Még este is teljesen bizonytalan volt a helyzet, de anya mindenesetre felkészítette a lányokat. "Lehet, hogy éjszaka apával be kell mennünk a kórházba, mert úgy érzem, hogy Kristóf meg szeretne születni. Csak akkor indulunk el, ha már mama itt lesz. Ő fog vigyázni rátok éjjel, és reggel őt találjátok majd itt." Mindkét lányt megölelgette, puszilgatta. Dorkának volt még egy kérése: "Mielőtt elmentek adj egy puszit, jó?" "Rendben, megígérem." Anya ébren töltötte az éjszakát: sétálgatva, labdán ülve, tornázgatva. Így próbált a babának segíteni az elhelyezkedésben. Jól esett csendben csak a kicsire és önmagára figyelve számolgatni a perceket. Bepakolta a kórházi csomag utolsó darabjait, lezuhanyzott és rendbe szedte magát. Hajnalban úgy döntött, itt az ideje az indulásnak, érezte, hogy valami nem egészen stimmel. Nagyon elhúzódott a vajúdás, többször le is állt. Úgy gondolta a kórházban nagyobb biztonságban lesznek most már a babával. Megpuszilta a mély álomban lévő kislányokat, elköszönt mamától és apával útnak indultak.
A fogadott doktornő korábban jelezte, hogy ezen a hétvégén ő nem lesz elérhető. A kórházban anya ennek ellenére is kifejezetten kedves fogadtatásban részesült. A magzatvíz és a baba szívhangja rendben voltak, lassacskán a fájások is beindultak. Anya a természetes szülés híve, az ésszerűség határain belül. Fejében lévő szülési terve az alábbiak szerint nézett ki:
EDA, fájdalomcsillapítás: Nem. A szülés természetes fájdalommal jár, mely számára elviselhető. A kitolási szakaszban kifejezetten segíti a folyamatot, annak intenzív átélése. A baba éberebb, a mamánál nincsenek utóhatások.
Oxitocin: Rutinszerűen nem, ha indokolt igen. Vajúdni lehetőség szerint saját, szervezet előállította oxitocinnal. Kitolási szakaszban hasznosnak bizonyult már korábban is egy kis oxitocinos intenzitásfokozás. Harmadik gyermeknél lepényi szakban a protokoll része.
Burokrepesztés: Rutinszerűen nem, ha indokolt igen. Ha a körülmények nem teszik szükségszerűvé, megvárni, míg magától reped meg.
Gátvédelem: Harmadik gyermeknél orvosilag is ez a javasolt.
Apa: Segítő társként legyen jelen a szülésnél. Ha anya nem tud, ő maradjon a babával.
Köldökzsinór: Amíg lüktet, ne vágják el, így a kis testbe áramolhat a vér.
Anya egy bababarát kórházat választott a nagy esemény helyszínéül, ahol már az első születés utáni órát (ún. arany órát) is kisfiával töltheti, éjjel nappal vele lehet (rooming-in) és igény szerint szoptathatja.
A kórházban huzamosabb ideig NST vizsgálatot végeztek. Miután levették anyáról a tappancsokat, lehetőséget kapott a szabad mozgásra. A jól bevált gyakorlatoknak meglett az eredménye: a fájások 3 percesekre sűrűsödtek. Az ügyeletes doktor úr korábban már rákérdezett, hogy szeretne-e anya gyorsítást vagy várjanak a folyamat kibontakozására, melynek időtartama és lefutása előzetesen nem volt még bejósolható. Anya kérte, hogy várjanak még a beavatkozásokkal egy ideig (pár óránál többet semmiképp), és kicsit később térjenek vissza a témára. Ekkor már 22 órája dolgoztak a babával. Anya bízott a testében és a baba életösztönében, ezért kért egy kis haladékot. Az intuíciója azt súgta, hogy közel járnak a befejezéshez. Az egyik méhösszehúzódás során megrepedt a burok. Innen aztán hihetetlen gyorsasággal beindultak a tolófájások. A baba viszont még eléggé fent volt és nehezen haladt. A doktor úr jelezte, hogy a kis feje nem igazán tud befordulni. Anya és apa kérdéseire az orvos és a szülésznő mindig kielégítő választ adott, jelenlétük biztonságot sugárzott, elfogadó és biztató hozzáállásuk erősítette anyát. A helyzet nem igazán változott, pedig jó pár tolófájás jelentkezett, melyekkel összhangban anya, apa segítő jelenléte mellett, igyekezett pozicionálni és útnak indtani a picúrt. A fájások rendszerezése végett anya oxitocint kért. A doktor úr első opcióként a szülőszobába történő átsétálást nevezte meg, ahol végül apait-anyait beleadva megszületett Kristóf! 3680 grammal, 50 m-rel, makkegészségesen. No de miért ilyen nehezen? Kristóf baba vállán volt a köldökzsinór, mellyel bizonyára batyuként hozni szerette volna lepénykéjét, ami hónapokig táplálta, védte és volt társa az anyaméhben. Mindenesetre szülei majd így mesélik. Az erő feletti küzdelmek után Kristóf békésen szuszogott anya mellkasán. Anya és apa meghatottan egymásra néztek, és alig hitték el a csodát: megszületett a kisfiuk.
Anyupszi története
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
