Január 28-án, vasárnap 10 órától mutatja be a Vojtina Bábszínház legújabb, Szóló szőlő, csengő barack című nagyszínpadi produkcióját. A rendezővel, Kolozsi Angélával készült beszélgetés által most bekukkanthatunk, az előadás kulisszái mögé...
Kolozsi Angéla (fotó: szinhaz.org)
- Műfaji sajátosság, hogy a népmesék történetei hasonlítanak egymásra. A Szóló szőlő kapcsán A só és a Rigócsőr király című mesék ugranak be leghamarabb, talán nem véletlenül, mindkettőt műsorra tűzte a Vojtina az elmúlt években. Mitől egyedi a Szóló szőlő?
- Nagyon egyszerű a történet. A király mielőtt elmegy a vásárba, megkérdezi a három lányát, hogy mit hozzon nekik onnan. A legidősebb ruhákat kér, a középső ékszereket, a legkisebb pedig szóló szőlőt, mosolygó almát, csengő barackot. A király a legidősebb és a középső lányának óhaját teljesíteni tudja, a legkisebbét azonban nem, sehol nem találja a kért gyümölcsöket. Dolga végezetlenül hazafelé indul, amikor egyszer csak beleragad a sárba. Hiába próbálják kihúzni az alattvalók, nem sikerül nekik, míg arra nem téved egy disznó, aki felajánlja a segítségét a kiskirálylány kezéért cserébe. A király belemegy az alkuba, erre a malac kirántja őt hintóstul együtt, a király pedig hazaérkezvén kénytelen kelletlen hozzáadja a legkisebb lányát, ezzel megtörve az átkot, ami a disznóvá változtatott királyfit sújtotta. A kiskirálylánynak is teljesül kívánsága, a királyfi kertjében megtalálja a szóló szőlőt, a mosolygó almát és a csengő barackot.
A népmesét elemzők szerint a történet a kamaszok szexuál-lélektani fejlődéséről beszél, a felnőtté válást ábrázolja. A gyerekek számára egy bizonyos életkorig a világ közepét jelentik az ellentétes nemű szülők, a kislányok apuhoz akarnak hozzámenni, a kisfiúk anyát akarják feleségül venni. Amikor véget ér ez az időszak, a gyerek-szülő kapcsolat képletesen kátyúba kerül, amely akkor lendülhet tovább, ha a felnőttkor küszöbén álló gyermek megismerkedik a leendő párjával, és elhálja vele a „nászéjszakát”.
A disznót szimbólumként kell tudnunk értelmezni. A kamaszlányok számára egyszerre vonzó és taszító a szerelem és a szexualitás, a kamaszfiúk ezért mindaddig el vannak átkozva, amíg lánytársaik nem képesek őszinte érdeklődéssel, félelem nélkül együtt lenni velük. Az előadásban természetesen nem kap ekkora hangsúlyt ez az elemzés, a színpadi forma megtalálásában azonban jó kiindulási alapként szolgált.
- Hogyan jelenik meg a színpadképben és a színpadi formában ez az elképzelés?
- Abból indultunk ki, hogyha ez egy felnövekedés történet, akkor a legadekvátabb helyszín egy játszótér lehetne, mert az minden életkornak jelent valamit. Gyerekként tündérkertként tekintünk rá, kamaszként lelakjuk, bandázunk benne, újra tisztelni, újjáépíteni majd akkor fogjuk, amikor nekünk magunknak is lesz gyerekünk. A retró játszótér képe, ami először ugrott be nekem, Mátravölgyi Ákos tervezőt egy stilizált, forgószínpadra emlékeztető díszlet megalkotására ihlette. Minden lesz, ami egy igazi játszótéren szokott lenni: hinta, libikóka, csúszda. A díszlet része még egy, elsősorban disznóólnak használt, furcsa mászóka, amely később királyi trónná válik, illetve egy mókuskerék, amelyen a király közlekedik a vásárból hazafelé tartva. Ezek az elemek a forgószínpad két oldalán helyezkednek el.
A tér és a játékmód stilizáltságát, valamint a történetben szereplők motivációját egy keretjátékkal szeretném megsegíteni. Ebben a jelentben azt látjuk, ahogy öt színész bejárja a játszóteret. A színészek ezen a ponton még nem lépnek szerepbe, apró gesztusokban fedezhető fel csak a hasonlóság köztük és leendő karakterük között. A kellékek különböző gyerekjátékok (karika, ugráló kötél, labda), melyeket többféle funkcióban használunk. A karika segítségével például lámpát, mézeskalácsot, csizmát jelenítünk meg, ugyanakkor karakterépítő jelmezként a legnagyobb lány szoknyáját, játékszerét is jelenti.
A disznót egy hosszú kötélbe becsavarodott fiúként látom magam előtt, aki rendkívül ellentmondásos benyomást kelt.
Fotó: Vojtina Bábszínház
- A Veres András által írt szöveg egyszerűsége ellenére is jellemábrázoló. Milyen karakterek bontakoznak ki?
- A szöveg vicces, ritmusos, ugyanakkor tényleg elképesztően egyszerű. Azt gyanítom, hogy András eredetileg kesztyűsbáb előadásra írta, mi azonban élőszereplős játékként fogjuk színpadra állítani – sok bábos megoldással. A szöveg és a színpadkép egyszerűsége stilizált színészi játékot, mozgást kíván. Minden karakternek megvan a saját „tikkje”. A legidősebb lány önös és agresszív (Nagy Viktória Éva), a középső (Telenkó-Oláh Tímea) elvarázsolt lélek, aki nem tudja, hogy az erőszakos lánnyal tartson-e, vagy érzelmi intelligensebb húgával (Hell Krisztina/Nagy Mónika). A király (Hajdú Péter) érzékeny lelkületű, azzal együtt, hogy mindegyik lány tulajdonsága megvan benne, a középsővel mutat leginkább rokonságot. Elvarázsolt, egy kicsit le van maradva a körülötte zajló eseményekről, a lányai által erősen manipulált, ami az anya hiányának kérdésével függhet össze. A disznó (Mercs Máté) első pillantásra taszító, nagyszájú, nehezen szerethető figura – valójában egy hiperérzékeny, jó humorú, intelligens valaki: az átokba csavarodva is az a királyfi, amire minden királylány vágyik.
A mozgásrendszer kidolgozásában a legidősebb lányt játszó Nagy Viktória Éva segít rengeteget, koreográfusi minőségben. A zeneszerző, Tarr Bernadett, olyan zenei világot épített körénk, amiből ki-kiköszönnek ismertebb gyerekdalok, illetve gyerekjátékok hangjai.
Az interjú forrása a Vojtina Bábszínház weboldala.
Szóló szőlő, csengő barack
Benedek Elek meséje alapján írta: Veres András
Tervező: Mátravölgyi Ákos
Zeneszerző: Tarr Bernadett
Koreográfus: Nagy Viktória Éva
Rendező: Kolozsi Angéla
Játsszák: Hajdú Péter, Hell Krisztina/Nagy Mónika, Mercs Máté Péter mv., Nagy Viktória Éva, Telenkó-Oláh Tímea
Rendezőasszisztens: Szabó Magdolna
Fény: Ágh András, Barta Zoltán
Hang: Baditz Dávid, Czapp Ferenc, Papp László
Műhelymunkák: Kissné Kati, Kiss-Wágner Edit, Nádasiné Szegedi Éva, a Borsos család
