Az óvodákban is egyre több foglalkozási lehetőség adódik a gyerekeknek. A szülők nem bánják, ha a túlterhelt óvó nénik mellett valaki célzottan foglalkozik a gyerekkel zeneovin, ovitornán vagy angolon.
De milyen szempontokat vegyünk figyelembe az ovis foglalkozások választásakor?
Ovisoknak történő foglalkozás választásakor mindenképp vegyük figyelembe a gyermek életkorát. A 25-27 fős ovis csoportokban nap mint nap rengeteg inger éri őket, ezért egy friss ovis, aki 3 évesen új környezetbe kerül, nem biztos, hogy arra vágyik, hogy délután még egy foglalkozáson leterheljék az idegrendszerét. Ez persze gyermekfüggő. Van, olyan csemete, aki ezt fel sem veszi, van, akit jobban megvisel. Úgy gondolom, hogy a szülők, akik a legjobban ismerik a gyermeküket, kellőképp meg tudják ítélni, hogy bírja-e majd a gyermek még a plussz elfoglaltságot, vagy sem. Ha szeretettel jár, és vágyik, semmi akadálya, de mindig vegyük figyelembe a gyermek érzéseit.
Más a helyzet abban az esetben, amikor a gyermeknek szüksége van rá valamilyen okból kifolyólag. Ez számtalan ok lehet: mozgásfejlesztés, szocializáció segítése, önbizalom erősítése, egyre gyakoribb problémák az ovisok esetében. Szintén gyakori eset a bátortalanság, az alacsony kudarctűrési szint, a nehéz kapcsolatteremtés, kihátrálás a versenyhelyzetekből.
Végül pedig nagyon fontos a gyermek orientációja. Mi iránt érdeklődik leginkább? Kíváncsi az idegen nyelv iránt, vagy örökmozgó, szeret sokat mozogni? Szeret otthon táncolni, de tánciskolába még nem íratnánk be? Ilyenkor szintén figyelembe vesszük a gyermekek érzéseit, mi az, amit ő szeretne? Mi az, amiben ő úgy érzi, hogy ki tudja magát fejezni?
Fontosnak tartom mind a gyermeknevelésben, mind a gyermekekkel való közös „munkában” azt, hogy mindig vegyük figyelembe a gyermekünk, gyermekek érzéseit. Ne erőltessük rá akaratunkat, mert azzal többet ártunk, mint amennyit használnánk.
Ha fejlesztésre járnátok
Egyre több gyermek igényli bizonyos fejlődési szakaszokban a mélyebb odafigyelést. Figyelem, koncentráció, kudarctűrési képesség, utasításkövetés, monotonitástűrés, finommotorika, nagymozgás… ijesztő szakszavak, de mit is takarnak valójában? Ha hisztizik, mert vesztett a játékban, az kisméretű hisztinél, amiből a figyelme gyorsan elterelhető, még egészséges. Leveti magát a földre és minden alkalommal hosszan, kitartóan, akár rombolva környezetét fejezi ki a veszteség érzetét? Ez már korántsem megszokott. Nem szeret rajzolni, színezni, gyurmázni, gyöngyöt fűzni? Lehet, hogy nem a türelmével van baj, hanem a kézizmokkal.
Keressetek egy szakpedagógust, és kérjetek egy részletesebb felmérést, vizsgálatot. Az ő tanácsai alapján induljatok el szakembert keresni, válasszatok olyat, aki szimpatikus gyermekednek.
Beszélgessünk el vele arról, hogy miért is járunk oda, mit fog ott csinálni, és annak milyen hatásai lesznek rá nézve. Mi a célja a foglalkozásoknak és hogy türelmesnek kell magával lennie.
Nem mindegy, hogy egyéni vagy csoportos fejlesztésre fog járni. Ez is gyakran próbára teheti a türelmét. Csoportos foglalkozás esetén akár 5-6 kisgyermek is ugrándozhat egyszerre a tornán; míg egyéni fejlesztés közben ő van a középpontban.
Fontos a fejlesztő tanár rendszeres visszajelzése. Ez nem több oldalas elemzéseket jelent, elegendő a gyermek rajza, kézműves munkája, az általa megoldott feladatlap pár perces átbeszélése. A többit Te úgyis látni fogod rajta.
Otthoni gyakorolni való. Vegyük komolyan a fejlesztőpedagógus kéréseit, és gyakoroljunk otthon is, ha esetleg azt kéri. Ha komolyan vesszük a kérést, a gyermeknek mutatunk jó példát, és ő is komolyan veszi majd az iskolában is a házi feladatot.
Szerző: Erdélyi Anita, a Csemeteliget Baba-mama és gyermekközpont vezetője és megálmodója; fejlesztő coach
