A házasság hetében sokan megírják miként vélekednek erről. Mielőtt megosztom a saját tapasztalataimat, lássuk mit tudtam meg eddig!
Gondoltam, hogy a nyolcvan éve házasságban élők bizonnyal sok tapasztalatot gyűjtöttek. Amikor ők egybekeltek nagyon más volt a világ. Meg kellett harcolniuk a háborúkkal, a gazdasági válságokkal, és a nehézségek mind arra ösztönözték a házastársakat, hogy erősebben kapaszkodjanak egymásba.
Mi segítette őket? A közös célok, a tolerancia és a megbocsátás, a jövedelem okos beosztása, az egyetértés, a másikra figyelés képessége.
Mit olvashatunk a „mindentudókban”?
Biztosan ismeritek azt a felsorolás fajtát, ami megmondja az öt legjobbat, a nyolc legszebbet, a tíz vicceset stb. Ezekből megtudtam, hogy a boldog házassághoz fontos a kölcsönös tisztelet, a viták lezárása, napi szinten örüljünk a párunknak, bízzunk a másikban és legyünk büszkék egymásra...
Amikor elkövetkezik az esküvő napja, valami ilyesmikre gondolunk mindannyian.
A házasságkötésnek lehetnek különböző indítékai. Manapság azért házasodnak a párok, mert szerelemesek egymásba és együtt szeretnének élni.
Régebben fontosnak tartották a biztos megélhetést, és a párok gyakran közvetítéssel találtak egymásra.
Fontos lehetett, hogy az ara dolgos és teherbíró legyen, a vőlegénynek legyen biztos megélhetése, vagyona.
Ha a jövőbe tekintünk, akkor a fiatalok elsősorban a megbízható társat keresik, akivel megvalósíthatók a közös célok, álmok.
Mi tart össze egy házasságot?
A fogyasztói társadalom hatására fogjuk, hogy ha nem működik egy kapcsolat, akkor keresünk másikat.
Amikor összekötjük az életünket, azt gondolhatjuk, hogy ez egy életre szóló szövetség lesz, de azt is, ha nem jön be, akkor jöhet a következő.
Összetarthat a kölcsönös szeretet, az Isten előtti eskü, az anyagi biztonság, a megszokás, a félelem az egyedülléttől. Minden házasság, minden család más, és mást tart fontosnak.
A hosszú házasság-e a cél, vagy inkább a boldog házasság?
Kereshetjük az okait a házasságok felbomlásának. Az emberek változnak, és gyakran kiderül, hogy már nem azonosak a céljaink, az ízlésünk, az elveink, a politikai identitásunk stb.
A párunk nem segíti az önmegvalósítás iránti vágyunkat, mást tart fontosnak az életben, már nem tudunk bízni egymásban és jöhet az alkoholizmus, a drog. Gyakran előfordul, hogy a gyermekvállalásban sem tudunk megegyezni, egy gyerek legyen vagy több, illetve legyen-e egyáltalán gyermek.
Nagyon jó érzés, ha egy hosszú házasságban találjuk meg a boldogságot, a társat egy életre, de van, akinek ez csak második, harmadik, negyedik, sokadik alkalommal sikerül. Ha sikerül.
Mindenki a saját életében szerez tapasztalatokat a házasságról. A napok egymást követik, és szeretnénk sokáig együtt élni azzal, aki társunk a boldogságban, az élet fájdalmaiban.
Aki társ az egyéni mélypontokban és a sikerekben. Aki megbecsüli a közös életünkért folytatott munkánkat és ő is tesz azért, hogy boldogok, elégedettek legyünk az életünkkel. A gyerekek mintákat látnak saját családjukban, de nem biztos, hogy úgy szeretnének élni, mint a szüleik.
A saját házasságomra gondolva érdekes összefüggéseket találok
Az én szüleim 38 évet éltek együtt és csak az ásó, kapa választotta el őket egymástól. Anyám soha nem gondolt arra, hogy elhagyja apámat. Pedig voltak viták és gondok. Férjem szülei azonban elváltak és más oldalán találták meg a társat, akivel leélték az életüket.
Huszonévesen találtam meg a társamat, szerelmemet, férjemet. Már 42 éve élünk együtt, egymást támogatva, nyugodt hátteret biztosítva az egyéni célok megvalósításához.
Mi is változtunk az évek alatt, de mindig figyeltünk a társunk igényeire. Minden egyéni döntést úgy hoztunk meg, hogy a másiknak jó legyen. Fontosabb a társam jólléte, mint a sajátom. Miután ez kölcsönös, mindketten jól érezzük magunkat egymás társaságában. Ehhez nagyon fontos, hogy mindenek felett bízunk egymásban, és figyelünk a másikra.
A gyerekeink ezt a mintát látták, és hárman három féle életet élnek. Igazi mai fiatalok.
A legidősebb megtalálta a társát, akivel mindennap beszélgetnek. A középső küzd a boldogságért, a házasság megmaradásáért. A legkisebbet pedig már el is hagyta a társa, gyermeke anyja.
Mi tehát a hosszú, boldog házasság titka nekem?
Megtaláltam a titkot, ami nekem bevált:
Feltétel nélkül szeressük egymást. Éljünk úgy, hogy kivívjuk a párunk bizalmát, megbecsülését. Ha valami nem működik, magunkon változtassunk. Törekedjünk a békés megoldásokra. Adjuk azt, amit magunk is szeretnénk kapni: szép szó, bensőséges érintés, sok mosoly.
A házasság hetében ezekkel a gondolatokkal kívánok sok boldogságot mindenkinek.
Szerző: - Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
