Van, hogy bábszínész, szövegíró, rendező, koreográfus, táncos, a fellegekben vagy a pokolban jár-kel, arcát, hangját, testét adja egy-egy figurának. De a hétköznapokban nagyon is tudatosan kezeli családi életvitelüket.
Nagy Viktória Éva, bábszínész és rendező, játszik és rendez a Vojtinában Bábszínházban, a Csokonai Színházban; a Hepp Trupp Társulat alapító tagja, kétgyermekes édesanya
- Mesélnél magatokról pár szót, hol, hogyan, hány gyermekkel töltitek meg a teret?
Debrecen belvárosában 2 gyerekkel, 3 éves kislányunkkal és 9 éves fiúnkkal lakunk egy társasházban.
- Mi volt az, ami elindított a környezettudatosság felé?
Még a gyerekek születése előtt – több mint tíz éve - Budapesten éltünk a férjemmel (Schneider Jankó bábszínész és rendező - a szerk.), mi már akkor is szelektíven gyűjtöttük a szemetet. Igazán tudatosan körülbelül egy éve kezdtünk a műanyagmentes életmódra áttérni. Azóta mondható el, hogy „szigorúan” műanyagmentesen próbálunk élni, kezdve a vásárlástól a takarításon át a mosásig.
Egy győri bábszínész kolléga újévi fogadalma volt, hogy megpróbálja a műanyagmentes életet és erről blogot kezdett írni. Ennek az olvasása adott nagy hajtóerőt az induláshoz.
- Gyakran léptek fel az ország különböző városaiban. Hogyan tudjátok a műanyagmentesség elvét utazás közben érvényesíteni?
Idő kellett, mire hozzászoktam, de ma már tudatosan készülök. Nemcsak utazáshoz, de a mindennapokhoz is van egy kis zero waste túlélőcsomagom, amiben összecsukható evőeszközkészlet, üvegkulacs, kávésbögre van; mindig van nálam összehajtva bevásárló – és kis vászonszatyor. A gyerekeknek már poharat is viszünk, ha kínálják őket, ne egyszerhasználatos műanyagból igyanak. Rágcsának előre sütök kekszet, ha tudom, hogy utazni fogunk. Előfordul, hogy be-becsúszik egy túró rudi vagy egy szelet csoki, de nem állunk meg és engedünk mindenféle csábításnak, hiszen annyi feleslegeset tud az ember utazás közben is összevásárolni.
- A fürdőszoba területén, a tisztálkodásban hogyan sikerült az átállás?
Korábban kis apróságokban már megjelent a környezettudatosság, például a szappanhasználat tusfürdő helyett, de mára már a hajmosáshoz is szappant használunk. Eljutottunk oda, hogy a fürdőből a flakonokat teljesen ki tudtuk zárni. Az arcbőrömre nem használok sok krémet, a tisztításhoz van vászonkendőm és mandulaolajat használok. Előnyben részesítem az üvegbe csomagolt natúr kézműves termékeket. Számomra a csomagolás is nagyon fontos döntési szempont vásárlásnál.
- A tisztítószerek választásakor, mosás terén is érvényesül ez a következetesség?
Sőt! Mióta a nekünk jól bevált mosószóda és mosószappan-reszelék keverékét használom, nem kell annyi időt töltenem a vásárlással és termékválasztással. Sokan macerásnak és időigényesnek gondolják az ezzel való mosást, pedig szerintem nem erre, hanem a bevásárlóközpontokra megy el nagyon sok idő. Természetesen nem rögtön változtattam: először elhasználtuk a bolti mosószereket,és nem vettünk helyettük újat. Nagyon sok cikket, videót néztem meg a neten a témában, több mindent kipróbáltam. Mosódióval kezdtem, de mivel ez messziről jött import termék, váltottam. Gyerekek mellett sok a folt, erre egyszerű epeszappant használok, és hatékony.
Viki mosáshoz szükséges tisztítószerei
- A műanyagmentes vásárlás milyen új szokásokat hozott számodra?
Piacra járunk, sokkal több a közelben termelt és megvásárolható terméket veszünk, nem külföldi, messziről jött, vagy gyári, nagyüzemi élelmiszereket. Ezáltal frissebb, minőségibb ételeket eszünk. A kenyeret is én sütöm. Üveges tejet veszek a piacon a dobozos helyett. Ha nincs nálam vászonyszatyor, akkor csak annyi gyümölcsöt veszek, ami a kezembe elfér. Idő kellett, mire rászoktam hogy mennyire előre kell gondolkodni.
Hmmm... Viki kenyerét mi is szívesen megkóstolnánk!
- Mi az, amiben úgy érzed, még változtatnál?
Kevesebb hús és tejtermék fogyasztása a jövőben, bár nem vagyok vegán. Inkább az állattartás környezetre gyakorolt hatásai miatt. Az autót is kevesebbet szeretnénk használni a városon belül.
- A környezeted hogy fogadta az új szokásokat?
A családon belül a rokonság először távolságtartással fogadta az egyszerhasználatos zacskómentes vásárlást. Néha szóvá teszem, de próbálok nem radikális lenni. A munkahelyemen, a bábszínházban, ha előjön a téma, szívesen beszélgetek a tapasztalataimról. Hónapokkal ezelőtt kitettem egy posztot a témában, mire a kollégák között is többen változtattak, vászonyszatyrot és kulacsot vettek.
- Mi volt a számodra igazán nehéz a váltásban?
A legnehezebb a gondolkodásbeli átállás, leszokni a felhalmozásról.
Kiindulásként az alapelv az volt, hogy ne vásároljunk műanyag dolgokat, ne akarjunk megfelelni. Feleslegesen hozzászoktunk, hogy mindenből sok legyen otthon, hogy tele legyen a hűtő, a kamra. Minek háromféle felvágott, ha egyféle is elég? Nem ijedek meg, ha nincs otthon „semmi”, akkor szárazáruból oldom meg a főzést.
A gyerekek is természetesnek veszik, gyorsan átálltak, főleg a 9 éves fiam, pedig tartottam tőle, hogy fogja majd venni a változásokat. Például hogy változtattunk a megszokott csokigolyós, müzlis reggeliken. Kikerültek az étrendből, mert zacskó+ kartonpapír a csomagolás. De elfogadta. Lett helyette tejbegríz, bundáskenyér. Mióta így élünk, sokkal egészségesebben étkezünk, kerüljük a tömeggyártott termékeket.
A gyerekeken keresztül jön rá az ember, hogy a kényelme miatt nyúl a készen vett dolgokért. Én mindenkit bíztatok, hogy ha csak kis lépésekkel is, de bátran vágjon bele.
ADL - Debrecenimami