Jelenlegi hely

Beszédes szülői mintáink

Hiába élünk önálló felnőtt életet, a szülőktől hozott minták sok esetben befolyásolják az életünket. Hogyan viselkedünk konfliktushelyzetben? Ki tudjuk-e fejezni az érzelmeinket? A szüleinknek milyen hatása van a párkapcsolatunkra? Milyen gyereknevelési elveket vallunk? Hogy működünk az emberi kapcsolatainkban? Ezek mind-mind az otthonról hozott minták alapján formálódnak. Nézzünk néhány életből vett példát!

1. Csak apád meg ne tudja!

A szüleinktől megtanult kommunikációs mintákat sokszor észrevétlenül követjük. Ha sokszor halljuk otthon, hogy "Csak apád meg ne tudja, mennyibe került az új cipő!", akkor jó eséllyel a konfliktuskerülő magatartás felé mozdulunk. Nem állunk bele a vitába, inkább az elhallgatás, a passzivitás, az eltitkolás lesz a stratégiánk. 

2. Ezt is nekem kell megcsinálni!

A mártír beütés is sokunknak ismerős lehet. A sok "bezzeg", "már megint csak én", "ez is rám maradt" kezdetű mondatok, ami sajnos szintén igen könnyen eltanulhatók. Az állandó panaszkodás annak is fárasztó, aki mondja, hát még a körmyezetnek, aki hallgatja. 

3. Három éve nyáron is az volt, hogy...!

A kritikus visszajelzés sok esetben nem építő, hanem ellenkezőleg rettentően romboló tud lenni. Főleg ha sértő szándékkal, a régi dolgok felemlegetésével fűszerezzük. A kriktikai él, az általánosítás a másik személyével kapcsolatban - "te mindig...", "te soha..." - szintén a szüleinktől bevésődött rossz magatartási minta lehet. 

2017. március 20. 18.00-20.30 - Mindfulness és szüleink hatása a párkapcsolatainkra

Orvos-Tóth Noémi előadása - Szüleink hatása a párkapcsolatainkra
Életünk legérzékenyebb terepe a párkapcsolatunk. Bár nagyon igyekszünk, hogy jól válasszunk, mégis rendre csalódunk. Eltervezzük a boldog harmóniát, aztán feszült viták közepén találjuk magunkat. Vágyunk a szerelemre, ám a vágyaink soha nem lesznek valósággá. Mi erre a magyarázat? Biztos, hogy minden a másik hibája? Tényleg rosszul választottunk vagy lehet, hogy a történetet mi magunk alakítottuk így? De mi lehet a mi szerepünk? Milyen titkos mozgatórugók irányítják a választásainkat? És főleg: mi köze mindehhez a szüleinknek?

4. Mi bajod? Semmi!

Tudunk kultúrált módon vitázni, vagy mindenen veszekszünk? Ki tudjuk fejezni az érzelmeinket? Konszenzusra törekszünk, vagy egyből visszatámadunk, esetleg elmenekülünk? A vitatkozás kultúrája, az érvek-ellenérvek meghallgatása és kommunikálása az egyik legfontosabb tényező a kapcsolatainkban. Nézzük meg, hogyan vitáztak szüleink és hasonlítsuk össze a saját konfliktusrendezési módjainkkal! Meg fogunk lepődni!

5. Majd én megoldom, gyermekem!

Hogyan segítünk jól a gyereknek? Ha helyette oldjuk meg a problémákat, minden akadályt elhárítunk, vagy ha már kicsi korától önállóságra neveljük? Kinél hol a határ? Sajnos ezen a téren is jó, ha tudatosan odafigyelnünk, mert a szüleinktől örökölt gyereknevelési minták minden szándékunk ellenére előtörnek egy-egy éles helyzetben.

6. Ne sodródj a tömeggel!

Mik voltak a nagy családi "alapigazságok"? Mik azok a családi üzenetek, amiket hordozunk? Merünk-e bízni a férfiakban/nőkben? Mennyire bízunk önmagunkban? Ezek mind-mind otthonról hozott dolgok. Ahogy a szüleink éltek, meghatározzák az élethez fűződő viszonyunkat. Minden család különböző meggyőződéseket képvisel és közvetít, és sokszor felnőttként is azt gondoljuk sok mindenről, hogy csak úgy lehet, ahogy annak idején a mi családunkban volt.

7. Neked ez jár, mert megérdemled!

"Győztes vagy!", "Neked minden sikerül!", "Merj nagyot álmodni!" vagy "Te csak ne igyál előre a medve bőrére!", Csak el ne kiabáld!", "Jó, hogy nem fogjuk megtapsolni a gyereket, mert elvégezte az általános iskolát!", "Több a szerencséd, mint az eszed!",  Ártalmatlan mondatok, mégis mennyire mást üzennek az embernek. Van az a mondás, hogy amit az ember sokat hall, azt előbb-utóbb el is hiszi magáról. Nálatok mi volt a mondás otthon? Te mit hallottál magadról a szüleidtől? És mit adsz tovább a gyerekeidnek?

Budapestimami