ikreket szeretnék, de az első ultrahangok egyikén miután az alábbi párbeszéd zajlott le az orvos és köztem, bevallom kicsit megijedtem:
- Én: Ugye az már most látszana ha ikrek?
- Doktornő: Hát nem véletlenül néztem én még olyan hosszan a monitort. Van a családban iker?
- Én: Igen, az apai nagymamám iker volt és párom testvérének is másfél éve születtek ikrei.
- Doktornő: Legközelebb már pontosabban látjuk.
Két hétig még kaptuk a vicces megjegyzéseket a családtól, majd kiderült egy pocaklakóm van. Párom minden vizsgálatra elkísért és már a 15. héten megtudtuk, hogy kislányt hordok a szívem alatt. Világ életemben úgy gondoltam a várandósságra, hogy egy áldott állapot, életem legboldogabb kilenc hónapja lesz, büszkén fogok a hasamat simogatva sétálni és sorra begyűjteni az elismerő bókokat vénuszi szépségemről J. Na hát az első trimeszter nem igazán így nézett ki. Pokoli fejfájás gyötört szinte végig a 12. hétig. A sokéves átlagot meghaladó kánikulát a kínzó migrénnel csak a sötét fürdőszobában, nyakik érő vízben tudtam elviselni a 33 fokos lakásban. Ja és terhes csipkerózsikaként simán tudtam munka után hazaérve másnap reggelig egyfolytában aludni. A második trimeszterben viszont kis energiabombaként pörögtem a munkahelyen és otthon is. Kedvesem viszont napról napra fáradtabban ébredt reggel, mire végre bevallotta: férfiakat megszégyenítő módon horkolok éjszakánként…
A 30. hétig dolgoztam, majd erősen megszállt a fészekrakó ösztön, amivel néha az őrületbe kergettem páromat. Januártól lassacskán tudomásul vettem, hogy nem bírok már annyit, hamar elfáradok, vizesednek a lábaim, de azért előfordult, hogy napi háromszor is felmásztam a negyedik emeleti lakásunkba. Sógornőm február 7-re, én február 28-ra voltam kiírva, így mindenkit meglepett, amikor február 6-án, szombaton reggel hatkor elfolyt a magzatvizem, párom első szóra pattant ki az ágyból és hívtuk is a mentőket. A család pedig viccelődött, hogy sógornőm kisfia udvarias kis legény lesz, előre engedi a lányunkat.
A Klinikára érve az első vizsgálaton kiderült teljesen zárt a méhszájam, a magzatvíz jelentős része valóban elfolyt, fájásaim viszont nem voltak. Kaptunk egy szülőszobát, értesítettük a szülésznőmet és vártunk. A fél 9-es vizit után méhszájtágítót kaptam és vártunk. Dél körül érkezett a szülésznőm, változás nem történt délután 14.00 óráig, nagy jó indulattal is maximum egy ujjnyira tágultam. Délután kaptuk a hírt, hogy Budapesten sógornőmnél is beindultak a fájások, este fél 8-kor 5 perces fájásokkal indultak szülni és fél 10-kor meg is született második kisfiuk. Az ügyeletes orvos, a szülésznő és mi is egyetértettünk abban, hogy adunk egy esélyt a természetes szülésre, hátha éjszaka beindul, így este 22.00-kor kaptam újabb méhszájtágítót, amitől talán menzeszgörcs-szerű fájásaim lettek, de azok sem voltak rendszeresek. Páromat hazaküldtem pihenni azzal a felkiáltással, hogy a holnap lesz a mi nagy napunk, legalább ő legyen pihentebb. A vasárnapi ügyeletes orvos nagyon szimpatikus és vicces volt, jól oldotta a feszültséget, hamar felmérte a helyzetet és ezekkel a szavakkal közölte: „Anyuka! Széllel szemben nem pisilünk, ha az oxitocinra sem változik a helyzet 11-kor császármetszés, mert most már lassan 26 órája elfolyt magzatvízzel nagy a fertőzésveszély, nem várhatunk tovább”. A szülésznőm nyolckor hozta is a koktélt, amitől kicsit sűrűbben fájdogáltam, de jelentősen nem változott a helyzet, így fél 11-kor megkaptam az epidurális érzéstelenítést és rohamtempóban toltak a műtőbe, mert a baba szívhangja esni kezdett.
Két nappal a szülinapom előtt február 7-én 11.00-kor született meg a mi kis kincsünk Izabella 2540 grammal és 48 centivel, azonnal felsírt, nyomhattam egy puszit a magzatmázas arcocskájára és vitték is el. Párom a műtő üvegfalán keresztül nézte végig kislányuk születését, majd a karjában tarthatta, míg engem összevarrtak. Az őrzőben azonnal mellre tették, és a következő 12 órát hármasban tölthettük. Ennél szebb születésnapi ajándékot pedig, ha akartam volna se kérhettem volna a sorstól.
Pirilány története
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
