Zalka Csenge Virág főállású mesélő, mesegyűjtő és író. Mesés pályaválasztása van. Több mint 10 éve diplomás mesélő, s ha már elkezdte, igazán jól csinálja:
2006 óta járja a világot, és éli a nemzetközi mesemondók kalandos életét. Hagyományos történeteket, népmeséket és mítoszokat ad elő magyar, angol, és spanyol nyelven felnőtteknek, kamaszoknak és gyerekeknek egyaránt. Megjelent könyveinek száma lassan eléri a 10-es számkört, a Ribizli a világ végén elnyerte az Év gyermekkönyve díjat 2020-ban. |
- Gyönyörű a ruhád, úgy vonulsz benne, mint valamelyik meseszereplőd.
Nagyon örülök, hogy végre hordhatom a fellépőruháimat. Nagyon sokáig nem volt élő fellépésem, nem használtam őket, nagy élmény volt újra élőben mesét mondani.
- A járvány a mesemondásodra is hatott?
A mesemondás a járvány ideje alatt sem szünetelt, de a képernyőre szorult. Azt vettem észre magamon, hogy még a gesztusrendszerem is átalakult, nem tudtam a teljes testemmel mesélni, le kellett szűkíteni egy portré méretre magam.
Az segített, hogy a nyári táborokat megtartottuk a Világszép Alapítvánnyal. A táborokban sokat mesélek, reggel és este is van mese.
- Nagyon sokszor előkerül a neveddel kapcsolatban a Világszép Alapítvány. Mi az oka ennek a szoros kötődésnek?
Már 4 éve főállásban a Világszép Alapítványnál vagyok, mely idén 10 éves. A Wirtz házaspár, Ágnes és Albrecht alapította, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekért. Gyerekotthonokba járunk mesélni, nyaranta táboroztatunk, Paloznakon van egy Meseközpont táborunk. Én vagyok a Világszép Alapítvány mesemondó programjának a szakmai vezetője.
- Hogy kell elképzelni egy főállású mesélő-mesegyűjtő napját?
Nincs kötött napirendem. Főállásban vagyok az alapítványnál, ahol rengeteg feladat van, járok fellépni is, a könyvekhez tartozó promóciós kötöttségeim is vannak.
A napom reggelizés közben meseolvasással indul. Kevésbé húzom fel magam rajta mint a híreken. Van egy kihívás, amit 5 éve kezdtem, hogy minden országból elolvasok egy népmesegyűjteményt. 200 ország 200 népmesegyűjtemény, ezt végig is blogoltam, 5 év alatt értem végig rajta. Mesemondóként is rengeteget tanultam belőle, nagyon klassz volt.
Már menet közben látszott, hogy nagyon sok kultúra kimaradt. Politikai határok mentén haladtam, de nem olvastam pl. külön hawaii meséket, mert Hawaii az USA-hoz tartozik, vagy tibeti, grönlandi meséket.
- Akkor folytatod egy új nyomvonalon?
Igen, folytatom. A napi rutinom részévé vált a reggeli meseolvasás, most kisebbségi meséket olvasok. Ennek az első etapja a kínai kisebbségek, 55 hivatalosan bejegyzett kisebbségük van. Élnek olyan kisebb népcsoportok, akik a hivatalos politikában nem is szerepelnek. Nagyon szeretem a kínai meséket, mikor meséket kutattam, sokszor kiderült, hogy a legkedvesebb meséim Kínában élő kisebbségek meséi. Amit az európai könyvkiadásban összefoglalóan kínai mesékként adtak ki. Gyönyörű mesevilágokkal találkozom, lenyűgözően szépek a jao mesék; a daul meséknek sámánisztikus hagyományaik vannak. Beosztom, mennyit és mit szeretnék elolvasni, hogy blogolni is tudjak. Néha csinálom a moly.hu-n az Olvass minden nap népmesét! kihívást. Az emberek bejegyzéseit szívesen olvasgatom néha, milyen meseélményeik vannak.
A népmese hagyományosan felnőtt műfaj volt. Nagyon hamar ösztönösen belelazulnak az emberek, gyorsan átveszik a ritmust.
- Látsz különbséget, hogy a magyar emberek mennyit mesélnek? Mennyire fontos nekünk a népmese?
Szerintem nagyon szerencsések vagyunk, nálunk a népmese nagyon benne van a köztudatban. A 77 magyar népmese, a rajzfilmsorozat, Benedek Elek.. nekünk a népmese fontos.
Mikor a népmese gyűjtemény kihívást csináltam, meglepve tapasztaltam, hogy sok országnak nincsen népmese gyűjteménye. Budapesten bemegyek egy antikváriumba - nagyon szeretek antikváriumokban lógni - ott van néprajz polc, népmesegyűjtemények - ez ritkaság. Ellenben külföldön, hatalmas londoni antikváriumban például nem tudtak folklór szekciót mutatni.
Persze van görög mitológia a polcon, de olyan, hogy Angol népmesék, nincs. A History Press készített mostanában egy zseniális sorozatot, megyénként adnak ki angol népmese gyűjteményeket, mesemondókkal íratják a könyveket.
- Olvastam, hogy van a meséknek egy nagykönyve, ahol tipizálják a meséket.
Igen, ez az
Aarne-Thompson-Uther katalógus
, rengeteget használom. A Varjúherceg kötet úgy született, hogy nagyon szeretek változatokat találni ugyanazon népmesékre. Nekem a Hamupipőke nem igazán a kedvenc mesém, de találkoztam egy szicíliai verzióval, Datolyafácska címen került bele a válogatásba. Borzasztóan megtetszett. Az is egy Hamupipőke mese, de teljesen más hangulata van attól, ahogy a szicíliai mesemondó kiszínezte. A Varjúherceg is úgy született, hogy a megkerestem a számát egy mesének, és felsorolt a katalógus sok féle ugyanolyan típusú mesét országonként Törökországtól Angliáig, teljes bibliográfiával. Olyan meséket kerestem a Varjúherceghez, melyek hasonló típusúak, de váratlanul alakul az általunk ismert történet.
A motívumindex a másik ilyen fontos munkaeszköz. Stith Thompson amerikai mesekutató a mesemotívumokat számozta meg, nem az egész mesét. Például a mérgezett alma, gonosz mostoha, több ezer ilyen motívumszám van. Ha olyan meséket akarok keresni, melyben például gonosz mostoha van, akkor megkeresem ezt a motívumindexben és ott a bibliográfia hozzá. A néprajzosok minden új népmesegyűjteményben és kiadványban ezt jelölik is. A hátuljában található egy típusmutató és egy motívumindex. Ez kutatóként nagyon hasznos.
Mesemondóként egy külföldi, idegen mesénél, melyet nem ismerek ösztönösen annyira, mint egy magyar mesét, megnézek ugyanarra a mesére több verziót. Így elkezdek ráérezni, hogy mi az ami állandó, mi az, amit változtatnak, mik a rárakódott kulturális motívumok, mi a díszítés. Úgy formálom utána én is, hogy a fix pontokat tiszteletben tartva a nekem legjobban tetsző díszítéseket válogatom ki.
- Ha ma egy középiskolás MESEMONDÓ szakmát keresne, mit mondanál neki, merre induljon?
Én elvégeztem egy mesemondó mesterdiplomát Amerikában, Magyarországon nincs ilyen akkreditált képzés. Ez egy előadóművészeti műfaj, én egyetemre jártam mellette. Régész vagyok eredetileg, a régész szakot végeztem el az ELTE-n.
- Most is régészkedsz… csak más területen.
Ez így van, nem ment kárba semmi sem. Ahhoz képest, hogy egy percet sem dolgoztam régészként a diploma után, nagyon szerettem. Most is nagyon szeretem, be is szoktam öltözni történelmi viseletekbe, van római, szarmata vagy reneszánsz ruhám. Szeretem ezeket a történelmi meséléseket is. Bármiféle háttérrel lehet mesemondó valaki, nem kell hozzá színészi háttér.
A Mesemondók márpedig vannak című könyvem 2016-ban pont ezért jelent meg.
- a megkerülhetetlen…
Köszönöm! Valójában azért született, mert összeírtam mindazt, amit én szerettem volna tudni, mikor kezdő voltam. Rengeteg mesemondó segített, középkori céhes alapon, könyvekkel, mesékkel, tippekkel. Amit szájhagyomány útján a sok-sok mesemondótól megtanultam, ez a könyv ezt a tudást egy csomagban kézbe adja. Nem kell ezt főállásban csinálni, lehet könyvtáros, szülő, pedagógus, aki elkezdi.
Persze ilyenkor jön a szülői kérdés: - De meg lehet ebből élni édes kislányom? - Igen. Bármilyen szabadúszó előadóművészi tevékenységből meg lehet-e élni, de az mindig sok dolog függvénye, rajtunk áll. Azt szoktam erre mondani, hogy van egy barátnőm, aki hivatásos sellő, és ő is megél belőle. A mesemondás ahhoz képest…
- Ez a beszélgetés már akkor hangzott el, mikor a régészeti diplomád már megvolt?
Közben. Másodéves régészként döntöttem a mesemondás mellett. A régészetet sem könnyen vették. Édesanyám angol- spanyol szakos gimnáziumi tanár, édesapám IT menedzser és mellette bluesgitáros. Volt egy nagyon támogató családi hátterem, és ez nagyon fontos.
Az egyik pozitív hozadéka volt a járványnak, hogy nagyon sok képzés, workshop és tananyag online elérhető lett. Mióta itthon élek, nehezebben férek hozzá a mesemondó tanfolyamokhoz, shopokhoz. Én is tartottam előadásokat, folyamatosan képzem magam és bővítem a repertoáromat.
- Hogyan gyűjtöd a meséidet? Bartók és Kodály óta nagyon átalakult a világ…
Szájhagyományból nem nagyon gyűjtök, csak a saját nagyszüleimtől. Nagyon sok mesét tud nagypapám, és sok családi történetet, visszaemlékezéseket is felveszek. Rengeteg mesét olvasok napi szinten. Azokat keresem, ami úgy megragad, rögtön belém ül a késztetés, hogy ezt el akarom én is mesélni. A Ribizli a világ végén (az Év gyerekkönyve díj nyertese 2020-ban - a szerk.) nagyon sok szövege a Néprajzi Múzeum archívumából származott, nagy része még magyarul sem volt soha publikálva. Az archívumok, levéltárak, adattárak ma már online is elérhetőek.
Van mikor témához keresek, mint a Széltestvér és Napkelte, mely a Világszép Alapítványos könyvem, ott rendhagyó családokról kerestem népmeséket. Például ’kedves mostoha’ a kulcskifejezés, és akkor elkezdek kedves mostohás meséket keresni, találok valamit, lenyomozom, kikeresem könyvtárból, a külföldi mesélők küldenek meséket, keresek más verziókat rá, összehasonlítom a változatokat, kiválasztom azt ami tetszik, és az beépül a repertoáromba.
- És a külföldi meséknél? Láttam, hogy 150-200 éves népmesei gyűjtemény is meg van jelölve forrásként.
Sok anyag, ami köztulajdonban van, már fent van online. Az Archive.org, HathiTrust, JSTOR online kereshető archívumok. Ami 1940 előtt megjelent művek köztulajdonba esnek, elévült a szerzői jog. Ezeket a Google elkezdte kampányszerűen digitalizálni. Magyar gyűjtemények is vannak fent digitalizáltan, külföldi könyvtárak példányai. És van ez a szakadék 1940 és 2000 között, ami nincs köztulajdonban, nincs digitalizálva. Akkor minden követ megmozgatok: megkeresem az amerikai ismerősöket, könyvtárközi kölcsönzéssel kutatom fel. Láttam például a GoogleBooks-ban, hogy van egy ilyen könyv, akkor az egyik amerikai barátom megkértem, hogy nézze meg az archívumban, de neki nincs hozzáférése, de a koreai barátjának volt hozzáférése, és így Amerikán és Koreán keresztül jutott el a török mese a magyar könyvbe.
- Lenyűgöző. Ehhez nagy kíváncsiság és kitartás kell. Mégsem véletlen az a régészet.
Nem, én a régészetre is a történetek miatt mentem. Imádtam olvasni Móra Ferenc Utazás a földalatti Magyarországon című könyvét. Móra humorát nagyon csípem, ő régészként is dolgozott, írt egy novelláskötetet azokról az ásatásokról, ahol dolgozott. Én ezt kamaszként olvastam, és már akkor is azok a történetek érdekeltek, hogy milyen történetet raksz össze a leletekből. A régészet is a történetmesélésről szól, kézzelfogható formában.
ADL - Debrecenimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges