A kínai Holdújév februárban kezdődik
A Holdújévvel, vagy más néven Tavaszi Fesztivállal kezdődik el hagyományosan az újév Kínában. Ez Kína legfontosabb, hosszú történelmi múltra visszatekintő, élő és hagyományos fesztiválja, Kína nemzeti szellemi kulturális öröksége. A fesztivál az első holdhónap első napján kezdődik és annak tizenötödik napjáig, az úgynevezett Lámpás Fesztiválig tart.
A Tavaszi Fesztivál ideje alatt Kínában és a világ számos pontján őrzik a régi szokásokat. A házat ekkorra kitakarítják – jelképezve a rossz, ártó dolgok eltávolítását, ezzel beengedve az újévi szerencsét. Ilyenkor találkoznak a távolban élő családtagok is egymással, hogy közösen ünnepeljenek, szórakozzanak, és hogy befogadják az új házaspárokat a nagycsaládba. Az ünnep része a tűzijáték és a petárdázás, a szilveszteri vacsora elfogyasztása, a rokonok és a barátok meglátogatása. Ekkor rendezik a híres oroszlán táncot, a sárkánylámpás játékot, templomi vásárokat. Az ünnep jellemző étele az édes gombóc. A kínai Holdújév erősen nemzeti jellegű, ugyanakkor helyi sajátosságokkal és fesztiváli jellemzőkkel is bíró ünnep.
A kínai új év február 12-én kezdődik el, mely 2021-ben a Bivaly éve lesz. Sokak számára sikereket, kihívásokat és pénzügyekben szerencsés hónapokat hozhat.
Tavaszünnep kirakatkiállítás a Kínai Holdújév alkalmából
A Tiencsini Képzőművészeti Akadémia (TAFA) Kína kilenc tekintélyes művészeti iskolájának egyike, az északi régió fontos művészeti, oktatási és kutatási központja. Tiencsin az ország harmadik legnagyobb, városa. A Képzőművészeti Akadémia jelen kiállítása három generáció, mintegy 39 művész alkotását mutatja be.
Tavaszünnep – a tianjin-i szépművészeti egyetem tanárainak kiállítása a Kínai Holdújév alkalmából
A több mint ezeréves múltra visszatekintő kínai festészet középpontjában az ember és a természet közötti szimbiózis áll. A hagyományos tájképek monokróm vagy dekoratív színvilágú, aprólékos ecsetvonással megformált papír és selyemalapú jellemzőit sok kortárs kínai képzőművész viszi tovább.
Ezt a kalligrafikus technikát megjelenítő növényi, állati és tájakat ábrázoló képeiken látjuk visszaköszönni. A megjelenített tájak azonban nem valóságos tájak, sokkal inkább a művészek belső, lelki, gondolati tájai, meseszerűen megformált dombok, hegyek és vizek. A fiatal alkotók a természet kortárs újraértelmezésével új utakat keresve a hagyomáynos témákat a nyugati kultúrából átvett emberábrázolással egészítették ki. Nyugati viseletben és városi környezetbe helyezett zsánerjelenetek a nagyvárosi kínaiakkal vagy képeslapszerű útirajzok a vidék mindennapi életéről.
Az alkotók nemcsak a témák kereteit, de a klasszikus technikák nyújtotta kereteket is kitágították: a tus, és az akvarell mellett megjelent az olaj, elterjedt az új médiumok használata is, a táj térbeli ábrázolása, installáció és szobor formájában.
A kirakattárlat monitorán futó képsorok a több mint ezeréves kínai tájképfestészeti hagyomány továbbélését szemléltetik. A sokféle stílusú és technikájú munka a kortárs kínai képzőművészetet változatossá és mozgalmassá teszi.
A Konfuciusz Intézet által szervezett Holdújév tárlat az egymás mellett élő, különböző irányzatok változatosságát, a kelet és nyugat, a régi és az új békés együttélését mutatja be.
