Jelenlegi hely

Segítség, megkaptuk az értesítőt!

Nem, most nem azokhoz szólok, akiknek tökéletes gyerekük, gyerekeik vannak. Sokkal inkább azokhoz, akiknek a maguk tökéletlenségében gyönyörű és imádni való kölkeik vannak. Azokhoz, akik úgy érzik, néha falra másznak a csemetéktől, és azokhoz is, akik most, hogy megvan a félévi bizi, kissé tanácstalanul állnak, széttárt karokkal. Most mi a… csináljak ezzel a gyerekkel?

Mert már nincs mitől eltiltani, mert szerencsétlen alig csinál valamit. Nem tévézik, mert estig edzés van. Nem játszik, mert a lelkem már kinőtt a legó korszakból. Viszont folyton nyomkodja a telefont, de azt mégsem vehetem el tőle, mert ugye azon érném el, ha éppen rám tör az anyai aggodalom. Már, ha felveszi… vagy, ha nem beszél mással. Vagy lecserélem valami régi vacak tarcsi telefonra… csak, hogy megtudja mi a magyarok Istene…komolyan… fel tudnék robbanni. 

Itt áll, és néz kétségbeesetten… azért jó, hogy haza mert jönni, annyira azért nem vagyok gáz, hogy megszökjön egy hülye hármas miatt… év végére kijavítja… mert ha nem, hát én nem tudom mit csinálok vele… élete végéig büntetésben lesz… vagy legalább 18 éves koráig… vagy 20… igen, az sok egyéb problémától is megóvna…

Mi lesz ebből a gyerekből? Bolti eladó vagy biztonsági őr? Marha jó lesz… bár az én általános iskolai ofőm is folyton azt mondta, ennyi utcaseprőre nincs szükség az országban… mégis lett belőlem valaki… belőle is lesz… remélem… ajánlom neki, mert… brrr… fel tudnék robbanni…

Majd tanulok én vele, bár eddig jól titkoltam, mennyire utálom én is a matekot és a fizikát… hatodikban elvesztettem a fonalat és úgy tűnik soha többé nem is találom meg… de majd felkészülök.. vagy rosszul leszek… a fizika könyv látványától biztosan… egyébként meg mi az, hogy nem érti? Én ülök ott az órán? Akkor én is érteném, de mikor tanultam már én ezt… akkor tudtam, most már… na, jó lehet, hogy nem is annyira… de neki tudni kell, és punk-tum… Majd megoldom, nem lehet az annyira bonyolult… remélem...

Itt áll a könnyes szemével és meg is sajnálom a végén, mert hát azért annyira igyekszik…kivéve amikor nem. Amikor tanulás helyett rajzolgat, vagy rajta kapom a fülében azzal a bigyóval, és kiderül, hogy tanulás címen zenét hallgat. Vagy nézegeti magát a tükörben. A legnagyobb tévedés egy kamasz szobájába tükröt tenni… vagy bármit, mert minden elvonja a figyelmét. Komolyan egy üres cella is megtenné, akkor talán tudna koncentrálni. Na, jó nem… komfortos legyen a büdös kölkének… meg hát a XXI. században vagyunk… csak ne lenne a sok kütyü… mert tényleg tojik az egész tanulás témára.

De ajánlom neki, hogy összeszedje magát, mert nem tudom, mit csinálok vele. Tényleg ez a baj: fogalmam sincs, mit csináljak vele…mert azért jó gyerek és örülök, hogy olyan, amilyen, csak ez a kamaszság… na ezt nehezen fogom kibírni…

Na, jó, nem is lett annyira szörnyű a bizonyítvány…. a Kis Julcsinak se lett jobb, pedig… Ja, persze, persze nem érdekel más gyerek, de akkor is… kamaszodik, ennyi… majd a sarkára lépek, mert azért ez tűrhetetlen. Sokkal okosabb ez a gyerek ennél…na, majd év végére…

Szerző: Budácsik Éva, édesanya, tanító,
Fotó: Pixabay
Forrás: Budapestimami