- Különösebb változást nem tapasztaltam magamon, mióta az eszemet tudom segítettem, ha tudtam. (Bocskor Irénke)
***
- Érzékenyebb vagyok mások gondjaira, ugyanakkor tisztában vagyok saját korlátaimmal a segítésben. (Kraiss Ildikó)
***
- Megértőbb, elfogadóbb lettem. Jobban meggondolom a „kijelentő, állító mondataimat”. (Karádi Márta)
***
- Sokkal nagyobb nyugalommal és türelemmel tudom kezelni a segítendő családokat, mint a sajátomat. (Nagy Éva)
***
- Igen, még jobban szeretem a gyerekeket. (Jónásné, Vali)
***
- Igen. A tréning, a gyerekekkel, az anyukákkal való kapcsolat számomra egy folyamatos továbbképzés volt, amit nagyon élveztem. A felnőttek sokszor elfelejtik, hogy milyen is a gyerekvilág. A napi robotban elfáradnak, nincs elég türelmük a gyerekekhez. A gyereknek nem gügyögni kell, nem drága ajándékokkal elhalmozni, hanem beszélni, játszani kell velük.. Az anyukákkal is beszélgetni kell. Nagy segítség számukra a felnőtt társaság. A változás, hogy a játszótéren közvetlenebbül tudok kapcsolatot kialakítani. (Csiki Györgyné)
***
- A felkészítő tanfolyamon nagyon sokat tanultam, sőt azóta is használom az élet más területén is. (Max Gábor)
***
- Nekem még a macskaallergiám is elmúlt! (Fehér Éva)
Számodra mi a legfontosabb tudás, amit itt szereztél?
- Eddig is tudtam, de itt megerősítést kaptam, hogy minél több embert szeretsz, annál több szeretetet tudsz adni. (Bocskor Irénke)
***
- Ha nyitott és jó vagy, akkor hozzád is így viszonyulnak az emberek. (Sólyom Györgyi)
***
- A határozottságom ellenére tudok jól alkalmazkodni. (Karádi Mária)
***
- Az hogy tudom, hogy anyaként mindig vannak sokkal nehezebb helyzetben levők. Saját anyai szerepemben is ez erősít. (Nagy Éva)
***
- A türelem. Nem szabad senkit sem siettetni. Mindenki külön egyéniség és ezt tiszteletben kell tartani. Nagyon jó dolog segíteni, ott ahol szükség van rá. (Csiki Györgyné)
***
- Elég jól megtanultam például NEM-et mondani, és erre biztattam mindig szervezőtársamat, Buzás Mártit is. Jól halad benne, csak az a baj, hogy velem is gyakorolja. (Herczeg Zsuzsa)
Mit szól hozzá a családod, baráti köröd?
- Gyermekeim örülnek neki, mert tudják, hogy ettől ők nem kapnak kevesebb szeretetet, de én olyasmit csinálok, amit szeretek. Barátaim között volt olyan, aki először értetlenül hallgatta, de mára már elfogadták, sőt volt, aki érdeklődött a munkám iránt. Még hezitál, de látom, hogy foglalkozik a gondolattal, hogy ő is önkéntes lesz valami más területen. (Bocskor Irénke)
***
- A családom támogat, külön öröm látni, hogy gyermekeim nyitottak a közösségek felé. A segítőkészség ragályos. (Kraiss Ildikó)
***
- Maximálisan támogatnak és büszkék rám. (Nagy Éva)
***
- A családom tiszteletben tartja, hogy ezt szívesen csinálom. A baráti kör-ből van, aki csodálkozik, hogyan lehet ezt bevállalni, hiszen még a saját unokáik is lefárasztják őket. Viccesen azt szoktam mondani, hogy számomra ez a fiatalító kúra, mert amíg a gyerekekkel és a szülőkkel szót értek, addig nem öregszem meg. (Csiki Györgyné)
***
- Sokan furcsállták és nem gondolták volna rólam, hogy ilyen tevékenységet végzek. (Max Gábor)
Forrás: Szemelvények „Az Otthon Segítünk Alapítvány színes világa – az első 15 év” kiadványból
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
