Jelenlegi hely

Így vészeltük át az óvodaváltást

Minden kezdet nehéz. Főleg egy 3 éves kisgyermeknek megszokni az óvodai környezetet. Még nehezebb döntés, ha a család élethelyzete, vagy más problémák miatt év közben kell óvodát váltani. Szülőként mindig a legjobbat akarjuk a gyermekünknek, de vannak olyan helyzetek, amikor a család egyéb érdekeit is szem előtt kell tartani.

Amikor megtudtam, hogy lenne hely a kislányomnak a lakóhelyünkhöz közelebbi óvodában, elgondolkolkoztam. Napokig bújtam az interneten a gyerekneveléssel kapcsolatos oldalakat, de kevés használható  tippet találtam. A legtöbb esetben nem ajánlották a váltást. A környezetemben is inkább csoport cserék, és nem intézmény váltások történtek. Az érintett gyerekek sokáig emlegették a régi csoportjukat, többek közülük hónapokig nehezen fogadták az új helyzetet. 

Kérdés, kérdés és még több kérdés

Óvodaváltáskor óhatatlanul záporoznak a kérdések az ember fejében: Szeretni fogja a gyerek az új ovit? Lesznek barátai? Milyenek lesznek az új óvó nénik?

Nehezíti a döntést, hogy ezekre a kérdésekre csak később kapunk választ, az új intézmény kiválasztásával még nem dőlhetünk nyugodtan hátra.

További dilemmák: Melyik óvodát válasszuk? Azt, amelyik a gyermekünknek vagy azt, amelyik nekünk tetszik? Az ovikat kisgyermekkel együtt látogassuk, vagy inkább egyedül?

Szerintem nincs jó vagy rossz megoldás, de talán szerencsésebb, ha a szülőként előszűrést végzünk, felderítjük a terepet és már csak a nekünk legjobban tetsző egy vagy két intézményt mutatjuk be gyerkőcnek.

Halogatás helyett nagy levegő és...

Kislányommal 3,5 évesen váltottunk óvodát, ami engem sokkal jobban megviselt, mint őt. Családunkban a váltást az ésszerűség indokolta: kistestvér született, az előző ovi távolabb volt, nem volt udvara, körülményes volt az utazás. Az új ovi ezzel szemben a közelben van, nagy kerttel rendelkezik, szemben az ismerős játszótérrel, ahol a gyerekek még délután is tudnak együtt játszani.

Nagy levegőt vettünk, decemberben még a régi helyen, januárban már az új helyen kezdtünk.

Szülőként a végső döntést sokáig halogattam, hiszen a kislányom már megszerette a régi helyet, az új még ismeretlen közeg volt. Emlékszem, milyen nehezen írtam meg az áthelyezési kérelmet...

A váltás sajnos, az egész karácsonyra rányomta a bélyegét, a csoportban rendezett jó hangulatú karácsonyi kézműves foglalkozásra is. Nem volt egyszerű mosolygósan búcsút inteni, s közben nézni ahogy kislányom lelkesen beszélget a gyerekekkel, jól érzi magát.

A szeptemberi intézmény váltás viszont szerencsésebb lehet. Így a két ovi közötti nyár megfelelő idő lehet arra, hogy fakuljanak az emlékek. Aki a karácsony utáni januári kezdetre időziti a váltást, annak tehát azt tudom mondani, hogy ebből a szempontból a téli váltás mindig kicsit gyorsabb és talán túl hirtelen alkalmazkodást kíván meg a gyerekektől.

Nézzük a dolgok jó oldalát!

Sebaj, januártól új barátnők, új kis barátok várnak! - Ilyen és ehhez hasonló bátorító mondatok közepette látogattuk meg az új - számunkra még ismeretlen - ovit. Az óvó néni szimpatikus volt és a gyermekek is. Nagyon tetszett mindkettőnknek, hogy kisállatok is voltak az oviban elhelyezve. Kislányomnak egyébként tetszett a hely, nem tiltakozott, amikor felvetettem neki lehetséges, hogy ez lesz az új ovija.

Volt azonban egy-két este amikor sírva mondta, hogy nem akar másik helyre járni. Anyai szívem ilyenkor persze nagyot dobbant, már-már vissza is forgattam volna az idő kerekét...de végül átvészeltük ezt is.

Eleinte úgy gondoltam néha még visszalátogatunk a régi helyre, találkozunk a volt csoporttársakkal. Ez nem valósult meg végül, sőt a lányom nem is búcsúzott el a csoportból senkitől sem. December utolsó oviban töltött délutánján csendben kipakoltunk a szekrényből. Nem beszéltünk róla, hogy többet oda nem megyünk.

Karácsonykor viszont sokat beszéltünk arról, hogy új oviba fog majd járni. Januárban reggelente többször is oda mentünk az ovihoz, néztük, hogyan érkeznek a gyerekek kerékpárral, rollerrel. Átöleltem, és odasúgtam:  "milyen jó lesz, ezután mi is sétálunk vagy kerekezünk reggelente".

A környezet csak félig volt új, hiszen az ovit és a környékét már jól ismertük eddig kívülről. A kezdet nem ment könnyen, a gyakorlatban akadtak nehézségek. Kislányommal januárban mentünk új oviba, a papírok azonban még a régi helyen voltak. Az első napokban szerencsére az időjárás és a környezet is segítségünkre volt (első nap esett a hó). Reggel hóval játszottunk, közösen meglátogattuk a madarakat, halakat.

Miközben kislányom megkedvelte az új környezetet, óvó néniket, csoporttársakat, én sokat emésztettem magam, azon, hogy jól döntöttem-e? Majd amikor láttam, hogy a nap végén boldogan szaladt hozzám, mutatta a kis hópelyheket, amiket aznap kapott, elmondta, hogy megdicsérték ebédnél, nyugodtabb lettem. És összességében - a kezdeti kellemetlenségektől eltekintve - 3-4 hét után kislányom kezdte jól érezni magát az új helyen, megfelelően alkalmazkodott az új környezethez.

A legrosszabb a váltás előtti egy hónap volt, amikor még a másik intézménybe jártunk, de már tudtam, hogy eljövünk. A régi hatása alatt nehéz volt elmagyarázni egy kisgyermeknek, milyen jó is lesz majd a másik is. Vagy egyáltalán milyen is lesz?

Azóta már közel 2 év telt el, kislányom nagyon szereti az ovit, sok barátja van. Néha még eszébe jut a régi csoportja, de a társai nevére már nem nagyon emlékszik. Most viszont az egyik barátnője hagyja el a csoportot. Sokáig gondolkodtam, hogy elmondjam-e a lányomnak, aztán végül beavattam. Jól fogadta, megértette, hogy költözködés miatt kis barátnője máshol folytatja az életét. Persze tudom jól, hogy erre a kérdésre még részletesen vissza kell térnünk párszor, főképp akkor, ha egyszer csak majd a barátnő nélkül vesz részt hétről-hétre a délutáni foglalkozásokon...

Hannamami
- Budapestimami - 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Minden gyereknek jár a mese

Minden gyereknek jár a mese

...a lét nagy kérdéseire sokszor találhatunk válaszokat gyógyító, segítő, terápiás mesékben is. A mese tehát nagyon fontos szerepet játszik az életünkben: adjuk meg a módját a gyerekkori mesélésnek és engedjük, hogy felnőttként is elkísérjen bennünket a varázsa, ameddig csak lehet. Pszichológus szakértő gyűjti csokorba gondolatait arról, hogy miért meséljünk, mikor milyen mesére lehet szüksége a gyerekeknek, oviskortól kamaszkorig egyaránt.
Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Gyorsan változó világunkban, ahol a gyerekekre nap mint nap számos kihívás vár és könnyen elfoghatja őket a bizonytalanság érzése, az önbizalom az egyik legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat.
Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Itt a tavasz, vele együtt az egyre több időt is töltünk a szabadban.  Szülőként komoly kihívás, hogy a kamasz gyerkőcök is valóban élvezzék a kinti tartózkodást, és ne állandóan a mobiljukat akarják nyomogatni.
Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Az alvás kulcsfontosságú a test-lelki egészségünk szempontjából. Mégis sokan úgy vélik, hogy nincs szükségük túl sok alvásra.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére