Jelenlegi hely

Kitört a vakáció!

Minden évben eljön a pillanat, amikor hivatalosan is elkezdődik a nyári szünet. Túl vagyunk az év végi témazárókon, a hegedű záró koncerten, a kamarazenei fesztiválon, a néptánc bemutatón, az osztálykiránduláson, az iskolai gálán, kihevertük a bizonyítvány okozta sokkot, „majd jövőre kijavítod!” felkiáltással belevetjük magunkat a nyár örömeibe.

De mit csináljunk azokon a napokon, amikor éppen nincsen tábor, a nagymamák nem érnek rá, a közös családi nyaralás pedig csak tervben van? A gyermekeimre szakadt szabadságban hogyan találja meg medrét és folyásirányát a könnyed semmittevés? Úgyis otthon dolgozom, majd elfoglalják magunkat valamilyen hasznos dologgal, elég nagyok már, feltételezem. A helyzetet nehezíti, hogy a szomszédban építkeznek, így kellemesebb helyet is el tudok képzelni nyáron, mint a társasház 4. emeletét 35 fokban.

Miután átfutottam a maileket, elkezdem írni a cikket. Lássuk csak, a mai témánk a munka-magánélet összehangolása gyakorlati szempontból. „Anya, Öcsi megevett egy csomag rágót!” – szakította félbe gondolataimat egy hang a szobából. Hol van már az az idő, amikor elsőszülöttem egyéves korában a cipős dobozban talált átlátszó golyócskákat evett, és remegő kézzel hívtam a toxikológiát, hogy ez mennyire mérgező? Túléli? Most csak annyit válaszolok nyugodt hangon: „Igyál rá vizet!”

Vissza a témánkhoz. Tehát nagyon fontos a hatékony időgazdálkodás és a napirend, írjunk tervet, amit következetesen betartunk. „Anya, Öcsi vízipisztolyozik a teraszon!” Jaj, a szomszéd nénit ismerve nem fog örülni, hogy hideg zuhanyt kapnak a féltve őrzött rózsái. Miután új célt találunk a vízipisztolynak, leülök a gép elé. „Anya, Zsófika megette a csokimat!” De az az enyém, de nem, de ő kezdte, de… A jogviták rendezése és a romok eltakarítása után folytatom.

Ne hagyjuk magunkat eltéríteni a kitűzött céljainktól. (Nem hagyjuk!) „Anya, mikor megyünk kalandparkba? Megígérted, hogy a szünetben elmegyünk!” Persze, hogy elmegyünk, de a szünetből még 69,5 nap van hátra. (Itthon is elég kalandos az élet.)

Az „énidő” jelentősége: szakítsunk magunkra is időt, ami kikapcsol, ellazít és elmélyít. Tényleg az (lenne), mikor voltam utoljára jógán? Melyik regényt is kezdtem el olvasni januárban? „Anya, Öcsi fogkrémmel rajzol a falra!” Kirohanok, megkönnyebbülten látom, hogy a fürdőszobában, lemosom a csempét. Kreatív a gyerek, de ennyire?!

Belátom, hogy a hegedülés/zongorázás, a kötelező olvasmány, a rejtvényfejtés, a rajzolás és a társasjáték nem elég izgalmas és inspiráló nekik, inkább a filmek és a számítógépes játékok iránt vonzódnak. Ők már az Alfa-generáció! De mi lesz tévézés ártalmas hatásaival, amit a képzeletvilágukra  és az egészségükre gyakorol? Egy-két óra belefér, nyugtatom magam.

 „Anya, ehetek jégkrémet?” Igen, de majd ebéd után, amikor elindulunk a Margitszigetre (ha elkészül addig a cikk, teszem hozzá magamban). „De most akarom!” Úgy tűnik, a késleltetett szükségletkielégítés még nem működik tökéletesen ebben a korban. Leülök, összeszedem elterelt gondolataimat és haladok a munkával.

„Mi lesz az ebéd?” – kérdezik. Ránézek az órára, már 14 óra! Az idő múlását jelzik a konyhában talált üres kekszes zacskók és az üres Túró Rudis papírok. Főzni már nincs idő, de tegnapról maradt főzelék, azt megesszük.

Igazából nem ismerek olyan anyát, aki a gyerekei mellett jól tud dolgozni otthon, de hallottam róla, hogy létezik. Vajon hogyan csinálja? És mennyire hatékonyan?

 „Anya, mikor megyünk nyaralni?” Inkább az a kérdés, hogy mikor kezdődik végre az iskola.
Mint annyi mindennek az életben, a vakációnak is kétszer örülünk: amikor elkezdődik, és amikor véget ér.

Halász Kinga, Budapestimami

Hozzászólások

Dettó:)