Pszichológiai értelemben az első év tekinthető a gyermekágy időszakának, ami fontos abban hogy az anya bele tanuljon az új szerepébe, elgyászolja az elveszített várandósságot, feldolgozza a szülés élményét és erősítse kapcsolatát gyermekével.
A gondozási teendők és a babával való foglalatosságok során az anya megtanulja a gyermek jelzéseit észrevenni, értelmezni és annak megfelelően reagálni. Az anya és a baba egymásra hangolódása fokozatosan alakul ki, az anya gyermek viselkedésére érzelmileg és hangulatilag is reagál, lehetővé téve a gyermek és önmaga számára is az átélt helyzetek értelmezését. Az anya megfelelő érzelmi ráhangolódása és illeszkedése segíti a baba önszabályozásának kialakulását, az anya és a baba számára elfogadható alvási evési sírás- nyugalmi ritmus létrejöttét. A korai időszak nehézségei könnyen megingatják a szülői érzés biztonságát, egész család életét megterhelik érzelmileg sokszor fizikailag is. Mindez a szülő gyerek kapcsolat konfliktusossá válásához, megromlásához vezethet. A nem kezelt zavarok negatívan hatnak a gyermek későbbi pszichés fejlődésére életkoronként más - más tünetet, problémát okozva.
A születést követő első év jelentősége, feladatai
A párból családdá válás folyamata
A kórházból hazatérő anya jó esetben érzelmi és fizikai támogatást kap családja részéről, de néhány hét elteltével szembe kell néznie azzal, hogy egyedül marad a babával és az érte vállalt felelősséggel, bizonytalanság érzéssel és szorongással. A párból családdá válás folyamata már a várandósság időszakában elindul, de a baba születésével találkoznak az újdonsült szülők a realitással. Az addigi elképzelések elvárások - önmagunkkal párunkkal, mint szülővel és a gyermekünkkel kapcsolatosan - valósághoz való igazítása komoly belső munkát igénylő folyamat. A baba ellátása, a család megélhetésének és működésének biztosítása új kihívások elé állítja mind az anyát, mind az apát.
A gyermek igényeinek szükségleteinek kielégítése mellett a háztartási teendők és a párkapcsolat fenntartása, ápolása és az új szerepek (szülői nagyszülői) működtetése központi jelentőségű a család számára. Ez a változás minden segítség mellett is válságos időszak az anya az apa életében, az új egyensúly megtalálása időt igényel. A feladatok és felelősség megosztása, a szülőpár egymással való jó kapcsolata, a tágabb család támogatása fontos védőfaktor ebben az időszakban.
A szülés élményének feldolgozása, a veszteségek elgyászolása
Hasonlóan fontos lélektani feladat nők szülés élményének feldolgozása és a várandósság elmúltával megélt veszteségek meggyászolása.
A baba megérkezése feletti öröm mellett sok nő számára nehézséget jelent a gyász, a veszteségélmény megjelenése. A felhőtlen boldogság vágya és elvárása miatt az egyébként normálisan jelentkező gyászmunka ijesztő lehet az újdonsült anya számára.
Mi mindent veszítünk el a baba születése által?
- a várandósság különleges élményét, a babával való belső kapcsolatot, az együttlét élményét;
- a várandóssággal járó fokozott, kiemelt figyelmet, ami sokszor kizárólagosan a babára irányul szülés után;
- a kényelmi zóna elvesztése hétköznapokban és a párkapcsolatban - a babához igazítottan tudjuk kielégíteni saját szükségleteinket, igényeinket;
- a megszokott napirend felborul, átalakul;
- a privát idő fogalma megszűnhet;
- a szexualitás és intimitás átalakul;
- a vitalitás, az általános erőnlét csökken – a szülés fizikai igénybevétele, az alvási szokások átalakulása, a pihenési regenerálódási idő csökkenése miatt;
- anyagi veszteség (gyed, gyes, gyet, egykeresős család).
A fenti veszteségek általában halmozottan fordulnak elő, hangulatingadozást, a gyász érzelmi reakcióit (sokk- harag- elutasítás- szomorúság- elfogadás) vonzva maguk után. A veszteség feldolgozását nehezíti ha szülés traumatikus volt, másképp alakult, mint ahogyan azt az anya várta, komplikációk merültek fel, veszélyben érezte maga vagy a babája életét.
A szülésélmény feldolgozása
A szülés, mint élmény nagyon intenzív, megismételhetetlen, ami pozitív élményként is igényli a feldolgozást. Negatív szülésélmény esetén fontos a külső segítség -pszichológus- igénybevétele, különösen ha az anyánál megjelennek a poszttraumás stressz zavar tünetei.
A szülés eseményének és az ezekhez társuló érzéseknek a leírása, az átéltekről való beszélgetés önmagában segítő hatású lehet. A szülésben rejlő fejlődési lehetőség megtalálása, az élmény bekapcsolása személyes élettörténetünkbe gyógyító hatású lehet.
A nehéz szülés, a traumatikus szülésélmény a szülés utáni depresszió rizikótényezője is lehet.
A születés a baba számára is magában hordozza a veszteségélményt, a gyász szakaszait és az átéltek feldolgozásának fontosságát különösen nehéz szülés esetén. A biztonságot és védelmet adó anyaméh elhagyása fájdalmas és veszteséggel terhelt élmény. Az addigi létforma teljes átalakulása, a testi folyamatok működtetése, a környezet megváltozott sajátosságai komoly alkalmazkodást követelnek az újszülöttől. Az élet első 3 hónapja csecsemő számára a fenti kettős feladat (gyászolás és alkalmazkodás) megvalósítását adja, ami sok sírással és intenzív egész testre kiterjedő érzetekkel jár a baba számára. A szülők megértése, együttérzése a baba igényeire szükségleteire való ráhangolódás átsegíti a csecsemőt ezen a nehéz szakaszon.
Az anya és a gyermek érzelmi hangolódása, illeszkedése
Az anya és a magzat között már a megszületést megelőzően van kapcsolat, amely megszületés után folytatódik, erősödik. Az anya és a baba között kölcsönös szabályozási folyamatok indulnak és fejlődnek, amely során megtörténik a szociális - társas és érzelmi - affektív csere folyamatok szabályozása. Az anya képessé válik a gyerek negatív állapotait egyensúlyba hozni, ezáltal a baba önszabályozási folyamatait kialakítani. A megszületéstől két- három hónapos korig az etetés altatás megnyugtatás a szabályzás központi témája. Az anya ennek során a gyerek viselkedéséből következtet annak érzelmi állapotára, értelmezi ezeket a jelzéseket és saját értelmezésének megfelelően reagál azokra. Ennek során a baba átélheti azt, hogy megszabadul kínzó érzéseitől (éhség fáradtság nyugtalanság) és egyben értelmezést kap ezekhez az anya által. Minél pontosabb az anya ráérzése a gyerek szükségleteire, annál könnyebbé válik a gyermeknek is saját érzései azonosítása. Az anya saját viselkedésével szabályozza a babáját és így segíti őt az önszabályozás kialakításában. Az anya lecsendesíti a baba számára a sokkoló és értelmetlen ingeráradatot, amíg az kifejleszti magában az élmények rendezésének képességét és az önszabályozást. (Spitz) Például a baba sír, anya látva kereső mozdulatait sírását éhségként értelmezi, erre reagál: „jól van itt van anya...mindjárt ehetünk.... éhes vagy” Ezáltal megnyugtat, csillapít, ugyanakkor értelmet ad az érzéseknek. Ennek során a gyermekek számára feldolgozhatatlan és tolerálhatatlan érzelmi állapotokat átveszi és egyben átdolgozva, megszelídítve adja vissza, amivel a csecsemő már könnyebben boldogul. Minél pontosabban képes az anya érzékelni a gyerek szükségleteit, annál könnyebb a baba számára saját belső érzetek érzések azonosítása és ezáltal a kontroll kialakítása ezek felett. Az anya amikor a baba érzelmi állapotait csillapítani, oldani akarja szándékosan „alá hangol” a megnyugtatás érdekében például lassúbb, elnyújtott beszéddel, ringatással. Amikor a csecsemő aktivitását fokozni akarja például intenzívebb hanggal arc játékkal szándékosan „fölé hangol”.Az anyai tükrözés során a baba megtanulja látni magát és a számára fontos Másikat. (Winnicott)
Amikor az anya és a baba illeszkedése nem megfelelő, az anya nem képes ráhangolódni a baba érzéseire, szükségleteire. Ilyenkor a csecsemő nem tudja az anya reakcióit magára vonatkoztatni, vagy téves következtetésekhez jut és nem tudja kontrollálni ezeket az érzéseket. Például minden feszültség, sírás éhségként értelmeződik, az anya mindig etetéssel reagál a baba sírására. A baba nem tanulja meg felismerni és szabályozni saját éhségérzetét.
Mindez az anya és a gyermek számára komoly nehézség és nehezíti kettejük kapcsolatának alakulását. Az anya a baba nehéz megnyugtathatóságát, sírását, önszabályozási nehézségeit (rosszul eszik, rosszul alszik) saját kudarcként vagy a gyerek direkt rosszaságaként éli meg, ami további illeszkedési nehézségeket jelenthet.
Az első életévekben az anya gyermek kapcsolatnak mások a színterei:
- 2 - 3 hónapos korig még az evés altatás megnyugtatás a központi téma,
- 3 - 6 hónap között a tárgyi világ felfedezése a tárgyakkal való játék,
- 9 - 18 hó között a kapcsolati közelség távolság szabályozása,
- 18 – 36 hó között a szobatisztaság megtanulása, a beszédfejlődés és a játék szimbolikussá válása (Stern)
Az édesanya ráhangolódása, válaszkészsége sok tényezőtől függ, akár a múltbeli akár aktuális nehézségeket tekintjük:
- gyermekkori élményei saját anyja kapcsán
- aktuális lelkiállapot, érzelmi stabilitás
- a szülők és a gyermek temperamentumának összeillése
- társas támogatottság
- adott kultúra jellemzői, szokások, normák, elvárások.
A kötődés kialakulása, jelentősége
A másik személlyel való közelség keresését és fenntartását nevezik kötődésnek, amelyhez a csecsemő veleszületett viselkedés mintázatokkal rendelkezik (szopás mosoly sírás csimpaszkodás követés). Az anya ezekre a jelzésekre reagálva ösztönösen érzékelheti a gyerek szükségleteit és ezáltal kölcsönösen egymásra hangolódnak.(Bowlby)
Az anya az elsődleges kötődési személy, hiszen a legtöbb gondozás, figyelem tőle érkezik a gyermekhez és közöttük alakul ki a legintenzívebb szeretetkapcsolat. Az apával és más rokonokkal alakulnak másodlagos kötődések. Ezek fokozatosan bővülnek az életkor előrehaladtával más fontos személyekkel például óvónő barátok. A kötődés biztonságos hátteret ad a gyermek számára, stresszhelyzetben intenzívebbé válik, sok esetben a kötődési személy jelenléte is elég a feszültség, szorongás oldásához.
A kötődés minősége szerint különböző kötődési mintázatokat írtak le, amit az úgynevezett „idegen helyzet” kísérletben vizsgáltak. Azt figyelték, hogy a gyerekek hogyan reagálnak az idegenekre, amikor az anyukkal vannak, amikor egyedül hagyják őket és amikor újra találkoznak az anyjukkal. A gyerekek viselkedése alapján az anya visszatérésére adott reakciókat figyelembe véve állapították meg a kötődési típusokat.
Biztonságosan kötődő gyermek az anya jelenlétében nyugodtan játszik, felderíti a környezetét. Ha az anya elmegy nyugtalanná válik, ha visszatér keresi a közelségét, hamar megnyugtatja az anya jelenléte. Az anya gyöngéden és azonnal reagál a gyerek jelzéseire, jól érzi magát a vele való együttlétben.
Bizonytalan elkerülő kötődésű gyermek nem keresi az anya közelségét, nem kér segítséget, nem mutatja ki az érzelmeit. Mindez álfüggetlenség, hiszen abból ered, hogy a gyerek megtanulta, hogy az anya figyelmen kívül hagyja jelzéseit vagy nem gyerek igényeihez igazodva reagál. Az anya kevés örömöt talál gyermeke közelségében, néha szó szerint ellöki magától őt. Szeparációs (elválási) helyzetekben ezek a gyerekek nagyon zaklatottak, gyakran agregresszívek az anyával.
Bizonytalan ambivalens kötődésű gyermek impulzív, szorongó, állandóan kifele figyelő. Egyszerre jellemző, hogy keresi az anya közelségét és az, hogy nem képes megnyugodni tőle, általa. Az anya többnyire kiszámíthatatlan, következetlen a gyerek jelzéseire adott reakcióiban, ami összezavarja a gyerek saját ritmusát. Kevés örömöt talál a gyermek nevelésben, úgy érzi rengeteg energiáját adja bele.
A bizonytalan kötődés alacsony önbecsüléssel csökkent motiválhatósággal, a társas alkalmazkodás zavarával és csökkent veszélyérzettel jár együtt a gyermekkorban. Felnőttkorban a gyerekkori kötődési mintázatok tartósan fennmaradnak, túlmutatnak a szülő gyerek kapcsolaton. Bejósolhatóvá teszik minden társkapcsolat és a párkapcsolat minőségét, a saját gyermekekkel kialakított kötődési mintázat sajátosságait.
A fentiekben vázolt tényezők gyermek születését követő első év legfőbb pszichés mozzanatai, feladatai, a normál fejlődés velejárói. Nem kis kihívást jelentenek a szülők számára és komoly fejlődési utat adnak a csecsemőnek, A gyermek születése és az ezt követő időszak megmutatja a nehézségeinket, erőforrásainkat, jól tükrözi személyiségünk és párkapcsolatunk érettségét, stabilitását.
A kötődési zavarairól, a csecsemő önszabályozásának problémáiról, a nehéz szülés - nehéz születés következményeiről, anya pszichés problémáiról egy másik írás szól majd.
Irodalom
Éva Hédervári-Heller: A csecsemő konzultáció és terápia Animula, 2008.
Göbel Orsolya: Csupa szépeket tudok varázsolni L'Harmattan Kiadó, 2012.
Debra Pascali- Bonaro, Elizabeth Davis: Orgazmikus szülés Jaffa kiadó, 2011.
Ferenczi Beáta
Klinikai gyermek szakpszichológus-családterapeuta-dúla
http://pszichologus-dula-debrecen.blogspot.hu
06 30 833 5562
